Az első...

Na szóval túl vagyok az elsőn, meg kell, hogy mondjam, eléggé elfáradtam. Azt tudtam, hogy nem lesz könnyű és számítottam némi izomlázra is, de ma olyan gyenge vagyok, mint azon a bizonyos sz@ron a harmat, úgy húz az ágy, így ha letudom a gyógyfürdit (mára szabin vagyok - valamit sejtettem...) megyek haza heverészni és TV-t bambázni.

De visszatérve a tegnapi napra a meleg volt az egyik olyan tényező, ami meglepett egy kicsit, pedig igazán jól bírom a hőséget, de tegnap a parton már a visszaút során már nekem is sok volt, hozzátéve, hogy ott nagyon hiányzott volna egy frissítő állomás. A másik tényező ami bejátszott, hogy fáradtnak éreztem magam a verseny előtt. Mondtam is Jánosnak, hogy úgy húz a combom hátsó része olyan mintha éppen egy edzés után kellene nekivágnom a maratonnak. A harmadik tényező, ami egy picit megnehezítette az utolsó hét felkészülését, az egy ilyen taknyolással, torokfájással összekombózott betegség, ami sajna még mindig bennem van és most már csak a takony résztől nem bírok szabadulni. Már az agyam is kifújtam, de még mindig nem tudok normálisan az orromon keresztül levegőzni. Utolsó sorban pedig mint nehezítő tényezőként emelném ki a balesetem, ami még mindig itt lebeg a fejem felett, de..., nem mentegetni szeretném magam, mert ezektől függetlenül mindent kicsikartam magamból amit bírtam.

Már amikor a ketrecbe beálltunk észrevettem, hogy bakker, magas a pulzusom. Nem bírtam volna az istenért sem leengedni. Frankón elindultunk és látom az órán, hogy az edzéshez képesti sebesség-pulzus arányom jóval magasabb, hát ekkor úgy voltam vele, hogy visszább veszek, majd a végén inkább gyilkolászom magam. Aztán az első húsz az patentül elment, benyomtam az első gél, frissítettem orrba-szájba, ahogy Attila mondta. Ezen a távon már tapasztalt játékos vagyok, egy könnyed futással 21 km-nél el is értem az 01:38:23-as időt, ami olyan 158 átlaggal jött. Aztán harmincig is tudtam nagyjából tartani ezt a tempót, néhány mp-et veszítettem, de úgy örömmel nyugtáztam, hogy minden OK, és beszippantottam a 2. gélt is, aminek már nem éreztem úgy a hatását és ekkor értünk le a Visztula partjára, ahol elkezdődtek a szenvedéseim, mert itt csapott meg a meleg igazán és zéró fa és árnyék híján egy sövény mellett futottam (egyedül én, mert a sövény is nyújtott kb. valamennyi árnyékot legalább a testem 2/3-nak és a tövéből némi hűs valamit éreztem), amikor kezdtem el belassulni és elveszíteni az erőm. Szerintem itt kaphattam némi kis napszúrást, mert verseny után fájt a bukóm, de ezen a szakaszon úgy tűnt, mintha a kilométerek mérföldek lennének, és baromi lassan is haladtam és azért a szintes játék is nehezítette a futásom.

A következő emlékem, hogy átmegyek valami hídon és már bent vagyok a zöld füves részen ahol volt a start és a cél, de itt még +1 kört bele kellett zúzni, hogy ténylegesen ráfordulhass a célegyenesre. Eredetileg úgy terveztem, hogy itt fogok rápakolni még egy lapáttal, de itt már a takarékláng üzem valósult meg. Még szerencse, hogy a bónuszkörnél is adták már a frissítőt, mert nagyon elfogytam.

A célegyenes előtt úgy gondoltam, hogy csak megpróbálok még egy utolsó szikrát kicsikarni magamból, de semmi, sőt a combom hátsó részén még vicces kis görcsök jelezték, hogy "Peti, itt a véged, már csak gyalog, mint Balogh úgy érsz célt!" - így visszább vettem és bekocogtam, hatalmas örömmel, kicsit a síráshatáron a célba.

Ezek után találkoztam Jánosékkal, próbáltam valamit nyújtani és pihenni, de a 4 fejű nem hagyta, mert állandóan jelezte, hogy kivan, és minden mozdulatnál görcsölt, majd valami extra, fenékkel égbemeredő módon felálltam, hoztam egy sört és többet már nem nagyon mertem leülni, csak a kocsiban.

Jah és hát az eredmény:

249. hely 393 NEMES PETER DEBRECEN HUN 77 M30/81 (M)239 03:24:19 03:24:08 nettó idő12.40 00:46:34 - 10 km / 311 [12.88] 01:38:23 - 21 km / 288 [12.81] 02:21:05 - 30 km / 266 [12.76]

Most már ezen is túl vagyok, begyűjtöttem az első élményeket, tapasztalatokat és van egy szép maratoni plakettem is. Most egy rehab hét jön, majd pedig újra a komoly munka, mert máj. 30-án visszamegyek Tiszafüredre megvédeni a bajnoki címem és aztán UB, így most egy kicsit kihegyezem magam a 21 kilis távokra és ősszel újra nekivágok, hogy faragjunk egy kicsit ebből 204 percből.

Köszönöm Nektek a sok biztatást és a jó tanácsokat, Attilával kielemezzük a hibákat és remélhetőleg ősszel ennél sokkal szebb idővel zárom életem 2. maratonját.

Képek itt, de sajna még a befutó képekről nincs hír. Szerintem ilyen soppingolós lesz, de nem érdekel, az első maratonról megveszem. Képekért klikk ide: --> KÉPEK