
Most, hogy újra elkezdtem "küszködni" így úgy adódott, hogy csütörtök este, némi szitáló hóban mentem ki edzeni. Szépen el is indultam a kis körömön, zene a fülemben, óra a kezemen, persze a pulzusom az egekben, a hó recsegett a talpam alatt, és viszonylag hamar megérkeztem a Benczúr utcához. Előtte elgondolkodtam, hogy bemenjek az erdőbe, mert sajnos olyan nagy Debrecenben a fényszennyezés, hogy havas időben iszonyatosan lehet látni. De aztán úgy döntöttem, hogy kihagyom az erdőt, mert 'ne adja Isten kitöröm a lábam, akkor ott pusztulok meg, - így igaz a Benczúr utcán keresztül, de a temető felé vettem az utam. Ahogy trappolok az úton, fülemben a zene, egyszer csak egy foltot veszek észre a jobb oldalamon. Ráfordulok, hogy megnézzem mi az és akkor vettem észre, hogy egy őzike figyeli, ahogy "vonaglok" az úton. Mind a ketten úgy meglepődtünk, hogy az őzi el sem futott, aztán egy "Szevasz-t" követően elszaladt.
Ez egy olyan élmény volt, hogy szavakkal leírni szinte lehetetlen. Az biztos, hogy ha legközelebb esni fog a hó, és jók lesznek a látási viszonyok, akkor be fogok kanyarodni az erdő alá, hátha akkor még több őzikét fogok látni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése