Napi életkép

Szóval a mai napi életkép a házunk alatti palackozott italok boltjában történt. A kis helyzet úgy kezdődött, hogy még éppen sötétedés előtt sikerült haza érnem a fodrászattal összekötött bringázásból, ugyanis megjártam Józsát (ott van a fodrászat) és Hajdúböszörményt, és úgy gondoltam, hogy megérdemlek egy bodzás Radlert, mert elég gyors voltam és kitartó. (és főleg szerény).

Ácsorgok a sorban - mert ebben a boltban mindig sor van, a fene megette azt a sok kiszáradt gigájú embert, aki még ki se ér a boltból, már is fordul vissza a 0,5 dl-es tüske üvegével - erre mögém áll be egy rom a hölgy (nagyi) és az unokája. A következő játszódott le:
- "Mama! Ez egy versenybicikli? Mama! Nézd milyen vékony a kereke! A papával is mentünk már ilyenen, amikor elestünk."

Ekkor következett a kielemzésem.

- "Mama! Nézd, felfelé áll a cipője orra! Mama, a cipője tudod miért kopog? Vas van a talpán! Tudod mama, vas van az alján, a talpán!
- "Maradjá má' Dezsőke!"

Ezek után megvettem a kis Radleremet és elkortyolgattam. Óriási szöveg: "Maradjá má Dezsőke!"

Népek Tavasza - Népek havasa

Hát az a szó /tudom, háttal nem kezdünk mondatot/ tavasz, egy kis túlzás, ahhoz képest amit megéltem a Népek Tavasza miskolci teljesítmény túrán.

Amikor megérkeztünk futótársammal kb. 5-6 fok volt és metsző szél. Gyorsan "neveztünk" majd dideregve átöltöztem /rutintalan versenyző, -otthon kell beöltözni/ és szépen elindultunk.
Az elején még egész istenes volt az út, minimál sár és viszonylagosan jól járható erdei ösvény és mivel még csak most indultam először egyedül ilyen túrán, ezért igyekeztem csapódni, hogy nehogy eltévedjek nagyon.

Szóval ahogy sikongatva hasítottam a métereket az út is egyre havasabb lett és egyre csípőkingyolóvá vált, mivel a rögös út, nem éppen kedvez a szalagoknak és az ízületeknek de hamar túltettem magam rajta, igyekeztem nem nagyon figyelni rá és nem sokára a táj is változott.

Haverok! Voltak olyan szakaszok, hogy majdnem ketté sercintettem az alsóm, egyrészt olyan emelkedő, hogy az elemek mellett /hó, sziklák, jég/ még a kidőlt fákon is át kellett G.I. Joe-zni és ráadásul pont olyan magasban voltak, hogy alatta nem férsz el éppen, ha meg felette igyekszel átvergődni, akkor meg kis híján itt-ott tojásrepesztés volt.

Amitől legjobban beparáztam egy olyan meredek lejtő, szakadék (Sebes-víz völgy) hogy végig hó és jég, gatyafék 1000-rel, kapaszkodsz amibe bírsz, és mindezek mellett a jobbodon még ott folyik egy nem gyenge kis patak. Ezt ha jól tudom Uhrin Benedek bácsi is megénekelte, de ez, ahhoz képest horror volt. Csak erős idegzetűeknek ide klikk ---> KISPATAK-ért

Aztán 10-nél és 20-nél bevertem egy-egy isostar energia szeletet és minden ok volt a kajával, ilyen - gyengék fegyverének számító - zsíros kenyeret el is kerültem, hogy szokjam a koplalást, meg hogy ahogy Sóbert Norbi mondaná, célom volt, hogy égjen a zsír; inni pedig isot és majd már csak vizet vettem magamhoz.

Minden szép volt és jó visszatérve a túrához csak éppen, ahogy elkezdtem lefelé venni az irányt, a havat felváltotta először a latyak és majd a dagonya.

Ja, jut eszembe, még nem vagyok egy hegyi kecske, de már sokkal merészebben jövök lefelé, mint tavaly, mert 2009-ben a Bükk 900-on (ez is egy teljesítménytúra, ahol ellátmány nélkül kell kitúrázni a Bükk 20 legmagasabb csúcsát) felgyúrtam magam.

Szóval sár és sár megspékelve rohadó falevéllel, de én szárnyaltam. 23 km-nél eldöntöttem, amikor már annyira nem élveztem a túrát, hogy lesz ami lesz, már nem érdekel a ruhám, a cipőm, xarok a sárra, csak érjek már be.

Igyekeztem mindent figyelmen kívül hagyni, csak éppen a szervezetemet nem tudtam, ugyanis elhasználtam a sóimat. Kicsit hasonló lett a történet mint Krakkóban, csak nem annyira durva, most a magnézium fogyott el, ugyanis a vége felé a fáradtság és az Mg hiány miatt 2x is begörcsölt a jobb combom, így meg kellett állnom, hogy valami nyújtást imitáljak.Aztán a vége már minden happy volt, kokárdás, hiányosan, egy szál csákóban ácsorgó hölgykoszorúk sorai között tettem meg az utolsó néhány métert, jaj bocsi bealudtam egy pillanatra, szóval egész frissen értem be a célba, aztán becsókoltam vagy 5-6 pohár tejját, de valahogy a zsíros kenyeret hagymával nem kívántam.

