Használati háromezerért!

"Karácsonyra kaptam kurblit! Meg kurbliztam is..." - mondta anno valamikor Pandacsöki Boboráj az egyik szilveszteri szuperprodukcióban.
Az idei, vagyis a tavalyi évben mivel nagyon jó voltam, vagy lehettem ezért a nővéremék Jézuskájától kaptam egy Garmin Forerunner 305-ös órát, amit a szüleim hoztak haza Brüsszelből január elején.
Nagyon örültem neki, mert a tavalyi évben is csak úgy saccoltam az évi futásteljesítményemet és mostantól pontos adatokkal fogok rendelkezni a szaladgálásaimról.
A gyári dobozban volt az óra, dokkoló, mellkasi jeladó, adatkábel, adatlemez egy angol nyelvű, de részletesebb használati, és egy soknyelvű induló útmutató, ami alapján a legalapabb dolgokat be lehetett állítani.
Nem nagyon gondoltam beleásni magam az angol használatiba, ezért első kanyarban elkezdtem túrni a netet, hogy hátha megtalálom magyarul azt a részletes leírást, de csak az alapot találtam. Időközben még az órát is beregisztráltam és elhatároztam, hogy írok a Garmin magyar képviseletének, a Navi-Gate Kft.-nek, hogy küldjön már egy pdf-es verziót.
Alig telt egy fél nap már jött is a válasz Navi-Gate Kft. (szándékosan írom ki többször is, hogy a google majd előre dobja ki a találatok között a blogot) munkatársától a válasz, hogy "Sajnos a magyar nyelvű használati útmutató PDF-ben nem érhető el, nyomtatott formában irodánkban tudnak bruttó 3000 Ft-ért vásárolni ilyet."
Gondoltam magamban, nehogy már kifizessek 3000,- Ft-ot a Navi-Gate Kft. részére egy fénymásolatért, ezért bepróbálkoztam, hogy 1000,- Ft + postaköltséget hajlandó vagyok fizetni. Gyors levélváltás következett, és az ügyfélszolgálati kolléga a Navi-Gate Kft. -től megírta, hogy "Köszönjük a felajánlást, sajnos a leírást ennyiért nem tudjuk leküldeni."
Ezek után csak annyit szeretnék kérdezni, hogy 1000,- Ft-ot nem ért volna meg egy fénymásolat? Mi kerülhet vajon 3000,- Ft-ba?
Most megbombázom az összes futófórumot, hátha tud valaki küldeni nekem egy használatit és ha megkapom, akkor kiteszem a lehető legtöbb fórumra INGYEN!

Zeleméri kirándulás

Régóta pedzegette a Mester, majd hogyha egyszer úgy alakul, akkor elmegyünk a bodai körre, és megnézzük a zeleméri romokat. Aztán ez a héten valamikor hétfőn, vagy kedden ismét beszéltem a Mesterrel Skype-on, hogy akkor most hétvégén romozgatunk.
Gyorsan körbe írtam néhány lelkes futótársamnak, akik közül sajnos többen nem tudtak eljönni, de végül 4-en csak összeverődtünk és szombaton reggel negyed 10 körül nekivágtunk az útnak.
Az időjárás nagyon kegyes volt hozzánk, szerencsére a napocska szépen sütött, már-már meleg volt, mert talán egy kicsit túl voltam öltözve, meg a futóöv is rajtam volt, így először felhúztam a pulóverem ujját, majd idővel a kesztyűimtől is megszabadultam.
Azt szokták mondani, hogy jó társaságban gyorsan telik az idő és mire észbe kaptam, már Józsa alatt voltunk, ahol felfedeztem egy hatalmas szederbokrot, - szóval, ha majd nyár végén augusztus tájékán megéhezem szederre, akkor most már tudom, hogy hova kell mennem :)
Alsó-Józsát elhagyva folytattuk utunkat Bodaszőlő irányába, - kanyargós erdei ösvényeken, szebbnél szebb tájakon keresztül vezetett a sárga jelzés, majd egy éles balkanyar után már a zeleméri romok sziluettje rajzolódott ki előttünk.
Némi pihenő után (1-2 perc) magunk mögött hagytuk a romot és visszaindultunk Bodaszőlőre. A településen már sürögtek forogtak az emberek, a klasszikus szombati programjaikat intézték mint bevásárlás, takarmány beszerzés, és persze a helyi italkimérőben is már zajlott az élet.
A településről kiérve, elhagyva a helyi focipályát ismét egy földúton vezetett az utunk és hamarosan ismét bevetettük magunkat az erdőbe. Út közben az ösvény mellett egy beteg, vagy meglőtt, de még élő őzikét vettem észre. Szegénykén már nem nagyon lehetett segíteni, - látszott rajta, hogy szenved és nem tudtam segíteni. Nagyon rossz érzés volt így látni egy állatot, de még telefon sem volt nálunk, hogy a helyi vadásztársaságot értesítsük. Az őzit elhagyva a piros jelzésen futottunk tovább egy elég rossz állapotú, erősen széttraktorozott úton, amelynek a végén elértük a Debrecent elkerülő utat. Itt egy rövidebb aszfaltos szakasz következett, amely már ismerős környéken vezetett át, mivel erre rendszeresen szoktam járni, amikor a Józsa-Pallag útvonalat futom. Itt aztán elfordultunk Pallag irányába, ahol már várt a kocsma, és a jól megszokott nagyerdei ösvény.
A túránk végén még elkísértük Gyulát, majd a Mestertől is elbúcsúztunk és a Borbíró térre kocogtunk és megbeszéltük János barátommal, hogy ez egy szép nap volt.