Ott voltam! Most is és amúgy pedig újra nagyon!

Amint ígértem tartok egy kis beszámolót a Siófoki évadzáró versenyemről, amely az 5. Balaton Félmaraton keretében került megrendezésre most hétvégén.

Még Kassa után néztem ki ezt a kis versenyt és úgy gondoltam évadzárónak tökéletes lesz ez a derbi. Gyorsan le is neveztem, hogy biztosan elmenjek és okosan futkorásszak és ráadásul még adódott egy lehetőség is köszönhetően H. Erikának és a DHSE-nek és igen kedvező anyagi feltételek mellett sikerült megoldani a Siófokra való lejutásomat és a szállásomat.

De menjünk szépen sorjában az eseményeknek! Szóval 2 kemény héten vagyok túl, ugyanis nemcsak keményen edzettem, de volt egy kis gyulladás is a lábujjamon, ami megkeserítette az edzéseket és a cipőm sem lett valami túl frankó, mert a cipész nem igazán csinálta meg jól. Ezt leszámítva minden tökéletes volt!
Szombaton reggel 4:30-kor indult a busz a Kossuth laktanya elől és ahogy illik már kint voltunk apával 4:20-ra. Nézünk, mint a moziba, sehol senki. Se busz, se futók, senki. Bemegyünk a laktiba és mondjuk a tagnak, hogy mi a helyzet, erre az nagy duzzogva beenged a laktanyába. Caflatok a Kossuthon keresztül, egy árva lélek annyi nem volt az egész helyen, már kezdtem egy kicsit parázni, de mentem rendületlenül, még végül megláttam 2 piros hátsó lámpát és a buszt. gyors bemutatkozás után már robogtunk is Budapest felé és majd az M7-esen Siófokra. Egész hamar megérkeztünk, már 9, fél 10 körül lent is voltunk, de amúgy is sietnünk kellett, mert az első verseny 10:30-kor kezdődött, amelynek a távja 14 km volt. Amíg a verseny folyt én elkúsztam felhajtani egy rövidáru boltot, ugyanis elfelejtettem elhozni magammal a rajtszámtartó gumimat és nem voltam hajlandó kifizetni kb. 1300 Ft-ot egy gatyagumiért. Sikeresen 80 Ft-ért megvettem az áhított anyagot és rongyoltam vissza a helyszínre, hogy szurkoljak a többieknek. A verseny után tengtem-lengtem és a délutáni versenyen, ami csak 7 km-es volt rajtszám nélkül elindultam - gondoltam jó lesz átmozgatónak. Sikeresen le is futottam az "óriási" távot 47 perc alatt, de nagyon jól esett és a pályát is kóstolgathattam.

A versenyeket követően újra buszra szálltunk és irány Veszprém! Valahol a központtól kb. 20 perc járóföldre volt a laktanya, ahol egy tiszta és rendezett körlet fogadott. A 4. emeleten volt a szállás a 3-on a zuhany (tiszta, felújított) és a hűvös kicsit átfázós nap után egy jó forró zuhany nagyon jól esett. Némi vacsora elfogyasztása után a nyakamba vettem a várost és sétáltam egy jót. Nagyon nem vetettem bele magam a veszprémi éjszakába. Találtam egy kis kávézót, ahonnan bejelentkeztem. Egy tök jó csaj volt a pincércica! Hmm!
Kb. fél 11 körül hunytam le a szemem egy időre és egy majdnem tökéletes éjszakám volt, csak éppen az álmaim kavartak be egy picit, de azokat is legyűrtem és valamikor negyed 7 körül nyitottam ki a csipalesőm először.
Gyors zuhany, majd 8-kor megejtettem a reggelit és készülődés vissza Siófokra, ahol már teljesen transzban voltam és csak magamra és a futásomra koncentráltam. Még a verseny előtt krémezgettem és megittam a varázsanyagot és beálltam büszkén az 1:30 alatti futók "karámjába". 11:00!!! Start!!



Nagyon jól ment az elején! Simán 3:47-es időket mentem minden probléma nélkül, de egyszer csak 7-8 km körül jött valami, ami nem volt OK. Hányingerem lett, aminek köszönhetően baromira lelassultam és volt olyan km is, amikor bőven 4 perc felett menetem. Volt egy olyan gondolatom, hogy megállok és hagyom a francba a versenyt, hiszen mentem már idén eleget. De az is megfordult a fejemben, hogy dobok egy broáfot és aztán minden jó lesz.
Szerencsére sikerült ezeket a gondolatokat elhessegetni és valahogy erőre kaptam és megint ment minden mint a karikacsapás. Találtam egy jó kis bojt, ahol nagyon sokáig tudtam bújni. Az élen menő kiscsávó simán kente a 3:50-es 4 perces témát, ami nekem nagyon jól esett, de az előttem szaladó 2 "meláknak" már nem annyira, aztán olyan 12-től fogva egyedül bújtam a taggal egészen 18 km-ig. Útközben a Balcsi partján tök érdekes dolog történt! A párát kifújta a szél a partra és ködbe burkolózva téptük az aszfaltot. Ezen a szakaszon éreztem először, hogy lassan lejár a szélfogó emberem mandátuma, mert erősen elkezdett hörögni. Ekkor már Ő is visszavett a tempóból és 4 perc felettieket ment. Ahogy írtam, 18 km-nél hagytam el, mert általában ekkor szoktam elindulni az utolsó rohamra, mert 3 km-t valahogy fél lábon is kibírok!
Igen kemény 3 km volt! Néhány embert megfogtam, de a szembeszél még csak megnehezítette a dolgom, de amikor a célegyenesbe értem, akkor már mindegy volt. Csak néztem az órát a kapunál és láttam, hogy a bruttó idő, még a kassai nettóm alatt van, így örömmámorba estem és hatalmas mosoly közepette befutottam. erről készült is film, amit elvileg a www.hunrun.com/videok felületen lehet megtekinteni és az 1:23-as időt tartalmazó intervallumban kellene keresni.

Eredmény (kínaiul is a jövő olvasóimra is gondolva), a számok és adatok tükrében: A 21,1 km-t 1 óra 23 perc 32 mp alatt sikerült teljesítenem, ezzel több, mint 30 mp-cel megjavítottam a kassai időmet. Átlagban 3 perc 57 mp alatt futottam 1 km-t. Az idei évben 4-szer futottam PB-t, azaz Personal Best-et, egyéni legjobbat. A legrosszabb félmarcsim időt tekintve a hortobágyi volt, ahol 1:29:57-et nyomtam terepen és a siófoki volt a legjobb!

Már csak 1 valami van hátra..., a szokásos köszönetnyilvánítás! Először is köszönöm a szülőknek, hogy most is támogattak és Debrecenből szurkoltak és bíztattak. A ruházatért most is köszönetet szeretnék mondani az Osztrogonácz családnak! Köszönöm Kevinnek, hogy foglalkozik velem és felkészít! Köszönöm Erikának, hogy segített megoldani a Siófokra való lejutásom és extra köszönet a DHSE-nek és Garda Árpádnak, hogy biztosították, hogy "idegenlégiósként" csatlakozhattam Hozzájuk! És persze köszi minden siófoki és debreceni szurkolónak és a többi távszurkolóknak!