Akkor most jöjjenek a számok:
Táv: 30,67 km
Szint: 1280 m
Idő: 04:26:26
Állapotom a túra után: 30%
Újra megcsinálnám: 100%
Nagyot alszok: 100%

Szóval dióhéjban ennyit erről a túráról. Megküzdöttem az elemekkel, esett a hó is, fújt is, sár, latyak, csípőpusztító utak, - de megérte.

Kormány

Valamit elindítottam!

A nagy darázs felújítás megindító hatású volt, mivel egy hasonló járgánnyal rendelkező olvasó keresett meg a blogon keresztül, hogy a kormányról és a felújítás részleteiről adjak már némi információt.

Szóval csak most, csak Neked elkezdtem vadászni a kormányszárat és kiderítettem, hogy ez egy KCNC Fly Ride típusú kormányszár. Ez viszonylag elég versenyképes árban - néhány ezer forint körül - már beszerezhető. Most nem tudnám mondani, hogy mennyi volt az enyém, kb. 6000-7000 Ft körül. Mivel én alacsonyabb vagyok, így egy rövidebb szárat és inkább felfelé ívelőt választottam, de persze vannak hosszabbak is, itt igazán csak a buksza dönti el, hogy milyet szeretnél.

Egy kicsivel több bogarászást vett igénybe, hogy kiderítsem, hogy miként lehetett majd ezt a kormányszárat beépíteni. Átnéztem néhány oldalt, mire rábukkantam, hogy pontosan, hogy is hívják ezt a "kormányrúd toldalékot" szépen.

Szóval, stücni toldalék, vagy kormánycsapágy adaptert. Nem nagy varázslat csak venned kell egy BBB Extender BHP-21-est vagy hasonlót, - ebből is van több fajta, és minden OK lesz.
Akkor most jön a kulisszatitok! Szóval, ha kiválasztottad a kormányszárat és sikerült beszerezni az adaptert és elolvastál minden fórumot, pl a bikemag.hu oldalon a szereléssel kapcsolatban, akkor most megmondom a tutit.
Szóval a frankó gyári kormány soványabb mint a kormányszáron a rögzítési hely, így nem tudod a csavarokkal fixen megszorítani, hogy nem mozduljon el. Ha jól emlékszem, akkor a szervízdében azt mondták a srácok, hogy kb. fél miniméter a differencia, ezért a kormányszarvra a jól rögzíthetőség érdekében egy sörös dobozból kivágott kis darabkát kell beépíteni és akkor már tutira jól lehet megfogatni.
Remélem sikerült némi hasznos infóval szolgálnom. A kormányszáramról és a adapterről összeszedtem néhány képet. Klikk ide: Kormánymű

Az első duruzsolások

Végre!

Annyira vártam már ezt a pillanatot! Sem az idő, sem pedig egyéb tényező nem akadályozott meg abban, hogy kivigyem a darazsat egy picit megjáratni.
Igyekeztem gyorsa haza, majd gyors átöltözés, bringás gatya, rikító zöld kabát, kesztyű, stb.
Először arra gondoltam, hogy ha minden összejön, akkor a nagyhegyesi körforgóig megyek el és vissza, de sajnos még arra várni kell egy picit, így csak a látóképi csárdáig jutottam és onnan már muszáj volt visszafordulnom, ugyanis, sem én, sem pedig a darázs nem volt esti közlekedésre alkalmas állapotban. Így is mire visszaértem Debrecenbe, már rendesen sasolni kellett az utat, hogy lássam, nehogy véletlenül gödröt, vagy kátyút fogjak meg.

Szuper a gép! Sőt, nagyon szuper. Olyan jó tekerni, igazi kis edzőgép lett. Elől szinte nem is használom a kicsi fogaskereket, mert akkor nagyon pörög, általában csak hátul használom a 2-3-4-es fogasokat. Ha majd lesz újra egy kis megtakarítás pénzügyileg, akkor egy komolyabb bukósisakba fogok beruházni. Addig nem szándékozom többet költeni a szekérre. Első a biztonság!
Titokban már bogarászgattam a bukókat, és láttam mindenféle modellt, meg már fórumokon is olvasgattam. Van néhány kifejezetten szép és megbízható sisak, de azért csendes elárulom, hogy a jobb bukók még az eBay-en is valahol 100 USD körül kezdenek mocorogni.
A legdurvább, hogy van az UVEX nevű márka, - aki nézte a téli olimpiát, az láthatta ezt a márkát a bobosok és szánkósok fején. Ezt a sisakot a németek gyártják és az eBAy-ről még mindig olcsóbb megvenni az amerikai eladótól, mint lerendelni Németországból, amit nem is igazán lehet, Magyarországon meg pláne drágább.
Azt is csendesen jegyzem meg, hogy Magyarországon minden sporteszköz jóval drágább, mint a környező országokban. Az egyik futótársam pl. Szlovákiából rendelt magának futócipőt és postával együtt nem került annyiba, mintha itthon vette volna meg.
De visszatérve darázshoz, szóval nagyon jó volt meghajtani, már nagyon várom a meleg és hosszabb napsütéses napokat, hogy meló után - mint anno tavaly - még simán ki tudjak tekerni Hortobágyra meg vissza, vagy hogy meg tudjam csinálni a Debrecen-Balmazújváros-Hajdúböszörmény-Debrecen kört.

Süss fel nap! Fényes nap!