Hírek, hírek, hírek

Helló Kedves Olvasóim!

Több jó, és még több jobb hírrel szolgálhatok Nektek! Először is örömmel értesítek mindenkit, hogy végre elkészült a telefonom, már minden hasznos alkalmazást sikerült visszatelepítenem és még mindig nem kapcsolt ki és bárki felhív, azt hallom és a hívó is hall engem szóval már majdnem teljes az örömöm, csak amikor tegnap visszaimportáltam a névjegyzékem a nem tudom hány száz név helyett nem tudom hány száz Unknow (ismeretlen) emberem van és a csak a részletekből tudom kitalálni, hogy ki kicsoda, de sajnos tárcsázni, SMS-t küldeni nem tudok nekik. Ez még a következő feladat lesz ennek megoldása.

Nem friss hír, de egy picit magasabb szintre léptem a zenehallgatás terén, ugyanis beruháztam egy igazi komolyabb fülesbe, - egy Sennheiser HD-203-as típusba. Nagyon szépen szól, magas és mély egyaránt kijön belőle, a hűvösebb idő tájékán pedig fülmelegítőnek is kiváló, - szóval meg vagyok elégedve vele.

Teszteltem az itthoni nagy fülesem, amin Skype-olok és a Sennheiser fülest és meg kell állapítsam, hogy ég és föld a különbség, - természetesen nem egy kategóriába tartoznak.

Egészen friss hír, még szinte ropogós, hogy egy új igen trendi és hasznos dologgal készülök a téli estékre és a téli edzésekre, ugyanis pár perce felkalandoztam az eBay-re és varázslatos dologra tettem szert. Íme!
Ez nem más mint egy világító cipőfűző. Idehaza is árulják már potom 3 ezer forintért, de én ennél skótabb voltam és egy ezresért leütöttem szállítással együtt. Komoly termék lehet, aminek a leütési ára 99 cent és a szállítás többe kerül, mint maga a termék. Biztos ezt is kici kinai kezek készítik és tokkal vonóval együtt 4,57 dodóba került. Kíváncsi leszek rá, - lehet kapok 2 méter spárgát, de lehet kapok valami nagyon jópofa dolgot. Bár nem hiszem, hogy egy örök darab lesz, de majd meglátjuk. Ha megérkezett természetesen majd beszámolok Nektek.

Még mindig nincs telefonom!

2010. október 10-én úgy döntöttem, hogy elég volt, hogy szívat a telefonom, ezért felkerestem a szervizt és leadtam a készüléket (T-Mobile Pulse - HTC), - melegszik és nem működik jól - javításra. Meg is kaptam az igazolást, hogy átvették, meg cserekészüléket is kaptam és vártam és vártam. Elvileg azt az információt kaptam az ügyfélszolgálaton és a javítási papíron is az szerepel, hogy 15 naptári nap áll rendelkezésükre a javításra. Annak rendje és módja szerint bemegyek 25-én a szervizbe és hoppá, - szombaton nincs szerviz csak ügyfélfogadás, az is ilyen csökkentett létszámban.

Egy picit morcos lettem és megkérdeztem Bálint barátomat, hogy mi tévő legyek, mert itt feketén-fehéren nem tartották be a határidőt és elvileg így nekem a céggel szemben akár jogos követeléseim is lehetnének.
- Nagyon egyszerűen megfogalmazta, hogy igazam van, de hiába pampogok, akkor sem lesz hamarabb készülékem.
Ma újra felvértezve ellátogattam a T-Mobilehoz, hogy már ma a 17. napnál tartunk és akkor kérem a "TV-m", de még nincs is Debrecenben, - valahol Pesten van még a készülék és legjobb esetben csak holnap, vagy szerdán érkezik vissza, mert fődarabot cseréltek benne. Fa**a! Ez aztán a jó hír!

Mi van akkor, ha így sem lesz jó? Amikor bevittem akkor egy srácnak ugyan ezt a típusú telefonját 6-szor küldték fel Pestre javíttatni és azóta sem jó. (Itt jegyezném meg, hogy az enyém is már másodjára volt szervizben) Nem tudom, vajon ki lehet farolni ilyen esetben a szerződésből? Meghosszabbodik a garanciám azzal, hogy szervizben volt a készülék?
A neten azt láttam amikor beléptem az elektronikus ügyintézés alá, hogy amíg nem jár le a hűség nem is vehetek új készüléket. Szóval bukón állok! Se sör, se pogácsa!
Ha bárkinek van tanácsa, azt szívesen veszem, mert jó lenne tudni pontosan a jogaim. Köszi!

Látogatás az üzemorvosnál

"Eljött a nap, lázas minden gondolat..." irány az üzemorvos. Ha menni kell, akkor menni kell, nincs mese. Szerencsére mára sikerült időpontot is kapni, így hát felkerekedtem Péter kollégával és leugrottunk a Petőfi térre. Neki viszonylag egyszerű volt, mivel csak egy szemüveget szeretne csináltatni és ehhez kellett az üzemorvos igazolása és amíg bent volt ennek ügyintézésére én közben egy csíkon csurgattam végig a sárga csíkot, hogy minden rendben van, majd ezt követte a komoly vizsgálat. Egyensúlyozgatás 1 lábon magastartásban, oldalsó középtartásban, majd látásvizsgálat, ahol szintén jól szerepeltem, majd ezt követte az EKG.
Annak rendje és módja szerint nagyon kényelmesen elhelyezkedem az ágyon, a hölgy mondja relax, - nekem sem kellett több, munkaidőben relax, - az sima liba, így hát heverésztem egy kicsit miközben ment az EKG gép és dobta ki az adatokat.
Első vizsgálat, majd eltelik egy kis idő és még egy EKG. Már ekkor sejtettem, hogy mi van, mert pénteken véradáson is így jártam, hogy annyira relaxáltam, hogy baromira leesett a pulzusom. Még pénteken a rendelőbe 48, itt 50-es pulzust produkáltam és hölgy egy kissé meglepett volt.
Első kérdése, - "Magának mindig ilyen alacsony a pulzusa? " Mondom, sportolok és hosszú távokat futok. Következő kérdése, hogy mennyi szokott lenni edzésen. Diplomatikus választ adtam, - Amennyire akarom, hogy felmenjen. Mikor mennyi! Ha gyorsabb vagyok akkor olyan 160 körül.
Na itt rontottam, mert a 160 kiverte a biztosítékot, mert, hogy ez túl magas. Mert 50-es pulzusról 160-ra ez túl nagy ingás és ezt ki kellene vizsgáltatni. Próbáltam magyarázni, hogy nem 50-ról felugrasztom 160-ra, hanem fokozatosan, de ezt már nem sikerült elmondanom, és csak a kardióvizsgálat forszírozta a hölgy, hogy mindenképpen lásson egy kardiológus, és menjek el sportorvoshoz is, de főleg kardiológus vizsgáljon meg. Azt már nem is mertem mondani, hogy a versenytempóm 172-175 körül van és egy félmaratonnál 183-186-os pulzussal szoktam beérkezni, mert még nem írja alá az alkalmasságom.
Legutóbb, amikor itt jártam, akkor is mondtam, hogy futok, meg edzek, akkor meg az volt, hogy "Jaj, ne fusson, inkább ússzon! Jaj, jaj, jaj!"
Szerencsére minden rendben volt, megnyugtattam a doktornőt, hogy elmegyek kardiológushoz, valahogy szerzek egy beutalót, vagy sportorvoshoz elmegyek és csináltatok egy vizsgálatot.

Boka 1 hét után

Egy hét telt el a kis balesetem óta és igyekeztem a lehető legtöbbet megtenni, hogy mihamarabb meggyógyuljon a bokám. Naponta többféle krémmel kezelgetem, vigyázok rá, aminek eredményeként a vérömleny már felszívódott, de a duzzanat sajnos még nem egészen.

Gondolom az irodai "láblógatás" sem tesz jót neki, de sajnos elég nehéz megoldani a felpóckolást, a jegelést meg pláne.

Általában ez utóbbi 2-t itthon csinálom csak, - sajnos rövidebb ideig, de ha bent is tudnám gyógyítgatni, biztosan hamarabb talpra tudnék állni.

Csináltam ismét néhány képet az egy hetes bokámról, íme: klikk ide: --> Peti egy hetes bokája
Elvileg október 9-én szeretném bevetni az új szerkezetet, addig pedig csak pihentetés és pihentetés. Ma találtam néhány jó kis gyakorlatot, amivel a szalagokat, izmokat meg tudom erősíteni, de ezeket a gyakorlatokat majd csak a hét vége felé fogom kipróbálni, amikor már erősebbek és gyógyultabbak lesznek a szalagok.

Ragazzi 2x2

Lassan egy hete, hogy lerobbantam a bokámmal, és mivel napról napra csak javulok, ezért ma úgy döntöttem, hogy kerekezek egy kicsit.

Első gondolatom az volt, hogy kimegyek Pallagig az erdőn keresztül aztán majd vissza, de olyan jól esett a pedálozás, hogy egy kicsit megnyújtom a távot és Pallagnál a kocsma mellett átgurulok Alsó-Józsára és úgy megyek majd csak haza.

Az erdőn keresztül csak úgy suhant a Ragazzi, pik-pak elértem a kocsmát, majd amikor már egyre mélyebbre és mélyebbre hatoltam az almáskertek sűrűjébe, akkor kezdtem rádöbbenni, hogy ez bizony merész vállalkozás lesz, mivel a hétvégi esőtermés hatalmas vízzel és sárral teli medencéket hagyott maga után.

Egyre nagyobb és mélyebb pocsolyákon keresztül vezetett a földút, aztán az első tengelyig érő pocsolya után megállapítottam, hogy jó kis gépem van, mert stabil, jó a hajtáslánc rajta, a gumik tapadnak.

Ahogy beértem Józsára egyre jobb és jobb úton sikerült haladnom az elkerülő nyomvonaláig, ahol még egy csapat lovast is beértem. Ekkor már Ragazzi sírta volna a mosást, de úgy voltam vele, ha hazagurulok, akkor majd egy benzinkútnál sterimóval lecsapatom.

Elkerülő út, - remek puha talaj, jól szétázva, - Ragazzi elől a legkisebben, hátul a legnagyobbon, a gumik csak úgy szippantják fel a homokot, de ezen is átvergődtem és kerestem volna a hazautam, de úgy megváltozott a környezet és a gaz is benőtte az általam ismert ösvényt, hogy egy másik dűlőt választottam.

Szép elindulok az új utamon és a következő kép fogadott. Már a nap erősen lemenőben volt és a napi felmelegedés miatt elkezdett a föld kipárologni és olyan kép fogadott mint a remek kis szellemes filmekben. Kb. úgy derékig ért a misztikus homály, - nagyon izgalmas volt. Sajnos a kép nem az igazi, de szuper volt nagyon a látvány!

Felfedező és merész mivoltom miatt nekivágtam az ismeretlen dűlőnek. A fák egymásba boruló koronája miatt egyre kevesebb fény hatolt be a sűrűbe és így felnyomtam a dinamóm, ami annak ellenére, hogy ekkor már elég szutykos volt a Ragazzi szépen működött és jó fényt biztosított. Olyan úton haladtam az erdőben, hogy vagy 2-3 pókhálót frankón beharaptam, csalán tartotta karban a karom és lábam azon területét, ahol nem fedte ruha és akácosok fejmagasságban lévő vesszői tették még izgalmasabbá az utam, de ekkor még nem tudtam mi a fekete leves...

Amikor aztán kiértem az erdőből és egy olyan útra jutottam ahol végig a iszapmedencében kellett haladnom. Simán tengelyig ért a sáros, iszapos létyó. Ha a szélére fel akartam menni, ott meg süppedős sár volt, szóval maradt a sárlében való bringázás. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy valamikor az út alja kavicsos, vagy törmelékes lehetett, mivel ott nem volt merülés, ott lehetett menni. A dinamó simán ment így is és láttam mindent, - aztán a 35-ös úton Józsa irányába a MOL benzinkútnál értem ki a Kartács utca helyett, de végre kiértem., majd egy remek balos Debrecen irányába és iszkiri haza. Otthon bringa, én, cipő, ruha mosás következett.

A kis túrámról összességében azt mondanám el, hogy egyáltalán nem féltem! Inkább csak az zavart, hogy nem ismerem fel a környéket! Tudtam, hogy hol vagyok, de megzavart a sötétség és kerestem volna az ismert ösvényt.
A bringa szuperül vizsgázott, átvitt olyan helyeken, ahol egy 4x4-es autónak is becsületére vált volna. Rájöttem, hogy a biopace (ovális hajtótárcsa) igazán milyen csodálatos, ha nyomatékot tesz rá az ember és milyen jól működik terepen. Szerencsémre a Ragazzi 28-as, így a mélyebb vizeket is gond nélkül tudtam venni és persze a jó gumiknak /Continental/ köszönhetően némi sárfolttal de simán hazaértem. Most már megértem azokat akik terepbringáznak, hogy milyen lehet ott a fíling amikor leküzdenek egy ilyen szöttyögős dűlőutat, vagy átvágnak vadregényes erdei ösvényeken. Szuper kis élménnyel gazdagodtam! Hurrá!

Újra nagy a baj!

Tegnap már nagyon örültem, hogy végre ki tudtam pihenni a hétvégi tokaji teljesítménytúra fáradalmait és folytathatom a kassai felkészülést a félmaratonra, ahol saját rekordomat szerettem volna megjavítani.

Sajnos örömöm nem sokáig tartott, ugyanis az első etapot, ami Pallag oda-vissza egész jól abszolváltam de a sötétség miatt inkább kijöttem az erdőből és a Nagyerdei krt. mellett lévő bringaúton folytattam az edzést, ahol váratlanul egy kommunikációs aknafedő (négyzet alakú) 1-2 cm mély süllyesztésében aláfordult a bokám elég csúnyán.
Akkor már tudtam, hogy ez nem csak egy sima ficam, hanem több annál, mert ku***a fájt. Gyorsan lesétáltam a villamos kanyarban lévő kúthoz és jó 5 percig engedtem rá a hideg vizet, de még akkor sem csillapodott a fájdalom, aztán "hazasétáltam" közben megfáztam, mert a trikó persze vizes volt rajtam, így most az is kínoz, de leginkább a bokám aggasztó.
Még tegnap este bevettem 2 Voltarent és egy Algofelxet a fájdalomra, meg jegeltem, ma pedig egész nap homeopálinkás :) gyógyszerekkel kezeltem, - így annyit tudtam elérni, hogy valamennyire tudok járni, de leginkább a duzzanat és az a csúnya véraláfutás aggaszt. Legutoljára így 1997-ben az USA-ban a gumiasztalon fordult ki, ahol ennél durvábban vérzett be. Amúgy ezen a lábamon először 1995. május 31-én ment ki a bokám, akkor 1 hét fekvő és 2 hét járógipszet kaptam.
Remélem mihamarabb lelohad a duzzanat, de így már elég esélytelen, hogy elindulok a kassai félmaratonon és harcba tudok szállni az 1:20-as időért. Amúgy is, hogy meg tudjam csinálni szinten mindennek egyben és 100%-osan kellett volna, hogy legyen, de egy 1:21, 1:22-nek is örültem volna. Így örülök, ha ezt kiheverem.
Most 4 hét edzésmunkát dobtam el magamtól... Volt már rosszabb, amikor 3-4 hónap munkája ment el a balesetem kapcsán. Most minden erőmmel a gyógyulásra koncentrálok, hátha...

Ezek a képek sajnos nem arról adnak tanúbizonyságot, hogy egy rövid lefolyású dolog előtt állok. Klikk ide: Peti rossz bokája

3 téma egy estére

Ma este úgy döntöttem, hogy 3 témában szeretnék Veletek némi információt megosztani, -ezek között lesz olyan amely némileg muzikális, lesz amelyik az egészséghez kapcsolódik és olyan, ami velem kapcsolatos. De nem is szaporítanám tovább szót, hanem csapjunk a lecsóba, lássuk az első történetecskét, íme:

A minap a szokásos bevásárlóközpontomban jártam és az egyik fogkrém gyártó cég (direkt nem mondok márkát) Colgate promóztatta, szóval reklámoztatta az új Colgate Sensitive Pro-Relief (~ professzionális, vagy profi megkönnyebbülés, enyhülés) fogkrémjét, mert mostanság mindenkinek egyik napról a másikra érzékenyek lettek a fogai, és kaptam egy termékmintát a kislánytól, hogyha bejön a cucc, akkor még itt lesznek kb. a héten és akkor 900 Ft-ért kapok egy tubus krémet és 3 termékmintát is. Erősen elgondolkoztam a dolgon, meg elolvasgattam a tájékoztató anyagot, - nagyon nincsenek érzékeny fogaim, de azért a tubust is megnézegettem és a következőre bukkantam, íme:

Nagyításért klikk a képre. Az érdekes részt be is kereteztem pirossal, de a lusták kedvéért elárulom, hogy mi van bepirosítva: "...az érzékeny területet 1 percen át, hetente egyszer vagy ritkábban."
Állj, állj, állj! Mi az, hogy hetente egyszer, vagy ritkábban? Az egyszert, hogy lehet ritkábban csinálni? Hetente félszer, vagy negyedszer? Vagy egyharmadszor hétfőn, szerdán kétharmadszor és vasárnap utoljára? Valahol értem én, hogy max. hetente egyszer, aztán majd 2 hét múlva újra, de akkor mi a pékért nem írják azt, hogy havonta néhány alkalommal? Mi az, hogy hetente egyszer vagy ritkábban? Valami okos fordítóprogram biztos ezt dobta ki! Gratulálok!

"Ez itt a zenebutik, a zenebutik, a zenebutik", - muzikális bejegyzés következik, mégpedig annak apropóján, hogy van egy szám, ami betétdala egy filmnek és ez a nóta annyira el van találva, hogy dejómán!
Először a Campuson hallottam Hamvai P.G. keverte fel, majd aztán nagyon sokáig egyáltalán nem hallottam, csak benne volt a fülembe és legutoljára pedig a hajdúszoboszlói Aqua futáson játszotta az egyik srác és akkor rárepültem és kifaggattam, hogy mi ez a zene és kitől van.
Szóval a Berlin Calling című filmnek az egyik betétdala, a szám pontos szerzője és címe: Paul & Fritz Kalkbrenner - "Sky And Sand". Amikor ezt Hamvai lenyomta tök lazán bekeverte a tuccogós muzsikák közé és talán azért ragadott meg annyira, mert annak ellenére, hogy van ennek is tempója, de mégis olyan megnyugtató. Isteni mellette, alatta futni, olyan jó, hogy nagyon! Javaslom mindenképpen, hogy hallgassátok meg vagy úgy, hogy klikkeltek a fülhallgatós képre, akkor indul a YouTube, vagy feljebb a szerzőre és a címre és akkor mp3 formában, - ez utóbbin akár le is lehet így tölteni!

Mára az utolsó történet következik, amelynek címe az izomláz és az izomsérülések. A témának az ad aktualitást, hogy tegnap voltunk a tokaji teljesítménytúrán és mára némi fájdalommal ébredtem és elég nehezen akartak elindulni a lábaim. A megszokott higanymozgásom a fasorban sem volt, - úgy közlekedtem mint egy robot. Aztán korábban olvastam arról, hogy az izomláz az nem feltétlenül csak a tejsav miatt van, hanem mikrosérülések is okozhatják. Találtam is erről egy remek cikket, amiből beollóznék némi infót: A közkeletű magyarázat szerint az izomlázért a megterhelés következtében az izmokban felgyülemlő tejsav a felelős. Ez a vegyület anaerob, vagyis oxigénhiányos állapotban keletkezik, amikor az izom elegendő oxigén híján a tápanyagokat energetikailag igen kedvezőtlen módon csupán tejsavvá tudja lebontani. Ilyenkor az izmok anyagcseréje romlik, és a felszaporodó tejsav akadályozza az izmok összehúzódását, továbbá a sav-bázis egyensúly savas irányba tolódik el, amitől az izmok megduzzadnak. Ez okozza a kellemetlen fájdalmat.
Ez az elmélet azonban nem magyarázza azt, hogy az edzett emberek miért kapnak izomlázat (hiszen minden erős megterhelés után keletkezik tejsav a szervezetben, az élsportolók esetében is). Illetőleg azt sem, hogy miért több órával, vagy akár az edzést követő napon erősödik fel az izomláz, amikor a tejsav felezési ideje nagyjából 20 perc, ami azt jelenti, hogy ennyi idő alatt bontódik le a felgyülemlett tejsav mennyiség fele. A választ elektronmikroszkópos vizsgálatok adták meg, amikkel kimutatták, hogy az izomlázat az izmok mikrosérülései, szakadásai is előidézhetik. Ezek az apró izomsérülések már az edzés során vagy a végén is érezhetőek, mivel a parányi szakadásokon keresztül víz kerül az izomszövetbe. A víz hatására az izomrost körülbelül egy-másfél nap alatt megduzzad és megnyúlik, a szakadás helye pedig begyullad: ezek okozzák együttesen a tulajdonképpeni fájdalmat. Forrás: Origó - Simonyi Gáspár
Na ezek után kijelenthetem, hogy egy kicsit oda is vágtam és rehaboltam is magamnak, ugyanis ma meló után elfutottam a termálba és áztattam is, ami jót tesz a kis izmaimnak és remélem már holnapra jobban leszek.
Mára ennyi fért Peti mókatárába, jó kagylózgatást, és lefekvés előtt fogmosás!

Bakancsos Bortúra Tokaj, 35-37-40-42 km

Egész héten az járt az eszembe, hogy mikor megyünk már végre teljesítménytúrára. Eredetileg tegnapra ütemeztük a rózsaszentmártoni jubileumi 10. túrát, de aztán az időjárás közbeszólt és nem indultunk el, - mint kiderült jól is tettük, mert az egész túra alatt szakadt az eső, szóval tiszta dagonya volt.
Mára viszont szép idő lett és nagy örömmel vágtunk neki a túrának. Több táv is volt, - mi a 35 km-es, ha jól emlékszem Furmint távon indultunk, ami már az itiner szerint 37 km volt, de mi kemények vagyunk. Ja, hogy persze most is János barátommal mentünk, mert a másik futótársam Attila a párjával a rövidebb 25 km-es etapra neveztek.
A rajt és a cél egyaránt Tokajban volt, és először felmentünk a tokaji kilátópontra, majd onnan fel a Kopaszra, majd átmentünk Tarcalra, ahonnan utunkat Bodrogkeresztúr irányába vettük, innen Bodrogkisfaludra mentünk, majd vissza a Kopaszra a tv toronyhoz és innen vissza Tokajra. Időközben szebbnél szebb helyeken jártunk, rengeteg szőlőtőke közt futottunk, de a lényeg, hogy egy varázslatos környezetben töltöttünk el egy szép délelőttöt. Örömünket csak kisebb eltévedések csökkentették, ennek eredményeképpen némi plusz kilométert tettünk a lábainkba. Először Bodrogkeresztúr után, amikor is egy olyan helyen volt jelzés, hogy alig vettük észre és a leírásban sem volt pontosan meghatározva, hogy pontosan melyik jelzést kövessük, majd pedig amikor jöttünk lefelé a Kopaszról a zöld jelzés volt megadva és mi arra is mentünk és valahol Tokaj másik végén értünk le, ahonnan még kellett még vagy 1,5 km-t visszafutnunk és olyan ösvényen jöttünk le, hogy talán az egész úton nem volt olyan taknyos és nyálkás és susnyás-csalanos mint ott. A cipőnk nagyon durván nézett ki, a képen látszik...
Úgy látszik, hogy én ha túrázni megyek, akkor mindig leamortizált cipőben érkezek haza, amit legalább 2 óráig kell sikálni. Jut eszembe a képeket itt találjátok: Bakancsos Bortúra
Most pedig elhúzom a csíkot sikamikálni, mert ha megszárad a sár, akkor még nehezebb leszedni a trutyit.

Békakirálykorona

Nem véletlenül választottam ezt az igen bonyolult összetett szót a mai bejegyzéshez, hiszen volt ma minden, -béka, király (ez legkevésbé, de majd valamit ráhúzok) és korona.

Szóval ha sorban megyek, akkor talán a királlyal kellene kezdeni, mert ma király napom volt, mivel szabin voltam (ugye mondtam, hogy ráhúzom valamire), bár nem valami nyugisan telt, mert beadtam a telefonom szervizbe- soha ne vegyetek T-Mobile Pulse telefont - de mondták, hogy minden anyagomat bukom, így aztán elkezdtem archiválgatni és végül majd egy órás ácsorgás után átvették és felküldték Budapestre és most 15 napig egy Sony-Ericsson telefonom van. Na de mindegy kibírom, de most ugorjunk a korona témára.

A korona sajna nem egy ilyen békakorona, hanem mivel az egyik fogam halmozottan hátrányos helyzetben van ezért fogászati tanácsadóm, fogorvosom, kedves barátnőm, javaslatára megléptük azt a lépést, hogy az egyik felső hátsó fogamat egy védőpajzzsal, koronával látunk el és így szuper lesz. Úgy mentem el, hogy ma bátor leszek, de aztán kb. megint olyan voltam mint Al Bundy.
Ahogy elkezdődött a móka és felvisított a turbina azonnal belefeszültem a székbe, elszállt minden bátorságom, aztán a második szuri után már javult a helyzetem és már akkor nem is vészes dolgok történtek velem. Igenis kibírható, csak nyuszkó-muszkó voltam, olyan mint Al Bundy a fenti videóban. Klikk a képre a moziért!

Hazaútban Miskolcról viszont sajnos tragédiák tömkelege történt, ugyanis nagy igyekezetem ellenére is, az eső utáni békainvázióban sajnos néhány békát elküldtem a másvilágra. Lassítottam is és próbáltam kerülgetni amennyire lehet, de néhányat sajnos elgázoltam. Amikor beparkoltam a garázsba, akkor éreztem valami furcsa szagot, kb. olyan volt mint a nedves kutyaszőr. Szerintem ez békák testszaga volt, akiket sajnos kilapítottam. Sajnálom a kis jószágokat!
Csak ugráltak és ugráltak, aztán placcs...
Hát így telt ez a nap, - reméljük, hogy holnap szép idő lesz és elmegyünk Rózsaszentmártonra a 10., jubileumi teljesítménytúrára.

Eső, katsák, rózsaszín égbolt

Egy elég hosszú és hajtós nap után nem voltam valami hú de lelkes, hogy ebben a remek időben kell kimennem edzeni, de ahhoz, hogy holnap tudjak pihenni és esetleg egy karcsú sörözés is beférjen, - ahhoz ma kellett termelni.

Gyorsan az eső sorja közt hazatekertem, öltözés, kenőcsölés melegítő krémmel, cipő és start. Az elején viszonylag jól ment a futás és az eső sem zavart igazán, viszont az utolsó 3 km-en már feleannyira sem élveztem az edzést mint az elején. Az órám szíja bekrepált, a ruhám átázott, a cipőm cuppogott a víztől, a szél a mellemhez verte az esőt, - szóval nem mondanám, hogy top érzés volt, de edzés közben mindig értek olyan apró élmények, amik tartották bennem a lelket és melengették a szívem, a testem.

Az egyik ilyen élmény, hogy a Csónakázótó mellett az Adyn kint pörögtek a kacsák és mintha ott sem lettem volna úgy totyogtak, rikácsoltak, - jó volt nézni, hogy nem riasztom meg őket és nem repülnek el. Kb. 2-3 méterre voltak tőlük, de egyáltalán nem zavartatták magukat. Szuper volt!

Aztán letelt a penzum, irány haza. Amikor az egyetem előtt jártam, akkor vettem észre, hogy az ég, ami előtte egy elmosódott szürke paca volt, teljesen átváltozott és mintha angyalok eperhabbal kenték volna be az eget, olyan szép színű lett az ég. Ilyen szép rózsaszínű eget régen nem láttam, aztán sajnos mire hazaértem már eltűnt az eperhab és ismét szürke pacák lepték el az eget. Sajna nem volt nálam gép, pedig érdemes lett volna megörökíteni.
Ezek az élmények teljesen kárpótoltak a vízért és a hidegért, - bár a forró fürdő sem esett rosszul.

Az első díjazott!

Lezárult!

Hosszas és kimerítő szavazatszámlálás után végre megszületett az első Tigriscitrom díjjal kitüntetett megasztárunk, aki nem más mint a képen látható Farkas János művész úr, aki a leadott 6 szavazatból mindenkit elsöprő 3 szavazattal megnyerte a kis házibajnokságunkat.

Véleményem szerint a győzelemhez nagymértékben hozzásegítette Jánost a varázslatos pecsétgyűrűje, a magas fokú zenei képzettsége, tiszta baritonja, Richard Claydermant megszégyenítő zongora virtuozitása és természetesen a hölgyek, - Nikolett, az egyet jobbra, egyet balra alakításával, Erika, aki kígyózó testmozgásával elvarázsolta a férfitekinteteket, és nem utolsó sorban Niki, aki olyan mesteri mozgásokat mutatott be, hogy ezeket legközelebb valamelyik Madonna klipben fogunk újra látni.

Őszintén szólva az én favoritom Dávid Sanyi volt, de mindig örülök, ha egy ismeretlen tehetséget emelhetünk ki ebből a mai zavaros és sokszínű zenei miliőből. Gratulálok Farkas Jánosnak, és ha a képre klikkeltek, akkor az egyik slágergyanús nótáját hallgathatjátok meg, viszont aki az egyvelegét szeretné dúdolászni munka közben az inkább klikkeljen ide: Farkas János és a lányok