23. Nike Budapest Nemzetközi Félmaraton

Sokáig úgy gondoltam nem indulok! Egyrészt skót voltam mert sajnáltam az 5000 Ft-ot a nevezésre, másrészt a Hortobágy félmarcsi napján, a verseny után elfikkantam a barátom MTB biciklijével és a változatosság kedvéért lesérültem és kb. egy bő 3 hetet ki is hagytam és először július 30-án vettem fel a cipőm.

Vívódva az indulás és nem indulás között vágtam bele az augusztusba, hogy esetleg kemény munka árán mégis talán el tudok indulni a Nike-on. Akkor az a hónapom elég keményre sikerült (magamhoz képest) 3 verseny és rengeteg edzés..., de nem volt hiába. Még a verseny előtti héten is azon morfondíroztam, hogy tényleg fel vagyok készülve, vagy csak a szívem és a futás iránti szeretetem visz majd be a célba. A szoboszlói Aqua futás adott némi biztatást és talán annak a versenynek köszönhetően - ahol baromi meleg volt - sikerült a Nike úgy ahogy!

De most már jöjjön a lényeg, a verseny napja!

6:20-kor indultunk Bp-re és Kevin Mester tervei alapján szigorúan időben megálltunk enni, hogy időben burkoljunk a verseny miatt. Aztán felértünk, nevezés, barátkozás, készülődés, cipővétel, - itt köszönném meg Krekinek, hogy kihozta az új tsukám a versenyre - öltözés, az anyag bevétele, agy összerakás.

Kovács Ágibébi mellől indultam a rajtnál, majd az édesapám vadkan stratégiáját alkalmaztam, azaz az elején kitörés, majd az előny megtartásával futás a végéig.

Az Andrássy-n esett le a tantusz, amikor már az elején bazi meleg volt, h. a pékért futok a napon, amikor az út másik oldala meg full árnyékos. Ezen felbuzdulva ahol csak lehetett - még ha többet is kellett futni - az árnyékos oldalt választottam, sőt még Darth Vader szelleme is megérintett

Az első meglepi számomra mint 1. Nike-ozónak a hidak voltak. Láttam már hidat, de az emelkedés nem nagyon tetszett. De mire jó a rövidláb? Olyan szépen vittek fel a tipegőim, hogy magam is meglepődtem.

A legszebb és talán a legüdébb rész számomra a Margit sziget volt. Mintha visszatöltődtem volna. Olyan jó volt a zöldben tingli-tanglizni és mosolyogni az emberekre. Öröm volt ott menni.

Ami viszont a legkevésbé sem tetszett az az a szakasz volt, ahol éppen aszfaltoztak. Az már nekem is 1 picit meleg volt, bár inkább a szag volt, ami nem esett jól. Azt hiszem a Nyugati téri híd volt, ahol egy picit elfogytam, és éreztem, hogy itt kell felkapcsolnom emberfeletti, vagyis tigrisfeletti kategóriába. Mire már a ligetbe értem és az utolsó fordítóhoz mentem, már egy picit darabos lett a mozgásom. Amikor már a cél felé jártam, összefutottam Kevinnel, aki még itt is biztatott. A célegyenesben láttam az órát és egy srácot még akkor gyújtottam egy utolsó raketát és egy sprintel megfogva Őt bezúgtam a célba.

Örömkönnyekhullatási állapotba kerültem. Rendkívül boldog voltam!!! Leírhatatlan libabőrösítő élmény volt! Örömfutás a köbön!!!

Még 2 mondat és befejezem. Köszönetet szeretnék mondani itt és most azoknak, akik támogattak így vagy úgy! Először is a Szüleimnek, akik biztattak és jó szókkal indítottak útnak, az Osztorgonácz családnak, akik szerelésem biztosították és nem utolsó sorban Kevinnek, aki anno T.füred után mondott vmit, ami még kitartóbbá és harcosabbá tett, Yu-nak, aki mindig felvidít és megnevettet, Bökinek, akivel szép pallagi karikákat csaptunk le, Cicának, aki mindig lelkesített és azt mondja, hogy már régen meghaltam a pulzusommal.