2009!

Kedves Olvasóim!

Ezúton kívánok Nektek egy fantasztikusan csodálatos és egészségben, örömökben, boldogságban, szeretetben és szerencsében gazdag 2009-es évet!

Szóljon a jól ismert újévi Abba sláger! Klikk ide: ---> B.U.É.K

Levadásztam

Időt és pénzt nem kíméltem tegnap, amikor úgy döntöttem, hogy nekem kell az ehhez a jelzéshez tartozó hang.

Hogy mi is ez? - Akik repzajon ültek már biztosan találkoztak már ezzel a jelzéssel, amikor a kapitány kiadja a biztonsági övek be- és kikapcsolására a parancsot és akkor villog ez a kis fény és hallatszik egy bim-bam.

Na nagy nehezen - kb. 50 oldal átbogarászásával - találtam is egy szájtot, ahonnan némi fabatka ellenében sikerült leszednem az effektet. Mivel én olyan rendes, kedves és aranyos vagyok, így megosztom Veletek ezt az varázslatos kis 2 mp-es hangocskát. A letöltéshez semmi mást nem kell tenned, csak klikkel ide: ---> Övbe-ki-bim-bam

Hát ezt nem hiszem el...

Ezt komolyan mondom nem hiszem el...

Valamitől már megint kijött az allergiám, azaz megint frankón bedagadt a szám, aminek következtében úgy néz ki az alsó ajkam mint Angelina Jolienak.
Most kivételesen arra gondolok, hogy mivel beteg vagyok és szedek gyógyszert (Coldrex), annak a Paracetamol tartalma miatt jött ki ez a szépség. Elég kellemetlen érzés, ahogy bizsereg és feszül és érzem, hogy most már felül is kezd duzzadni.
Elkéredzkedem és most gyorsan hazaugrok és benyomok egy vagy két kalcium ampullát, ami viszonylag hamar lehozza a duzzanatot. Ebbe csak az a vicces, hogy volt már, hogy akkor is bedagadt már a szám, amikor nem szedtem gyógyszert. Akkor mitől, azt a mai napig nem tudom.

Ausztrália

Luhrmann filmje Észak-Ausztráliában játszódik a II. világháború ideje alatt, és a középpontjában egy angol arisztokrata nő (Nicole Kidman) áll, aki egy Maryland nagyságú marhafarmot örököl.
Amikor az területet uralkodó angol marhabárók megkísérelik elvenni a földjét, kelletlenül ugyan, de társul egy elég rossz modorú farmerrel, (Hugh Jackman) és elindulnak 2000 marha társaságában egy több száz mérföldes útra.
Az út végén azonban szörnyű megrázkódtatás éri őket: a Japánok, akik alig néhány hónapja rombolták le Pearl Harbort, most az Ausztráliai Darwint bombázzák. - Na kérem ez az egyik hivatalos kedvcsináló a filmhez, természetesen ezen kívül még van egy másik, illetve biztosan van több rövidke leírás a filmről, de talán ez a legjobb.

A film kezdetben elég nehezen bontakozik ki, elég rendesen skubizni kell, hogy ki kicsoda és, hogyan tartozik a történethez, majd szépen elkezd kibontakozni a történet és aztán csak nyúlik és nyúlik mint a rétes(165 perces a kis szösszenet). Már már azt érzetem a vége felé, hogy most lesz vége a történetnek, amikor egy újabb eseménybe futunk bele, ami természetesen kötődik a filmhez, de ha akkor befejeződött volna be a sztori, akkor is patent happy end lett volna. Na ilyenből vagy három is van a filmben.
Természetesen azt nem kell mondanom, happy enddel végződik a történet, a tésasszony és kóboj fiú újra összejönnek, a kölök megmenekül a szigetről. Minannyian még az öreg nagyapa is simán túléli a japán bombázást úgy, hogy mellette jobba és balra hullanak a bombák, de rajta egy karcolás sincs, szóval ahogy apukám mondaná faggyút sza**tak és azzal világítottak.
Kérditek romantikus? Azt lehet rá mondani, hogy igen, bár találtam a műfajára vonatkozólag olyan leírást ahol a romantikát nem is szerepeltetik csak a kaland/háborús/western besorolásokat.
Összességében nagyon szép film, akár Ausztrália országimázs filmjének is megfelelő lenne, mert megismerjük a meseszép tájakat, bepillantást kapunk az ország történelmébe és mindezek mellett még az ősi, a helyi lakosság kulturális világába is elkalauzolja a nézőt és persze mindez megspékelve azzal, hogy egy ausztrál színésznő szerepel a filmben.
Javaslom megtekinteni a filmet kedves Olvasóim, sokkal inkább, mint a DiCaprios antiterroristás hőbörgést, csak szerintem egy picikét hosszú, de csak egy jó fenék kell hozzá. :)

