Szomorú futás

Ez a nap is úgy indult mint a többi. Reggel felkeltem és előkészültem a mai versenyre. Megettem a kis reggelim, majd elmentem az egyik futótársamért és indultunk ki Hajdúszoboszlóra a IX. Aqua Futásra.
Annak rendje és módja szerint bemelegítettem, majd nekivágtam a versenynek. Kb. 10,2 km volt az etap, amit egész jól sikerült lefutnom 41:53 alatt, majd Kevin mondta, hogy menjünk el levezetni.
Nem volt nagy kedvem, de tudtam, hogy mennem kell, hogy nehogy bajom legyen, ezért az egyik úton a pálya mellett elkocogtunk.
Ekkor észrevettük, hogy valaki fekszik a földön. Gyorsan odaszaladtunk és az egyik futó feküdt arccal a földön. Nagyon rosszul nézett ki a bácsi! Azonnal elrohantam segítségért és amikor már visszatértem, már Kevin próbálgatta életben tartani. Ott álltunk és szorítottunk, hogy talán sikerül és egyszer csak kinyitja a szemét és minden rendben lesz és ez csak egy rossz rémálom lesz.
Érkezett a mentő és helikopter is és előttünk próbálták az orvosok megmenteni az idős futót, de már nem lehetett segíteni.
Elment...
Nem tudtunk segíteni!
Egy futótársunktól kellett megválnunk és azt sem tudtuk, hogy hívják, mennyi idős volt, vagy kik szorítottak érte?
Vajon mit gondolt szegény ma reggel, amikor eldöntötte, hogy nekivág a versenynek? Vajon mi járt eszében a rajtnál?
Elszomorító ami történt és nagyon megráztak a történtek és már csak abban reménykedek, hogy a bácsika már az örök futómezőn koptatja a kilométereket!
Nyugodjon békében!