Egy kemény munka végére értem vasárnap 13:42-kor. Teljesítettem és elértem egy olyan célt amiről még álmodni is alig mertem, de ennél egy kicsivel gyengébb eredménnyel is beértem volna.Egy szép "futógyümölcs" (vanila kaki) ért be ezen a kicsit hűvös, bár napos, hol szelesebb, hol párás vasárnapon.
De talán kezdjük ott a történetet, hogy pénteken reggel vágtunk neki a nagy útnak felspannolva, kicsit megriadva az időjárástól és bizakodva, hogy mindenki az egyéni legjobbját tudja nyújtani Ljubljanában. Annak rendje módja szerint indultunk, gyorsán átvágtunk Budapesten, majd pedig ahogy délebre haladtunk kis országunkban egyre szebb idő fogadott, már már kisütött a nap és az őszi napsugarak kellemes melege simogatta orcánkat.
Gyorsan átléptük a határt és suhantunk tovább, hogy mielőbb megérkezzünk, de ahogy egyre jobban fogytak a kilométerek, úgy vált az időjárás zordabbá.
Valamikor 6 körül értünk be Ljubljanába és némi kavarodás után elfoglaltuk a szálláshelyünket az Alibi M14 Hostelben. (Itt jegyezném meg, hogy remek kis szállás, mivel egész elfogadható árban van és kb. 1 perc a belváros). Gyors kipakolást követően egy laza séta keretében csaptunk egy kis kört, majd a nap hátralévő részében az időjárási előrejelzéseket és a szeretteinket hívogattuk fel. A szobánk kellemes volt, bár itt-ott némi hajszál, ez-az, de alapjában véve rendben volt.
Másnap reggel egy kiadós reggeli után elindultam Attilával felderíteni a terepet és megnézegettük a fontosabb dolgokat, meglátogattuk a piacot és belebotlottunk némi kakiba.
Na senki ne gondoljon bármi féle bűzös végtermékre, ez nem más mint a datolyaszilva, amelynek gyümölcse édes-savas, zselés állagú, aromája egyesíti a sárgabarack, a körte és az őszibarack ízeit. Sok vitamint tartalmaz. Aztán megtekintettük a halpiacot. Ezekről több kép is készült, majd mindjárt belinkelem. Szóval halpiac, húspiac, virágpiac, ruhapiac, tejtermékek, aszalt cuccok, fűszerek és miegymás. A piac szélén volt egy tejótómata, amiből lehetett vásárolni a tejet. Inkább ötletes volt mint praktikus, mivel 80 centért már kaphattál tejet, itt meg 1,30-ba került, de a fíling kedvéért kipróbáltam. Be kell, hogy valljam, hogy nagyon jól esett a friss hideg tej. Szóval városnézés, piac, sárkányhíd, stb., majd neveztünk és megnéztük a rajt helyét és, aztán igyekeztünk vissza, mert dél körül találkozót beszéltünk meg, mert ebédelés játszott be. Sikerült egy egész jó kis helyet felderíteni, mert néhány ojoróért egész kis patent ebédet kaptunk, erőleves (még szép, hogy ilyet eszik az ember egy verseny előtt) és rántott hús és krumpli és egy szeletke süti. Szóval nagyon kiadós volt, majd vissza a szállásra és pihenés.
Este felé csaptunk még egy kört, megnéztük a rajtot majd pedig fekvés és laptopon filmnézés. Egész jól aludtam, sőt jobban is mint az előtte lévő napon és reggel is jól ébredtem. Az óraátállás miatt egy kicsit megbonyolódott az egész készülődési procedúra, mert a reggelizést is meg kellett variálni. De aztán minden rendeben lement és pik-pak már csak azt vettük észre, hogy mindannyian versenyszerelésben, fejbe élesre állítva indulásra készen állunk. Az idő egy kicsit érdekes volt, 10-12 fok, és a nap is küzdött, hogy kitörjön a felhők közül, ezért a rövidgatya és trikó mellett döntöttünk. Én még felvettem egy pulcsit és egy kesztyűt, de még időben megszabadultam tőlük és aztán 10:30-kor nekivágtunk a távnak.
Az eleje egy kicsit lassan indul a dolog, hiába álltam be az első karámba, de valahogy olyan sokan voltunk, hogy nem tudtam igazán "kibontakozni", aztán olyan 3 km környékén beindítottam a belső metronómom és 155-ös pulzussal elkezdtem 4:20-as perc/km-rel falni a 42,195-öt.
Volt néhány nagyon érdekes szakasza a pályának, emelekedő, lejtő, hűvös fás szakasz, "melegebb" aszfalt, de alapjában véve nagyon jó kis pálya volt. Erről és a pálya rajzáról a következó oldalon találtok infót és egy videót. Klikk ide: PÁLYA
Az első kör nagyon könnyedén ment le és egészen 29-30 km körül kezdtem el érezni, hogy éhezem, így nagyhírtelen megettem az IsoStar szeletem és már 31 km körül már meg is jött a hatása és újra elkezdtem haladni. De sajnos csak vagy 5 km-re hatott az a kis szelet és 36 körül újra el kezdtem éhezni, melynek következtében leesett a pulzusom és lelassultam.
Lelassultam, de annyira, hogy a végén már 5 perc/km-es tempót bírtam csak nyomni és annyira fájt a 4 fejű combizmom, hogy már alig bírtam emelni és a cél előtt még volt egy jópofa aluljáró, de már a lejtő sem esett jól, az emelekedő meg különösem nem, de onnantól már csak alig 1-2 km volt hátra és egyre több ember volt az utcán és szurkoltak keményen. Próbáltam némi kényszerű mosolyt kicsikarni, de már alig ment és az utolsó 1,195 km már 6 perc felett tudtam befejezni.
BEÉRTEM! Óriási megkönnyebbülés volt! Túlteljesítettem magam, 3 óra 12 perc 14 mp. - az új időm és több mint 12 percet javítottam a krakkói maratonom idején. Ahogy beértem megkaptam az érmet és egy futótrikót és azonnal beálltak a combjaim és térdeim baromira fájtak, de már nem számított, mert megcsináltam.
Attila várt rám a befutónál és a cél mögötti területen elkezdtem beömleszteni magamba mindenféle limlomot, - kekeszet, gyümölcsöt, teát, isoitalt stb., majd lesegített a lépcsőn és visszakísért a szálláshelyre, ahol lezuhanyoztam, átöltöztem, ettem.
Kb. 3 körül indultunk haza és valahogy érzetem, hogy nem vagyok jól. Az egy dolog, hogy a lábaimat nem tudtam mozgatni és csak mint egy lisztes zsák, úgy borultam be a kocsiba, de valami a gyomrommal nem volt oké, olyan szinten, hogy kb. 50 km-re Ljubljanatól kiugrasztottam egy rókát egy benzinkútnál, majd egy bagettel próbálkoztam, de az is küzdelmes volt számomra. János futótárs is megcsapta, vagyis elcsapta a gyomrát és szinte minden órában meg kellett álnunk egy benyakútnál, hogy könnyítsünk magunkon.
Siófokon sikerült találni egy patikát, ahol vettünk nospát, amitől egy picit jobban lettünk, és ezek után már nem kellett olyan sokszor megállni és valamikor hajnal 1 körül értünk haza.
Jó kis verseny volt, nagyon sok élménnyel és tapasztalattal gazdagodtam. Ljublajan nagyon szép város, aki teheti menjen el nyáron, mert akkor biztosan még szebb és a környéke nagyon varázslatos.
De talán kezdjük ott a történetet, hogy pénteken reggel vágtunk neki a nagy útnak felspannolva, kicsit megriadva az időjárástól és bizakodva, hogy mindenki az egyéni legjobbját tudja nyújtani Ljubljanában. Annak rendje módja szerint indultunk, gyorsán átvágtunk Budapesten, majd pedig ahogy délebre haladtunk kis országunkban egyre szebb idő fogadott, már már kisütött a nap és az őszi napsugarak kellemes melege simogatta orcánkat.
Gyorsan átléptük a határt és suhantunk tovább, hogy mielőbb megérkezzünk, de ahogy egyre jobban fogytak a kilométerek, úgy vált az időjárás zordabbá.
Valamikor 6 körül értünk be Ljubljanába és némi kavarodás után elfoglaltuk a szálláshelyünket az Alibi M14 Hostelben. (Itt jegyezném meg, hogy remek kis szállás, mivel egész elfogadható árban van és kb. 1 perc a belváros). Gyors kipakolást követően egy laza séta keretében csaptunk egy kis kört, majd a nap hátralévő részében az időjárási előrejelzéseket és a szeretteinket hívogattuk fel. A szobánk kellemes volt, bár itt-ott némi hajszál, ez-az, de alapjában véve rendben volt.Másnap reggel egy kiadós reggeli után elindultam Attilával felderíteni a terepet és megnézegettük a fontosabb dolgokat, meglátogattuk a piacot és belebotlottunk némi kakiba.
Na senki ne gondoljon bármi féle bűzös végtermékre, ez nem más mint a datolyaszilva, amelynek gyümölcse édes-savas, zselés állagú, aromája egyesíti a sárgabarack, a körte és az őszibarack ízeit. Sok vitamint tartalmaz. Aztán megtekintettük a halpiacot. Ezekről több kép is készült, majd mindjárt belinkelem. Szóval halpiac, húspiac, virágpiac, ruhapiac, tejtermékek, aszalt cuccok, fűszerek és miegymás. A piac szélén volt egy tejótómata, amiből lehetett vásárolni a tejet. Inkább ötletes volt mint praktikus, mivel 80 centért már kaphattál tejet, itt meg 1,30-ba került, de a fíling kedvéért kipróbáltam. Be kell, hogy valljam, hogy nagyon jól esett a friss hideg tej. Szóval városnézés, piac, sárkányhíd, stb., majd neveztünk és megnéztük a rajt helyét és, aztán igyekeztünk vissza, mert dél körül találkozót beszéltünk meg, mert ebédelés játszott be. Sikerült egy egész jó kis helyet felderíteni, mert néhány ojoróért egész kis patent ebédet kaptunk, erőleves (még szép, hogy ilyet eszik az ember egy verseny előtt) és rántott hús és krumpli és egy szeletke süti. Szóval nagyon kiadós volt, majd vissza a szállásra és pihenés.Este felé csaptunk még egy kört, megnéztük a rajtot majd pedig fekvés és laptopon filmnézés. Egész jól aludtam, sőt jobban is mint az előtte lévő napon és reggel is jól ébredtem. Az óraátállás miatt egy kicsit megbonyolódott az egész készülődési procedúra, mert a reggelizést is meg kellett variálni. De aztán minden rendeben lement és pik-pak már csak azt vettük észre, hogy mindannyian versenyszerelésben, fejbe élesre állítva indulásra készen állunk. Az idő egy kicsit érdekes volt, 10-12 fok, és a nap is küzdött, hogy kitörjön a felhők közül, ezért a rövidgatya és trikó mellett döntöttünk. Én még felvettem egy pulcsit és egy kesztyűt, de még időben megszabadultam tőlük és aztán 10:30-kor nekivágtunk a távnak.
Az eleje egy kicsit lassan indul a dolog, hiába álltam be az első karámba, de valahogy olyan sokan voltunk, hogy nem tudtam igazán "kibontakozni", aztán olyan 3 km környékén beindítottam a belső metronómom és 155-ös pulzussal elkezdtem 4:20-as perc/km-rel falni a 42,195-öt.
Volt néhány nagyon érdekes szakasza a pályának, emelekedő, lejtő, hűvös fás szakasz, "melegebb" aszfalt, de alapjában véve nagyon jó kis pálya volt. Erről és a pálya rajzáról a következó oldalon találtok infót és egy videót. Klikk ide: PÁLYA
Az első kör nagyon könnyedén ment le és egészen 29-30 km körül kezdtem el érezni, hogy éhezem, így nagyhírtelen megettem az IsoStar szeletem és már 31 km körül már meg is jött a hatása és újra elkezdtem haladni. De sajnos csak vagy 5 km-re hatott az a kis szelet és 36 körül újra el kezdtem éhezni, melynek következtében leesett a pulzusom és lelassultam.
Lelassultam, de annyira, hogy a végén már 5 perc/km-es tempót bírtam csak nyomni és annyira fájt a 4 fejű combizmom, hogy már alig bírtam emelni és a cél előtt még volt egy jópofa aluljáró, de már a lejtő sem esett jól, az emelekedő meg különösem nem, de onnantól már csak alig 1-2 km volt hátra és egyre több ember volt az utcán és szurkoltak keményen. Próbáltam némi kényszerű mosolyt kicsikarni, de már alig ment és az utolsó 1,195 km már 6 perc felett tudtam befejezni.BEÉRTEM! Óriási megkönnyebbülés volt! Túlteljesítettem magam, 3 óra 12 perc 14 mp. - az új időm és több mint 12 percet javítottam a krakkói maratonom idején. Ahogy beértem megkaptam az érmet és egy futótrikót és azonnal beálltak a combjaim és térdeim baromira fájtak, de már nem számított, mert megcsináltam.
Attila várt rám a befutónál és a cél mögötti területen elkezdtem beömleszteni magamba mindenféle limlomot, - kekeszet, gyümölcsöt, teát, isoitalt stb., majd lesegített a lépcsőn és visszakísért a szálláshelyre, ahol lezuhanyoztam, átöltöztem, ettem.
Kb. 3 körül indultunk haza és valahogy érzetem, hogy nem vagyok jól. Az egy dolog, hogy a lábaimat nem tudtam mozgatni és csak mint egy lisztes zsák, úgy borultam be a kocsiba, de valami a gyomrommal nem volt oké, olyan szinten, hogy kb. 50 km-re Ljubljanatól kiugrasztottam egy rókát egy benzinkútnál, majd egy bagettel próbálkoztam, de az is küzdelmes volt számomra. János futótárs is megcsapta, vagyis elcsapta a gyomrát és szinte minden órában meg kellett álnunk egy benyakútnál, hogy könnyítsünk magunkon.
Siófokon sikerült találni egy patikát, ahol vettünk nospát, amitől egy picit jobban lettünk, és ezek után már nem kellett olyan sokszor megállni és valamikor hajnal 1 körül értünk haza.
Jó kis verseny volt, nagyon sok élménnyel és tapasztalattal gazdagodtam. Ljublajan nagyon szép város, aki teheti menjen el nyáron, mert akkor biztosan még szebb és a környéke nagyon varázslatos.
Bejegyzések