Habzóbor Vs. Pezsgő

Szilveszter előtt gyakran fordul meg a fejekben a kérdés, hogy mit is vegyek a jeles napra, mivel koccintsak az új év első pillanataiban. Ennek a kérdésnek a tisztázására született ez a bejegyzés, mert igen fontos, hogy a megfelelő palackot vegyük le az áruház polcáról.
A kérdés, hogy habzóborral, vagy pezsgővel koccintsunk. -Ez amúgy hülyeség, mert bármivel lehet koccintani, akár két rántott hússal is.

De mi is a habzóbor és a mi a pezsgő? Erre a választ a 1997. évi CXXI. törvény a szőlőtermesztésről és a borgazdálkodásról ad választ a 25. §-ban:
(4) Habzóbor az a borból készült szénsavas bor, amelyet szén-dioxiddal mesterségesen telítettek, borban oldott cukorból, borpárlatból és élelmiszer-előállítás céljára felhasználható ízesítő vagy zamatosító adalékanyagból készült likőrrel ízesítettek.
(5) Pezsgő az a szénsavas bor, amely mustból közvetlenül erjesztett, vagy borhoz adott cukorból zárt palackban vagy zárt tartályban képződött szénsavat tartalmaz. A pezsgő borban oldott cukorból, borpárlatból, természetes borból és a szükséghez képest élelmiszer-előállítás céljára felhasználható ízesítő vagy zamatosító adalékanyagból készült likőrrel ízesíthető.

Ezek alapján mindenki eldöntheti, hogy mivel koccint szilveszterkor. Jómagam maradok a pezsgőnél, amiből már 1 palack hűl is a frigómban.

Szaloncukor történelem és eredményhirdetés

A szaloncukor hagyományos magyar édesipari termék - selyem- és sztaniolpapírba csomagolt, csokoládébevonatos cukorka - amelyet a karácsonyfa díszítésére használnak.

A szaloncukor ősét (fondantcukor) a franciák a XIV. században kezdték el készíteni, tőlük német közvetítéssel a XIX. század első harmadában jött be és lett népszerű Magyarországon. Kezdetben, a szaloncukor készítése csak kézileg történt, de a XIX. század végén megjelentek az első fondantkészítő gépek, amelyeket a híres Stühmer csokoládégyár gyártott a Gerbeaud cukrászda számára.

„Jókai még szalonczukkedlinek nevezte a szaloncukrot, ugyanis a cukorka neve a német salonzuckerl szóból ered. 1891-ben jelent meg Hegyesi József magyar-franczia szakács és vállalkozó «A legújabb házi czukrászat» című kézikönyve, amelyben tizenhétféle szaloncukrot ír le, így pl.: szalon-ananász czukorkák, szaloncréme-bonbonok, szalon-marasquin-czukorkák, szalon-pisztácz-czukorkák.”

A szaloncukorkészítési műveletek közül legtovább a csomagolópapír rojtozása maradt kézi, de később az ún. ricselő gép már ezt is megoldotta. Ma gyakorlatilag csak a magyarok aggatnak a karácsonyfára szaloncukrot, így ez a termék hungarikumnak tekinthető. (Wikipedia)

A mi kis bajnokságunkban a szaloncukrok között a karamellás szaloncukor nyert, majd a kókuszos és a 3. helyezett a gesztenyés szaloncukeró lett, amint a lenti dobón látható. Bár szerintem a szaloncukornál is hasonló a helyzet mint a bornál, hogy abból is csak 2 fajta van. Van, vagy nincs! Íme az érdekes dobogó, ahol a 3. helyezett magasabban áll, mint a második.

Este mozi!!!

Amint korábban írtam, az idei évben még 1 filmet szeretnék megnézni. Az egyik az Ausztrália, a másik a A törvény gyilkosa. Ha ma végre ebből a jelenlegi lusta állapotomból összekaparom magam, akkor este beülök valamelyikre. Az egyik 18 órától, a másik 19 órától kezdődik.

