Most, hogy újra elkezdtem "küszködni" így úgy adódott, hogy csütörtök este, némi szitáló hóban mentem ki edzeni. Szépen el is indultam a kis körömön, zene a fülemben, óra a kezemen, persze a pulzusom az egekben, a hó recsegett a talpam alatt, és viszonylag hamar megérkeztem a Benczúr utcához. Előtte elgondolkodtam, hogy bemenjek az erdőbe, mert sajnos olyan nagy Debrecenben a fényszennyezés, hogy havas időben iszonyatosan lehet látni. De aztán úgy döntöttem, hogy kihagyom az erdőt, mert 'ne adja Isten kitöröm a lábam, akkor ott pusztulok meg, - így igaz a Benczúr utcán keresztül, de a temető felé vettem az utam. Ahogy trappolok az úton, fülemben a zene, egyszer csak egy foltot veszek észre a jobb oldalamon. Ráfordulok, hogy megnézzem mi az és akkor vettem észre, hogy egy őzike figyeli, ahogy "vonaglok" az úton. Mind a ketten úgy meglepődtünk, hogy az őzi el sem futott, aztán egy "Szevasz-t" követően elszaladt.
Ez egy olyan élmény volt, hogy szavakkal leírni szinte lehetetlen. Az biztos, hogy ha legközelebb esni fog a hó, és jók lesznek a látási viszonyok, akkor be fogok kanyarodni az erdő alá, hátha akkor még több őzikét fogok látni.
Ez egy olyan élmény volt, hogy szavakkal leírni szinte lehetetlen. Az biztos, hogy ha legközelebb esni fog a hó, és jók lesznek a látási viszonyok, akkor be fogok kanyarodni az erdő alá, hátha akkor még több őzikét fogok látni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése