Hosszú volt ez a mai nap, ezért úgy döntöttem, hogy rendezem a gondolataimat, leeresztem a fáradt gőzt, így elhatároztam, hogy elmegyek egy kicsit futni mint Forrest Gump.Na jó, nem futottam keresztül, körbe kasba a városban, hanem főleg a Nagyerdő környékén jártam, de azért mégis csak sikerült egy laza 12-est összetalpalni :))
Ahogy csapatok kb. 5 percesben a kása hóban az Ady Endre utcán a temető irányába, egyszer csak ágrecsegésre, csörtetésre lettem figyelmes, és az út bal oldalán az erdőben egy kisebb konda kereste az esti betevőjét.
Miután a malkók kiszúrtak engem - nem volt nehéz, a varázslatosan kék alsómban és a lézerfényes láthatóság mellényemben - én is kiszúrtam őket, mindannyian kellően megijedtünk, míg ők az erdő mélyébe vették az irányt, én a temető 3 kapuja felé folytattam az utamat, hogy hátha újra beléjük botlok, vagy esetleg őzikéket látok, mint 2 évvel ezelőtt. Az is egy fantasztikus élmény volt, meg is írtam: Őzike a sötétben címmel :))
Pik-pak elértem a 3-as kaput és a sorompót, és elhatároztam, hogy még bemegyek egy kicsit bóklászni az erdőbe, trappolni egy kicsit a friss hóba. Bár nem volt nálam fejlámpa, de a friss hó és fényszennyezés miatt tökéletesen láttam mindent és egészen az Oxigén Kupa startjáig futottam be az erdőbe, majd a domb felé mentem és vissza. Útközben láttam kutya tappancsot, emberi lábnyomot, és őzike patanyomot, őziösvényt, de sajnos őzikéket nem. Talán a távolban láttam egy felvillanó szempárt, de lehet csak a fények játszottak velem...
Újra úton voltam, ismét az Ady irányába, de most már a "vadásztam" a tekintetemmel az állatokat és mit ad Isten újra belebotlottam a vaddisznókba. Most már sokkal óvatosabban közelítettem feléjük, így nagyjából meg tudtam számolni a kondát, ami nagyjából 8-10 egyedből állt. 1-2 szemfülesebb malac megint időben kiszúrt, de többi nyugodtan keresgélt, túrta fel a havat a finomságokért. Miután újra elszaladtak én is úgy döntöttem, hogy hazafelé veszem az irányt, de azért még lementem az Egyetem sgt-on az Interspárig, majd haza a Spar felé és végül a Böszörményi út mellett a szervizúton fejeztem be a mai edzést.
Annak ellenére, hogy még mindig vacak állapotban van a lábujjam nagyon jól esett ez mai edzés, és megint egy újabb élménnyel lettem gazdagabb! - és még azt mondják, hogy a futás unalmas...
Pik-pak elértem a 3-as kaput és a sorompót, és elhatároztam, hogy még bemegyek egy kicsit bóklászni az erdőbe, trappolni egy kicsit a friss hóba. Bár nem volt nálam fejlámpa, de a friss hó és fényszennyezés miatt tökéletesen láttam mindent és egészen az Oxigén Kupa startjáig futottam be az erdőbe, majd a domb felé mentem és vissza. Útközben láttam kutya tappancsot, emberi lábnyomot, és őzike patanyomot, őziösvényt, de sajnos őzikéket nem. Talán a távolban láttam egy felvillanó szempárt, de lehet csak a fények játszottak velem...
Újra úton voltam, ismét az Ady irányába, de most már a "vadásztam" a tekintetemmel az állatokat és mit ad Isten újra belebotlottam a vaddisznókba. Most már sokkal óvatosabban közelítettem feléjük, így nagyjából meg tudtam számolni a kondát, ami nagyjából 8-10 egyedből állt. 1-2 szemfülesebb malac megint időben kiszúrt, de többi nyugodtan keresgélt, túrta fel a havat a finomságokért. Miután újra elszaladtak én is úgy döntöttem, hogy hazafelé veszem az irányt, de azért még lementem az Egyetem sgt-on az Interspárig, majd haza a Spar felé és végül a Böszörményi út mellett a szervizúton fejeztem be a mai edzést.
Annak ellenére, hogy még mindig vacak állapotban van a lábujjam nagyon jól esett ez mai edzés, és megint egy újabb élménnyel lettem gazdagabb! - és még azt mondják, hogy a futás unalmas...
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése