Debreceniként egyedül indultam el a 4. ABLON Bussiness Run a 5,2 helyett lerövidített 4,9 km-es távon. Gondoltam egy jó kis sprintverseny jót fog tenni, de sajnos visszanyalt a fagyi! Az elején apukám féle vadkan stratégiát alkalmaztam, azaz kitörtem és próbáltam az előnyt megtartani és ez egész jól ment. Az első 1500-at még 4:48-as idővel zártam, ami lebontva km-re 3:12/km-es időt jelent - még ennyit soha nem mentem, a legjobb is valami 3:36 körül volt - de aztán jött a fekete leves.
A második kör elején elkezdtem érezni, hogy valami nem OK bennem és egyre kellemetlenebb és fájdalmasabb lett a levegő vétel. BESZÚRT!!! - nem kicsit, nagyon! A lapockáim alatt mintha 2 zsákkal mentem volna. Nagyon rossz érzés volt, szívesen megálltam volna, de végül heroikus küzdelemben megcsináltam. Igaz rengeteg időt elveszítettem, mert lelassítottam és sokan meg is előztek, de azért 18:59-cel, 21-ként befutottam.
A sors iróniája, hogy a célegyenes körül kezdett csökkenni a szúrás és ekkor bírtam volna még menni.
Kevin gondolatait idézzem, egy hosszabb versenyen a hibák korrigálására még van lehetőség, de egy rövidebb távon ez már kevésbé sanszos. Egy picit el voltam kettyenve a verseny után, hogy így elfutottam az elejét, a végére meg elfogytam, de sebaj, jó lecke volt számomra.
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése