Teljesítménytúra lökhajtással!Már előre szeretnék szólni, hogy a mostani kis írásom egy kicsit nem túl szalonképes lesz, de néha ilyen is kell.
Szóval Attilával már elhatároztuk, hogy a maratoni felkészülés jegyében elmegyünk a Rózsaszentmártonon megrendezésre kerülő Vadrózsa 30 teljesítménytúrára.
Annak rendje és módja szerint jó korán keltem, mert 5:55-re jött értem Attila, majd 6-kor még felvettünk még fel egy srácot és elindultunk a pályán.
Az indulásunk előtti napon vásároltam az Aldiba két nagy zacskó gyümölcsös müzlit és a túra napján ezt reggeliztem. Jó nagy adagot újítottam az arcomba mézzel és tejjel és ekkor még nem sejtettem semmit.
Szóval, szépen közeledtünk Rózsaszentmártonhoz - jaa ez a szépség ott volt kiállítva - és már éreztem, hogy valami nem OK, de úgy gondoltam, hogy mivel a reggeli nagysló kimaradt, és csak egy benzinkútnál álltunk meg, némi "pihenőre", így erre fogtam a dolgot, de tévedtem.
Ahogy elrajtoltunk kb. fél 9 körül elkezdődött bennem a játék, először csak feszülgetett a pocóm, majd pedig elkezdtem igazán gömbölyödni és ekkor igazán elkezdődött. Bakker az egész túra alatt végigpukkantottam az utat. Olyan lökhajtásom volt, hogy még cs i r k e is megirigyelte volna. Nagyon durva volt a helyzet és alig akart enyhülni a bennem zajló történet. Aztán 3 óra 19 perc alatt lenyomtuk a majd 30 km-es túrát és kajáltam és valahogy elmúlt bennem a puffadás.
De most már tudom mi volt a bűnös, mert már annyiszor megjártam, annyiszor megszívatott ez a gyümölcs, amit imádok és frissen egy kosárral meg tudnék enni.
Szóval ez az ALMA!
Egyszerűen nem bírom, semmilyen formában sem - még aszalva sem a műzliben. Az egy dolog, hogy nyersen is csak otthon és egyedül eszem, napközben meg sem merem kockáztatni még rétesként sem. Egyszer úgy jártam, hogy almalevet ittam szódával és attól is teljesen készen voltam, és akkor pont egy öltönyös napom volt és rengeteg ember között szambáztam, és nem lehetett csak úgy galambászni.
Amúgy visszatérve a túrához, egyszerűen mesés volt. Szuper volt a útvonalterv, nagyon jó volt a menet közbeni ellátmány és külön nagyon jó volt, hogy minden pecsételő helyen volt víz, mivel nagyon meleg volt. A szervezők nagyon kitettek magukért és isteni volt megérkezésünk után a kis harapnivaló, - lecsó virslivel és rizzsel. Nyami!
Itt szeretném megköszönni a H é r i cs TTSE-nek a szuper szervezést és a nagyon kedves hozzáállást! Köszönöm!
Annak rendje és módja szerint jó korán keltem, mert 5:55-re jött értem Attila, majd 6-kor még felvettünk még fel egy srácot és elindultunk a pályán.
Az indulásunk előtti napon vásároltam az Aldiba két nagy zacskó gyümölcsös müzlit és a túra napján ezt reggeliztem. Jó nagy adagot újítottam az arcomba mézzel és tejjel és ekkor még nem sejtettem semmit.
Szóval, szépen közeledtünk Rózsaszentmártonhoz - jaa ez a szépség ott volt kiállítva - és már éreztem, hogy valami nem OK, de úgy gondoltam, hogy mivel a reggeli nagysló kimaradt, és csak egy benzinkútnál álltunk meg, némi "pihenőre", így erre fogtam a dolgot, de tévedtem.
Ahogy elrajtoltunk kb. fél 9 körül elkezdődött bennem a játék, először csak feszülgetett a pocóm, majd pedig elkezdtem igazán gömbölyödni és ekkor igazán elkezdődött. Bakker az egész túra alatt végigpukkantottam az utat. Olyan lökhajtásom volt, hogy még cs i r k e is megirigyelte volna. Nagyon durva volt a helyzet és alig akart enyhülni a bennem zajló történet. Aztán 3 óra 19 perc alatt lenyomtuk a majd 30 km-es túrát és kajáltam és valahogy elmúlt bennem a puffadás.
De most már tudom mi volt a bűnös, mert már annyiszor megjártam, annyiszor megszívatott ez a gyümölcs, amit imádok és frissen egy kosárral meg tudnék enni.
Szóval ez az ALMA!
Egyszerűen nem bírom, semmilyen formában sem - még aszalva sem a műzliben. Az egy dolog, hogy nyersen is csak otthon és egyedül eszem, napközben meg sem merem kockáztatni még rétesként sem. Egyszer úgy jártam, hogy almalevet ittam szódával és attól is teljesen készen voltam, és akkor pont egy öltönyös napom volt és rengeteg ember között szambáztam, és nem lehetett csak úgy galambászni.
Amúgy visszatérve a túrához, egyszerűen mesés volt. Szuper volt a útvonalterv, nagyon jó volt a menet közbeni ellátmány és külön nagyon jó volt, hogy minden pecsételő helyen volt víz, mivel nagyon meleg volt. A szervezők nagyon kitettek magukért és isteni volt megérkezésünk után a kis harapnivaló, - lecsó virslivel és rizzsel. Nyami!
Itt szeretném megköszönni a H é r i cs TTSE-nek a szuper szervezést és a nagyon kedves hozzáállást! Köszönöm!
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése