Szóval a mai napi életkép a házunk alatti palackozott italok boltjában történt. A kis helyzet úgy kezdődött, hogy még éppen sötétedés előtt sikerült haza érnem a fodrászattal összekötött bringázásból, ugyanis megjártam Józsát (ott van a fodrászat) és Hajdúböszörményt, és úgy gondoltam, hogy megérdemlek egy bodzás Radlert, mert elég gyors voltam és kitartó. (és főleg szerény).
Ácsorgok a sorban - mert ebben a boltban mindig sor van, a fene megette azt a sok kiszáradt gigájú embert, aki még ki se ér a boltból, már is fordul vissza a 0,5 dl-es tüske üvegével - erre mögém áll be egy rom a hölgy (nagyi) és az unokája. A következő játszódott le:
- "Mama! Ez egy versenybicikli? Mama! Nézd milyen vékony a kereke! A papával is mentünk már ilyenen, amikor elestünk."
Ekkor következett a kielemzésem.
- "Mama! Nézd, felfelé áll a cipője orra! Mama, a cipője tudod miért kopog? Vas van a talpán! Tudod mama, vas van az alján, a talpán!
- "Maradjá má' Dezsőke!"
Ezek után megvettem a kis Radleremet és elkortyolgattam. Óriási szöveg: "Maradjá má Dezsőke!"
- "Mama! Ez egy versenybicikli? Mama! Nézd milyen vékony a kereke! A papával is mentünk már ilyenen, amikor elestünk."
Ekkor következett a kielemzésem.
- "Mama! Nézd, felfelé áll a cipője orra! Mama, a cipője tudod miért kopog? Vas van a talpán! Tudod mama, vas van az alján, a talpán!
- "Maradjá má' Dezsőke!"
Ezek után megvettem a kis Radleremet és elkortyolgattam. Óriási szöveg: "Maradjá má Dezsőke!"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése