Még Ljubljana után elhatároztuk (Attilaedző/társ és én), hogy ha egy kicsit regenerálódunk, akkor elmegyünk egy teljesítménytúrára. Választásunk a most szombati létavértesi túrára esett, mivel volt 15 km-es és 25 km-es táv és alapozó futásnak pont tökéletes.Csak, hogy egy kicsit nehezítsek a helyzetemen elmentem pénteken véradásra, ez már sokadik 40 feletti volt és pénteken este még egy jó táncházas buliban is voltam, ahonnan sem időben keveredtem haza, és alig 5 órás alvás után vágtunk neki Attilával a túrának.
Az elején nagyon kényelmesen mentünk, beszélgettünk és azt vettük észre, hogy nem sokkal, de előttünk halad egy helyi futótúrázó, aki rendszeresen meg szokta nyerni a túrát. Úgy döntöttünk, hogy látótávolságban maradunk, de Ő, ahogy észrevette, hogy a nyomában vagyunk fokozatosan elkezdett magasabb iramot diktálni.
Mi is rákapcsoltunk egy kicsit, de mondtam Attilának, hogy szerintem simán be fogjuk érni, csak ne maradjunk le nagyon. Szépen faltuk a kilométereket, majd egy szerencsétlen váltópontpecsételést követően baromira ellépett tőlünk a fickó és ekkor elhatároztuk Attilaedző/társsal, hogy mivel alapból van néhány perc előnyünk az indulás miatt, de ha van kedvem, akkor próbáljam elcsípni.
Nem mondom, de meg kellett nyomnom egy kicsit, a pulzusomat is felcsaptam 170 körüli állapotra, de sikerült beérnem.
Aztán már minden simán ment, megismerkedtünk és beszélgetve, nagyon kényelmes tempóban befutottunk.
Mivel vagy 3 perccel hamarabb indult a helyi futó, így a végelszámolásnál kedvezőbben jöttem ki, így - 2 óra 14 perccel - sikerült megnyerni a 25 km-es teljesítménytúrát, aminek a díja a képen látható kupa és a dicsőség.
Természetesen gratuláltam a kollégának és elfogyasztottuk a - jól megérdemelt - túra részét képező paprikáskrumplit.
Sajnos a túrából semmit nem sikerült "látni", mivel a futásra kellett koncentrálni és a finom enni- és innivalókból sem részesültem, amit a profi szervezés biztosított. Első osztályú volt az útvonal és a jelzések kihelyezése, és csak gratulálhatok a szervezőknek és szeretném megköszönni nekik a kupát és az egész rendezvény lebonyolítását.
Az elején nagyon kényelmesen mentünk, beszélgettünk és azt vettük észre, hogy nem sokkal, de előttünk halad egy helyi futótúrázó, aki rendszeresen meg szokta nyerni a túrát. Úgy döntöttünk, hogy látótávolságban maradunk, de Ő, ahogy észrevette, hogy a nyomában vagyunk fokozatosan elkezdett magasabb iramot diktálni.
Mi is rákapcsoltunk egy kicsit, de mondtam Attilának, hogy szerintem simán be fogjuk érni, csak ne maradjunk le nagyon. Szépen faltuk a kilométereket, majd egy szerencsétlen váltópontpecsételést követően baromira ellépett tőlünk a fickó és ekkor elhatároztuk Attilaedző/társsal, hogy mivel alapból van néhány perc előnyünk az indulás miatt, de ha van kedvem, akkor próbáljam elcsípni.
Nem mondom, de meg kellett nyomnom egy kicsit, a pulzusomat is felcsaptam 170 körüli állapotra, de sikerült beérnem.
Aztán már minden simán ment, megismerkedtünk és beszélgetve, nagyon kényelmes tempóban befutottunk.
Mivel vagy 3 perccel hamarabb indult a helyi futó, így a végelszámolásnál kedvezőbben jöttem ki, így - 2 óra 14 perccel - sikerült megnyerni a 25 km-es teljesítménytúrát, aminek a díja a képen látható kupa és a dicsőség.
Természetesen gratuláltam a kollégának és elfogyasztottuk a - jól megérdemelt - túra részét képező paprikáskrumplit.
Sajnos a túrából semmit nem sikerült "látni", mivel a futásra kellett koncentrálni és a finom enni- és innivalókból sem részesültem, amit a profi szervezés biztosított. Első osztályú volt az útvonal és a jelzések kihelyezése, és csak gratulálhatok a szervezőknek és szeretném megköszönni nekik a kupát és az egész rendezvény lebonyolítását.
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése