Hej! Felbátorodtam!A mai kiadós ebéd után úgy döntöttem be kéne lőni az új órám footpod-ját, amivel a megtett km-eket és az aktuális tempót is tudom mérni. Így du-án kimentem az Oláh Gabira és 5 db 400 méteres kör után belőttem az annyit az órának.
De ez még nem volt elég nekem és ezután kezdődött a kálvária.
Amint a mellékelt grafikonon is láthatjátok 16:58-kor indultam neki már rendesen felszerelve, hogy lefussam az első mért utamat.
Úgy gondoltam, hogy Józsának veszem az irányt, és megcsinálom azt a karikát, amit Kevinnel szoktam, ami kb. 17 km. "Döngetek" az erdőben amennyire bírtam, de sajnos nem úgy haladtam, ahogy terveztem, mert a jó úton lovasok jártak és teljesen elb@szták a sima puha talajt és mintha a friss szántásban mentem volna /így nem kevés homokot hoztam haza a cipőmbe/.
Tehát döngetek a szántásban és nem akar elfogyni az út, a nap lemenőben, én parában, hogy nem fogom tudni befejezni a 17-es karikát, ezért Józsa alatt úgy döntöttem, hogy inkább a 35-ösön megyek haza és most elhagyom a maradék erdőt.
Amint Józsa alatt szaggatom az istrángot, neszre, zörejre lettem figyelmes. Az erdőbe 3 őzikét pillantottam meg. Azt hiszem mind a 4-en meglepődtünk. Én hirtelen adrenalin lökettel és irammal, az őzikék futással kompenzálták a helyzetet. Amikor feleszméltem, már csak 3 fehér tomport láttam, ahogy szökdécselnek. Nagyon édesek voltak ahogy a fehér foltok fel és le mozogtak.
Aztán a Homokhát utcán folytattam kalandos utam. Ismertem a helyet, mert itt lakott az egykori Főnökasszonyom, Márta és nagyjából ismertem a járást.
De sajnos csak nagyjából, ugyanis megpróbáltam megtalálni a korábbi utat, ami nem igazán ment, így extra km-eket nyomtam. Aztán találtam egy szimpatikus utcát, ahol úgy gondoltam, hogy most már jó nekem és egy olyan útra tévedtem, ami teljesen le volt zárva a forgalom elől. Se fény, se autók, se emberek - így egy picit para lettem, de csak mentem előre rendületlenül és Gott sei dank (Istennek legyen hála - vagyis Hál' Istennek!) megtaláltam a jó utat.
Útközben még egy csapat kékruhás tagba belefutottam, akik a Debrecenbe vezető úton 1-sével megállították a kocsikat. Valakit biztosan kereshettek, mert minden kocsiba bevilágítottak zseblámpával. Legalább kint volt 2 Octavia és egy dzsip is. Nagyon fel voltak készülve és még talán láthatósági sem volt rajtuk és a kocsikon sem világított a kék.
Zsivány kis edzés volt a mai! Szerintem holnap pihenő, mert már így is 56 km-t futottam a héten és vasárnap is ki szeretnék menni csapni egy kanyart.
Ja! Jut eszembe, nézzétek meg azt a táblázatot amit felnyomtam. Nem gyengén mutatja az adatokat. Jó a cucc mi? Úgy is mondhatnám, hogy ZSÍR!!!
De ez még nem volt elég nekem és ezután kezdődött a kálvária.
Amint a mellékelt grafikonon is láthatjátok 16:58-kor indultam neki már rendesen felszerelve, hogy lefussam az első mért utamat.
Úgy gondoltam, hogy Józsának veszem az irányt, és megcsinálom azt a karikát, amit Kevinnel szoktam, ami kb. 17 km. "Döngetek" az erdőben amennyire bírtam, de sajnos nem úgy haladtam, ahogy terveztem, mert a jó úton lovasok jártak és teljesen elb@szták a sima puha talajt és mintha a friss szántásban mentem volna /így nem kevés homokot hoztam haza a cipőmbe/.
Tehát döngetek a szántásban és nem akar elfogyni az út, a nap lemenőben, én parában, hogy nem fogom tudni befejezni a 17-es karikát, ezért Józsa alatt úgy döntöttem, hogy inkább a 35-ösön megyek haza és most elhagyom a maradék erdőt.
Amint Józsa alatt szaggatom az istrángot, neszre, zörejre lettem figyelmes. Az erdőbe 3 őzikét pillantottam meg. Azt hiszem mind a 4-en meglepődtünk. Én hirtelen adrenalin lökettel és irammal, az őzikék futással kompenzálták a helyzetet. Amikor feleszméltem, már csak 3 fehér tomport láttam, ahogy szökdécselnek. Nagyon édesek voltak ahogy a fehér foltok fel és le mozogtak.Aztán a Homokhát utcán folytattam kalandos utam. Ismertem a helyet, mert itt lakott az egykori Főnökasszonyom, Márta és nagyjából ismertem a járást.
De sajnos csak nagyjából, ugyanis megpróbáltam megtalálni a korábbi utat, ami nem igazán ment, így extra km-eket nyomtam. Aztán találtam egy szimpatikus utcát, ahol úgy gondoltam, hogy most már jó nekem és egy olyan útra tévedtem, ami teljesen le volt zárva a forgalom elől. Se fény, se autók, se emberek - így egy picit para lettem, de csak mentem előre rendületlenül és Gott sei dank (Istennek legyen hála - vagyis Hál' Istennek!) megtaláltam a jó utat.
Útközben még egy csapat kékruhás tagba belefutottam, akik a Debrecenbe vezető úton 1-sével megállították a kocsikat. Valakit biztosan kereshettek, mert minden kocsiba bevilágítottak zseblámpával. Legalább kint volt 2 Octavia és egy dzsip is. Nagyon fel voltak készülve és még talán láthatósági sem volt rajtuk és a kocsikon sem világított a kék.Zsivány kis edzés volt a mai! Szerintem holnap pihenő, mert már így is 56 km-t futottam a héten és vasárnap is ki szeretnék menni csapni egy kanyart.
Ja! Jut eszembe, nézzétek meg azt a táblázatot amit felnyomtam. Nem gyengén mutatja az adatokat. Jó a cucc mi? Úgy is mondhatnám, hogy ZSÍR!!!
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése