Csak vártam és vártam...

Tegnap, úgy ahogy ígértem, elmentem a Kenézybe, hogy egy orvosnak megmutassam az oldalam. Rendre meg is érkeztem, egy kommandós ügyességével felderítettem, a helyet, ahol be lehet jelentkezni. A hölgy be is írt és mondja, hogy üljek le.
Szépen ücsörgök, olvasgattam, nézegettem de semmi. Már kicserélődött az egész várakozó csapat mellettem, olyanok is voltak, akik már lelettel jöttek vissza és mentek be. Én meg mint Pom-pom, hogy "Ülök egy ágon, egy szép hosszú ágon, föl s le!"
Aztán egy 1,5 órás várakozás után újra felkerestem a "recepciós" hölgyet, hogy még én mindig itt vagyok, akkor most mi a helyzet.

Erre elmondja a lefontosabb infót, amit az elején elfelejtett.

Minden rendben van, be vagyok írva, csak éppen a 2-es rendelőnél szólítanak, vagy szólítottak már! Hát ezt nem hiszem el! A 2-es rendelő az valahol az óriási tér másik sarkában van én meg a túlsó sarokban táboroztam le. Na fa**a!
Összeszedtem magam és elhúztam! Ha minden kötél szakad, akkor még július 29-én el tudok jönni és akkor megkérdezem, hogy ki fog vizsgálni, melyik rendelőben, tudok egyből menni UH-ra, stb.. Újabb lecke volt. Jelentem, megtanultam!