Népek Tavasza - Népek havasa

Hát az a szó /tudom, háttal nem kezdünk mondatot/ tavasz, egy kis túlzás, ahhoz képest amit megéltem a Népek Tavasza miskolci teljesítmény túrán.

Amikor megérkeztünk futótársammal kb. 5-6 fok volt és metsző szél. Gyorsan "neveztünk" majd dideregve átöltöztem /rutintalan versenyző, -otthon kell beöltözni/ és szépen elindultunk.
Az elején még egész istenes volt az út, minimál sár és viszonylagosan jól járható erdei ösvény és mivel még csak most indultam először egyedül ilyen túrán, ezért igyekeztem csapódni, hogy nehogy eltévedjek nagyon.

Szóval ahogy sikongatva hasítottam a métereket az út is egyre havasabb lett és egyre csípőkingyolóvá vált, mivel a rögös út, nem éppen kedvez a szalagoknak és az ízületeknek de hamar túltettem magam rajta, igyekeztem nem nagyon figyelni rá és nem sokára a táj is változott.

Haverok! Voltak olyan szakaszok, hogy majdnem ketté sercintettem az alsóm, egyrészt olyan emelkedő, hogy az elemek mellett /hó, sziklák, jég/ még a kidőlt fákon is át kellett G.I. Joe-zni és ráadásul pont olyan magasban voltak, hogy alatta nem férsz el éppen, ha meg felette igyekszel átvergődni, akkor meg kis híján itt-ott tojásrepesztés volt.

Amitől legjobban beparáztam egy olyan meredek lejtő, szakadék (Sebes-víz völgy) hogy végig hó és jég, gatyafék 1000-rel, kapaszkodsz amibe bírsz, és mindezek mellett a jobbodon még ott folyik egy nem gyenge kis patak. Ezt ha jól tudom Uhrin Benedek bácsi is megénekelte, de ez, ahhoz képest horror volt. Csak erős idegzetűeknek ide klikk ---> KISPATAK-ért

Aztán 10-nél és 20-nél bevertem egy-egy isostar energia szeletet és minden ok volt a kajával, ilyen - gyengék fegyverének számító - zsíros kenyeret el is kerültem, hogy szokjam a koplalást, meg hogy ahogy Sóbert Norbi mondaná, célom volt, hogy égjen a zsír; inni pedig isot és majd már csak vizet vettem magamhoz.

Minden szép volt és jó visszatérve a túrához csak éppen, ahogy elkezdtem lefelé venni az irányt, a havat felváltotta először a latyak és majd a dagonya.

Ja, jut eszembe, még nem vagyok egy hegyi kecske, de már sokkal merészebben jövök lefelé, mint tavaly, mert 2009-ben a Bükk 900-on (ez is egy teljesítménytúra, ahol ellátmány nélkül kell kitúrázni a Bükk 20 legmagasabb csúcsát) felgyúrtam magam.

Szóval sár és sár megspékelve rohadó falevéllel, de én szárnyaltam. 23 km-nél eldöntöttem, amikor már annyira nem élveztem a túrát, hogy lesz ami lesz, már nem érdekel a ruhám, a cipőm, xarok a sárra, csak érjek már be.

Igyekeztem mindent figyelmen kívül hagyni, csak éppen a szervezetemet nem tudtam, ugyanis elhasználtam a sóimat. Kicsit hasonló lett a történet mint Krakkóban, csak nem annyira durva, most a magnézium fogyott el, ugyanis a vége felé a fáradtság és az Mg hiány miatt 2x is begörcsölt a jobb combom, így meg kellett állnom, hogy valami nyújtást imitáljak.Aztán a vége már minden happy volt, kokárdás, hiányosan, egy szál csákóban ácsorgó hölgykoszorúk sorai között tettem meg az utolsó néhány métert, jaj bocsi bealudtam egy pillanatra, szóval egész frissen értem be a célba, aztán becsókoltam vagy 5-6 pohár tejját, de valahogy a zsíros kenyeret hagymával nem kívántam.

Akkor most jöjjenek a számok:
Táv: 30,67 km
Szint: 1280 m
Idő: 04:26:26
Állapotom a túra után: 30%
Újra megcsinálnám: 100%
Nagyot alszok: 100%

Szóval dióhéjban ennyit erről a túráról. Megküzdöttem az elemekkel, esett a hó is, fújt is, sár, latyak, csípőpusztító utak, - de megérte.