Se hitel, se adósság nincs a nyakamba, de ma mégis egy komoly tehertől szabadultam meg. Már legalább 2 éve viselem ezt a terhet, amit annak idején Tiszaújvárosban szedtem össze egy Jabil versenyen 14 km-en.
Annak idején nagy gallérral mentem el Tiszaújvárosba, de csúnyán visszanyalt a fagyi, mert a 3. körben megcsípett egy darázs, aminek eredményeként a teljesítményem grafikonja elkezdett a nulla felé konvergálni. Akkor nagyon rosszul éreztem magam, és ez az élmény nagyon mélyen belém vésődött.
Azóta már számtalan rövidebb é hosszabb versenyt is sikeresen abszolváltam, de a 14 km mindig egy olyan mumusom volt, - a mai napig...
Ma került ugyanis megrendezésre Balmazújvárosban a Mikulás futás, és a táv az a bizonyos 14 km. Már a héten e verseny körül forogtak a gondolataim, hogy milyen stratégiával fogok futni, milyen ruhát fogok felvenni, stb. Aztán végül elérkezett a szombat és esős, ködös idő várt 2-3 fokkal. Gondoltam magamban szép kis kilátások lesznek, ezért elég alaposan bekészültem ruhával, cipővel egyaránt. A ruházatom tekintetében azt kell, hogy mondjam, hogy 19-re lapot húztam és nyertem! Az 1-2-3 fok és a köd miatt nem volt szél és így nagyon bejött a számításom, mert végül csak térdgatyát, kompressziós szárat, rövid ujjú pólót és egy atlétát vettem fel, ami a gyors tempó és a magas pulzus miatt tökéletes választás volt. Se több se kevesebb ruha nem hiányzott.
A verseny nem sokkal 1 óra után indult, - és a start után igyekeztem elől maradni és valahol a 7. hely környékére tanyáztam le. Egy ismeretlen - nem futó - de nagyon lelkes srác ment előttem, akire szépen felfutottam és hagytam, hogy nyulazzon nekem, de egy idő után ki kellett állnom mögüle, mert nagyon elszaladt az élmezőny.
6. hely!
Yesss, nagyon örültem, mert az első 6 embert díjazzák! De még hátra volt legalább 10 km, így nem lustálkodhattam, hanem rákapcsoltam és szépen beálltam 172-es pulzusra és féltávra feljöttem 3-4-5-ös bolyhoz. Szépen daráltunk együtt, aztán huncutkodtak a triatlonista srácok és robbantgattak egyet a Keleti előtt, aminek következtében megint leszakadtam vagy 40-50 méterrel, de én csak daráltam tovább.
Valamikor Balmazújváros előtt a várostáblánál megint feljöttem a 4-5. helyen futók mögé és begyújtottam az egyik rakétám, aminek eredményeképpen lezúztam az 5-et olyan szinten, hogy meg sem fordult a fiú fejében, hogy visszatámadjon és pik-pak már a 4. mellett voltam. Ezt srácot ismertem már, mert a legutóbbi Oxigénen meggyaláztam, de most éreztem, hogy kevés vagyok hozzá, és így az újbóli rakétagyújtás elmaradt. Egy darabig mentünk együtt, húzott magával, de aztán el kellett engednem, mert vészesen el kezdett fogyni az erőm és mosolygósan szerettem volna befutni. Az utolsó egyenesben még rátettem egy kicsit, de már csak a magam kedve miatt, mert az eredményt nem befolyásolta.
A végelszámolásban tehát az 5. helyen végeztem 50:47-tel, ami 3:34-es kilométereket jelent átlagosan. A nyereményem 10 kg cukor volt és a büszkeség, hogy a bajnokok mellett az én nevemet is elmondták. A leginkább viszont annak örülök, hogy a 14 km-es mumusomat végre elűzhettem, és ezt a terhet végre lerázhattam magamról, - de azért valahol mindig megmarad az a tiszaújvárosi Jabilos pofon, hogy tudjam, sosem szabad elbíznom magam.
Elkezdődnek a héten második felében a tárgyalások arról, hogy 2012. február vége felé ide menjek telelni vagy 2 hetet. Még semmi komolyabbat nem szeretnék elárulni a dologról, de ha összejön a történet, akkor ide el fogok menni az biztos.
Korábban már beszámoltam arról, hogy a Sebestyén 2001 Kft. által üzemeltetett vendéglátó egységben a 200 Ft-os levesért és a 450 Ft-os főételért, hogy fizettem 800 Ft-ot és mivel most pénteken is ott ebédeltem, ezért elhatároztam, hogy kipróbálok/kipróbálunk valamit a Mesterrel, mert nem fogok/fogunk 150 Ft-ot a semmire kifizetni Lacinak.
Se hitel, se adósság nincs a nyakamba, de ma mégis egy komoly tehertől szabadultam meg. Már legalább 2 éve viselem ezt a terhet, amit annak idején Tiszaújvárosban szedtem össze egy Jabil versenyen 14 km-en.
Bejegyzések
