Amikor Zámbori István az Építők Kossuth Lajos Művelődési Házának igazgatója 1953-ban életre hívta az Építők Népi Tánccsoportját, talán még maga sem merte igazán remélni, hogy az elvetett magból évtizedek és országhatárok felé emelkedő lomb terebélyesedik majd.
Az 1960. év fordulópont volt a csoport életében. Az Építők Hajdú Táncegyüttese nevet felvevő lelkes gárdát ettől kezdve Varga Gyula önállóan vezette.
Ekkor mélyültek el azok a gondolatok, fogalmazódtak meg azok a célok és feladatok, amelyek azóta természetszerűen gazdagodva, ma is biztos fundamentumai az együttes szellemi létének. Jelesen az, hogy nemcsak nyelvében, hanem dalaiban, zenéjében, táncaiban, szokásaiban, tehát hagyományaiban él a nemzet, s e hagyománynak hatalmas szerepe van a lelki egység fenntartásában.
A mind értékesebb elismerések fényei mellett azonban egyre nyomasztóbb gondok árnyékolták be az együttes cselekvési lehetőségét. 1965 végén lemondott az együttes vezetéséről Varga Gyula. A táncosok közül azonban többen nem adták fel. Három hónapig vezető nélkül maguk küszködtek, de a próbák nem maradtak el.
Ezt látva a fenntartó szervek hozzáláttak mégis az együttes talpra állításához.
Ekkor dr. Kardos Lászlót kérték fel (akkor a Debreceni Népi Együttes asszisztense), hogy vállalja a Hajdúk vezetését. 1966 márciusától vállalta el a Hajdú Együttes művészeti vezetői feladatait.
A korábbi együttesből alig 8 pár táncos maradt, utánpótláscsoport nem volt, a zenekar szétszéledőben, a működés gazdasági háttere rendezetlen volt. Lassan megjelent az első utánpótláscsoport. Az együttes mellé szegődött Boros Mátyás és zenekara, majd végül a Morotva Népzenei Együttes.
A Megyei Művelődési Központ létrehozásával (1967.) az új intézmény és az Építők Szakszervezete közösen vállalta a Hajdú Együttes fenntartását. Ekkor kezdtek ismét kialakulni az együttesi lét körvonalai, feltételei.
Az együttes törekvéseinek szerény eredményeinek elismerése a "Népművészet Európa Díja", amelyet a nemzetközi kuratórium 1979-ben ítélt oda a Hajdúnak.
Dr. Kardos László egy negyed századot fordított az együttesre aktív művészeti vezetőként, és adta át a helyét azoknak a fiataloknak, akiknek hite nem kevesebb, de erejük már több, először Kiss Józsefnek, majd Koroknai Katalinnak, később Tiszai Zsuzsának és Lovas Bálintnak a jelenlegi művészeti vezetőknek
„…látod, pusztul minden e földön, és csak a szellemi kincs élheti túl a halált."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése