2x is malacom volt...

Hosszú volt ez a mai nap, ezért úgy döntöttem, hogy rendezem a gondolataimat, leeresztem a fáradt gőzt, így elhatároztam, hogy elmegyek egy kicsit futni mint Forrest Gump.
Na jó, nem futottam keresztül, körbe kasba a városban, hanem főleg a Nagyerdő környékén jártam, de azért mégis csak sikerült egy laza 12-est összetalpalni :))

Ahogy csapatok kb. 5 percesben a kása hóban az Ady Endre utcán a temető irányába, egyszer csak ágrecsegésre, csörtetésre lettem figyelmes, és az út bal oldalán az erdőben egy kisebb konda kereste az esti betevőjét.

Miután a malkók kiszúrtak engem - nem volt nehéz, a varázslatosan kék alsómban és a lézerfényes láthatóság mellényemben - én is kiszúrtam őket, mindannyian kellően megijedtünk, míg ők az erdő mélyébe vették az irányt, én a temető 3 kapuja felé folytattam az utamat, hogy hátha újra beléjük botlok, vagy esetleg őzikéket látok, mint 2 évvel ezelőtt. Az is egy fantasztikus élmény volt, meg is írtam: Őzike a sötétben címmel :))
Pik-pak elértem a 3-as kaput és a sorompót, és elhatároztam, hogy még bemegyek egy kicsit bóklászni az erdőbe, trappolni egy kicsit a friss hóba. Bár nem volt nálam fejlámpa, de a friss hó és fényszennyezés miatt tökéletesen láttam mindent és egészen az Oxigén Kupa startjáig futottam be az erdőbe, majd a domb felé mentem és vissza. Útközben láttam kutya tappancsot, emberi lábnyomot, és őzike patanyomot, őziösvényt, de sajnos őzikéket nem. Talán a távolban láttam egy felvillanó szempárt, de lehet csak a fények játszottak velem...
Újra úton voltam, ismét az Ady irányába, de most már a "vadásztam" a tekintetemmel az állatokat és mit ad Isten újra belebotlottam a vaddisznókba. Most már sokkal óvatosabban közelítettem feléjük, így nagyjából meg tudtam számolni a kondát, ami nagyjából 8-10 egyedből állt. 1-2 szemfülesebb malac megint időben kiszúrt, de többi nyugodtan keresgélt, túrta fel a havat a finomságokért. Miután újra elszaladtak én is úgy döntöttem, hogy hazafelé veszem az irányt, de azért még lementem az Egyetem sgt-on az Interspárig, majd haza a Spar felé és végül a Böszörményi út mellett a szervizúton fejeztem be a mai edzést.
Annak ellenére, hogy még mindig vacak állapotban van a lábujjam nagyon jól esett ez mai edzés, és megint egy újabb élménnyel lettem gazdagabb! - és még azt mondják, hogy a futás unalmas...

Nem jó gazda módjára...

Nagyon tanulságos délelőtti edzésen vagyok túl, mert rájöttem, hogy bizony Debrecen város nem jó gazda, viszont a lakói annál becsületesebb polgárok. De ne vágjunk ennyire bele a közepébe, hanem csak haladjunk szép sorjában.

A történet már napok óta, sőt már lassan 1 hete tart, amikor is a meteorológia bejelentette, hogy a héten hatalmas hóesés várható, ami annak rendje és módja szerint megérkezett péntek délutánra. Aztán csak esett és esett és már szombat reggelre hófehérbe öltözött az egész város. Már akkor nagyon furcsállottam a dolgot, amikor szombat dél körül jöttem vissza a Cora környékéről futva a belváros felé, hogy elég karcsú módon vannak takarítva az utak és csak hébe-hóba láttam egy két hótolót. Aztán csak esett és még mindig esett a hó, - gondoltam majd most fognak igazán rákapcsolni a "kollégák" meg ideiglenes hómunkások, stb., - de semmi. Este, amikor menetem Gönczi Peti barátomhoz szülinapozni akkor már vastagon állt a hó a Kassai úton is, ami azért a forgalmasabb utak közé tartozik.
Miután elfogyasztottunk a vacsit, - köztük a friss akvapóniás sűlt pisztrángot - és már elteltünk a fácánragúval és a lángossal és persze némi tütüvel :)) elindultunk ketten Attilával haza és döbbenten vettem észre, hogy a helyzet változatlan.

Sebaj, arra gondoltam, ha majd reggel elindulok futni, akkor majd szemrevételezem a város útjait és konzekvenciát vonok, hogy biztos csak én voltam tegnap este a rossz időben, rossz helyen.

Reggel viszonylag időben sikerült kinyitnom a csipalesőm, és némi töredezettség mellett összeeszkábáltam magam futható állapotba és kb. 3/4 10 körül már úton is voltam. A heti többszörös didergés után úgy döntöttem, hogy ma végre rendesen beöltözök, ami azt jelentette, hogy felvettem a zorrószerkót (fekete termókabát és nadrág, fekete kesztyű és maszk), a frissen vásárolt csukát a hólánccal és még egy rikító narancssárga pólót, hogy lássanak az autósok.
Amint látjátok a város viszonylag "kisebb" részét jártam be, érintettem 2x a Kassait és a Böszörményi utat is. A pontos útvonalhoz ide klikk: Útvonal 2012.02.05 Szóval csavartam durván egy 18,5 km-es szakaszt főleg az autóúton, mivel még mindig tesztelem a hóláncot, de az egész utam alatt meg kellett állapítanom, hogy bizony nagyon karcsú ez a takarítás, amit a városban leműveltek hótolás néven. Tisztában vagyok természetesen azzal, hogy elsőként a nagyobb utakat kell letakarítani, aztán a fokozatosan a kisebbeket és remélhetőleg mire már a végére érnek a takarítással, addigra már el kezd olvadozni és akkor az is pipa. Ez mind rendben, csak akkor azt árulja már el valaki, hogy ki lakik a Kuruc utcába, - ami egy kis picike kis utca - mert az olyan fullosan le volt takarítva, hogy csak na, és amikor ott jártam akkor is éppen egy autó taszajtotta a havat???
De nem is ez a lényeg, hanem az, hogy bizony a járdák tökéletes állapotban voltak. Többször is megfordult a fejemben, hogy hagyom én a francba ezt a tesztet és futok a járdán, mert bizony betonig, aszfaltig, kockakőig letolták a becsületes polgárok a portájuk előtt lévő szakaszt. Jó, jó, jó, - persze mindenhol vannak kivételek, de amerre jártam, ott bizony mindenki becsülettel takarított, sózott, érdesített. Like!!!!!
Szummázva a mai napot, a délelőtti élményeket, azt kell, hogy mondjam, hogy jó érzéssel tölt el, hogy vannak ennek a városnak becsületes lakói. A futás is nagyon jól esett, és a cipős-hólánc kombó is jól működött, bár az egyik lábujjam sajnos gerelyre ment, de bízom benne, hogy a jövő heti versenyre meggyógyul, - persze, ha lesz verseny, mert a leesett hómennyiség miatt nem tudom, hogy futható lesz az erdő, - de remélem, mert már nagyon "bizsereg" a talpam és most szerencsére nem a hidegtől. :))