Hortobágy kipipálva!

A múlt hét során került megrendezésre az V. E-on Hortobágy Délibáb Futás verseny, amelyen a kisebb nagyobb sérüléseim ellenére elindultam.
Tudtam, hogy nem lesz könnyű, mert már elég jól ismerem a pusztát és a tapasztalatlan embernek könnyen meglepetést tud okozni, de ha az ember gyereke még futni is fog a pusztában akkor még jobban érhetik meglepetések. A meglepik elkerülésére - gondolok itt a melegre elsősorban - már 2 héttel a verseny előtt elkezdtem készülni, ugyanis több ízben mentem el olyankor futni, amikor rekkenő hőség volt. Az emberek csak néztek, hogy ki az az állat, aki ilyen melegben az utcán van, sőt még fut is. De higgyétek el ez rengeteget segített, de erről majd később.
Szombaton reggel már full para voltam, 5-kor felébredtem, de nem bírtam visszaaludni, pedig 8-ra húztam az órát. 6-kor már éhes voltam, így bevertem a reggelit és csak vártam és vártam, hogy teljen az idő, ugyanis a start csak délután 2-kor volt.

11:30-ra mentünk el Yu-ért (Judit) és ezt követően mentünk ki csak Hortobágyra. Az út jól telt, egy csomót beszéltünk a futásról Judittal, az ősök meg csak hallgattak, mert nem igazán tudtak bekapcsolódni a témába, de az idő gyorsan eltelt és pik-pak már kint is voltunk. Sikeresen le tudtunk parkolni a hortobágyi Tourinform Iroda mellett - ezúton is köszönöm Laurának és Petrának a segítséget - és elmentünk átvenni a rajtszámot és találkozni az ismerősökkel. 431. Ez voltam én.Egy újabb jó kis szám. Füreden anno a 325-ös volt, ami 3+2=5, itt meg 4=3+1. ez már misztikus :)
Minden rendben ment, Yu egy kis sérülés miatt csak 12 km-en indult az Ő számát is átírattuk, jó fej volt az egész szervezés.
Nagyon sok fórumozó volt kint a versenyen, Yu bemutatott az egész csapatnak, nagyon jó érzés volt megismerni őket, mert eddig még csak 2D-ben találkoztunk, de most végre élőben is beszélhettünk néhány szót. Az időjárás bolondos volt. Hol nagyon sütött a nap, hol pedig be volt borulva. Melegítgettünk, persze közben ment a pletyó és lassacskán elérkezett az idő, hogy beálljunk a "karánba".

Elvileg az lett volna a szabály, hogy előre álljanak azok, akik 4 perc alatt futják a kilit, majd a 4:30-asok, majd az 5-ösök és végül a maradék és a túrázók. Én elvileg 3:36-tal is futottam már a kilit, de valahogy talán későn ébredtem és a túrázók és a 5 percesek közé szorultam, ami inkább a végelszámolásnál játszott döntő szerepet.
14:00 ellőtték a népet és megindult a menet. Rögtön az elején megpróbáltam kitörni és beállni a 165-172 BPM (szívverés/perc) es tartományba, ami viszonylag hamar be is következett. A menet a híd irányába indult és mentünk ki Máta felé. Még szerencse, hogy egész széles volt az út, így tudtam előzgetni. Azért néha be-belépgettem egy-két ember elé, de nekem menni kellett, mert szerettem volna most is 1 óra 30 perc alatt befutni és ahhoz viszont tolni kell 14 km/h tempóban. Aztán ahogy kezdtek elkopni a népek, úgy döntöttem, hogy visszafogom a vágtából, mert a java még hátra volt.

Íme az útvonal ami alapján ment a menet. (Nagy méretért klikk a képre) Kezdetben egész jó kis terep volt, mert azokon az utakon mentünk, ahol a pusztakocsikázás is megy, de aztán következett a móka, amikor már elfogyott az út és ilyen néha járt ösvényeken mentünk tovább. Ezek a kis utacskák voltak igazán a boka- és térdpusztítók. Egy két helyen szökdécselni kellett a, mert olyan lyukak voltak. Kb. úgy kell elképzelni, hogy amikor vizes volt a puszta a szürkék lábai kb. 8-10 cm-es mélyen besüllyedt a talajba és ez a meleg hatására megszáradt. Az első 10 km-es frissítésen nem igazán vettem magamhoz semmit, csak a sapkámat merítettem bele a vizes lavórba és az is elég volt. Még 10 előtt /most fényezem egy kicsit magam/ sikerült megelőznöm egy srácot, akivel rendszeresen találkoztam a DEAC pályán. Ez a futó a DEAC-on mindig baromira tolja szigorúan biciklis kesztyűben és narancssárga atlétatrikóban, és az új futóknak, vagy akik ritkán jönnek le a DEAC-ra telj. úgy jön le, hogy ez a csávó mekkora futó és közben kint a pusztában úgy mentem el mellette mint állat, dehogy is, mint tigris. A versenyen mindenkin csak éppen volt ruha a meleg miatt, a srácon most is a kesztyű befigyelt. Szóval lassan elértem azt az állomást amikor már úgy döntöttem frissítek. Ez esetben izotóniás italt vettem magamhoz. A lendület következtében egyből a felét magamra borítottam, a másik felét félrenyeltem, azt is magamra kuláztam és köhögtem a maradékból meg a szám ízét frissítettem. Aztán egy darabig még fulladoztam a Gatorade-től, de jobban lettem. Ezen kívül még egyszer ittam, de az már víz volt, még egyszer nem kockáztattam.
A futás során nagyon vegyes volt a terep. Volt az elején aszfalt, majd jó földút, füves földút, aztán ez a szürkés lyukacsos és volt olyan amelyiket kb. úgy kell elképzelni, hogy vagy két alkalommal átment rajta a lovaskocsi és az és az előttem futók taposták le a füvet. Na ez volt a másik legrosszabb /a szürkés lyukacsos volt az első/, mert nem tapadt meg a cipőm, mert az inkább aszfaltra és minimális terepre való és ezen a letaposott füvön egyszerűen elcsúszott. Ez többet vett ki így, mintha rendes úton haladtam volna nagyobb tempóban.
Aztán egyszer csak elértem a birka hodályhoz (térképen látható), ami már megváltás volt, mert ott kezdtem el érezni, hogy hamarosan elérem a célt és már nincs sok hátra. Ekkor újra beraktam a Right Said Fred - Stand up! c. számát és újra magamhoz tértem, pedig még akkor volt vagy 3 kilométer hátra, de az út már sokkal jobb volt és rá tudtam kapcsolni. Az örömöm nem sokáig tartott mert Máta után újra füves rész jött, majd egy kicsi híd és újra egynyomos kis földút. Majd átfutottam a vasúti síneken és "kertek alatt" rész következett, ahol nem igazán tudtam merre megyek, csak mentem, vitt a lábam.

Egyszer csak megláttam a hidat és az embereket és mintha minden erőm visszatért volna és egy olyan örömsprintet futottam amelynek köszönhetően sikerült 1 óra 29 perc 57 mp-es idővel abszolválnom a versenyt és így 24. lettem az 582 versenyzőből. Woohhoo!!!
Nagyon boldog voltam! Igazi örömfutás volt, ahogy edzőm Kevin mesélte. Mert le lehet egy versenyt úgy futni mint ahogy én futottam Tiszafüreden, hogy a végén meghaltam és nem tudtam örülni és úgy, ahogy most Hortobágyon sikerült, hogy boldogan. Ez egy nagyon kedves verseny volt számomra és nem utolsó sorban hazai pálya is.

A történet végén következik az ami sohasem maradhat el egy verseny után! Először is köszönöm szépen Kevinnek, hogy elmondta a trükköket és segítette a felkészülésemet és megmutatta, hogy milyen hatalmas örömet tud okozni ez a sport!!! Kösz Kev!
Nem maradhatnak ki a sorból a Szüleim, akik most is támogattak lélekben. Apának köszönöm a szakmai tanácsokat, legközelebb az élről fogok indulni. Ez tuti! és köszönöm, hogy most is biztosították, hogy megérkezzem a Hortobágyra. Ősök! Köszönöm!
A versenyen való sikeres szereplést a speciális ruházatomnak is köszönhetem, amelyet az Osztrogonácz család biztosította. Molcsi, Attila, Pancsi, Geri, Szabi! Köszönöm!
Yu! Köszi, hogy bíztattál és bemutattál a fórumos emberkéknek és végre már 3D-ben is találkozhattam velük! Köszi!
És utoljára, de nem utolsó sorban szeretném megköszönni a Szervezőknek, hogy biztosították a versenyt és Szurkolóknak, hogy a végen lelkesítésükkel sikerül 1 óra 30 perc alatt befutnom. Köszönöm!

A versenyről több fotó és videó is készült. A BSI-s fotókon sajnos nem vagyok rajta, viszont a videón igen, ahogy befutok, csak bele kell tekerni egy picit valahova 1 óra 31 környékére. A videó eléréséhez klikk ide: mozi
Apa csinált néhány képet, amit ki is raktam a Diavetítésbe, de ha valaki szeretné nagyobb méretben megtekinteni, akkor klikk ide: képek

A versenyről minden információ itt érhető el: 5. E-on Délibáb Futás