Az Ausztrália, színes magyarul beszélő amerikai-ausztrál romantikus kalandfilm, 166 percben. Wow, majdnem 3 óra! Oda már egy masszív far kell.
A törvény gyilkosa, színes feliratos amerikai krimi, 101 percben. Ez rövidebb, de olvasós :) Sebaj, legalább némi angol ragad rám!
Bár most Dido hallgatás közben lehet, hogy az Ausztrália mellett fogok dönteni, de estig majd meglátjuk.

Sok szép ajándékot hozott a Jézuska

Az idei évben is nagyon gazdag volt a Jézuskám, rengeteg sok meglepit és apróságot kaptam. Igyekszem megmutatni a teljesség igényével, remélem senkit sem hagyok ki, de ha mégis akkor elnézést kérek!

Szóval kezdjük ott a karácsonyi ajándékozást, hogy én adni valahogy jobban szeretek, mert szeretem látni az emberkék tekintetét, amikor kinyitják a csomagocskát és olyankor a felragyogó tekintet mindent elárul. Az idei karácsonykor nekem többször igencsak felragyogott a tekintetem, mert sok szép ajándékot kaptam. KÖSZÖNÖM SZÉPEN MINDENKINEK!!!

Pancsika ezzel a kis dobozkával lepett meg! Nagyon kedves Tőle, hogy gondolt rám és nagyon kis tündéri meglepit készített!

Pancsika mellett Gerike is gondolt rám és Tőle ezt a nagyon szép rajzot kaptam. Most teljesen rá van kattanva a csillagászatra és a dinókra. Amint ez a rajz is bizonyítja, hogy híres asztronauta lehet még a fiúból ha így halad, de én súlykolni fogom neki, hogy inkább pénzügyminiszter legyen, meg szerintem az anyukája és az apukája úgy sem hagynák, hogy ilyen veszélyes munkája legyen.

Ezeken a szép ajándékokon kívül kaptam a tesókámék családjától egy igazi "futókönyvet", Maratoni futás mindenkinek címmel, valamint egy NG előfizetést valamint egy új lépőhöz való hozzájárulást, amiben szeretném majd jövő április 19-én lefutni életem első maratonját Bécsben.

A szüleim egy új Winterjacke-val leptek meg, amit a napokban fogok bezsákolni. A keresett modell vágyaim és elképzeléseim alapján sportos és elegáns egyben, jah és fiatalos, vagány mint én :) . Remélem fogok ilyet találni!

Unokatesóméktól egy remek CD-t kaptam, aminek nagyon örülök, mert annak ellenére, hogy 14 évig táncoltam a Hajdúban, ez az első népzenei lemezem, ami eredeti tokban, fullosan van meg. Már csak a zenekar és az album címét kell elárulnom: Csík Zenekar: Tiszta szívvel

És hogy a sok hasznos ajándék mellé legyen egy kis kontyalávaló is, a keresztanyáméktól kaptam egy díszdobozos Unicumot, amit majd szépen elszüpürtyülök a hűvös téli magányos estéken, vagy futásból átfázva hazatérve.

Remélem nem hagytam ki senkit és itt szeretném még1x megköszönni a sok szép ajándékot! Köszönöm szépen!

Hazugságok hálója

Valamelyik nap mozira adtam a fejem és úgy döntöttem, hogy nem valami limonádét fogok megnézni, hanem valami jó kis komoly filmet, neves színészekkel.

Ki is néztem a webről ezt a filmet, mert megtetszett a szereplői gárda (Russell Crowe és Leonardo DiCaprio) és 2 almával felszerelkezve - már amikor mindenki beült - megérkeztem a 19:30-as filmre 19:29-kor, így sikerült még mindenkit megmozgatnom, mert középre vettem jegyet.
Eredetileg drámaként olvastam erről a filmről, meg hogy DiCaprio ilyen mázlista, aki mindenhonnan, minden rázós bevetésről megmenekül, szóval úgy ültem be, hogy most biztosan egy jó kis movie-t fogok megnézni.
Amikor elkezdődött az első néhány kocka és kiderült a történet, hogy megint ilyen mellverős amerikai antiterrorista film lesz, komolyan azt gondoltam, hogy minek ültem be.
Igazán a történet arról szólna, hogy megpróbálják elkapni a "főgonoszt", a terroristák aktuális vezetőjét, de az valahogy az mindig előttük jár egy lépéssel és voltaképpen erről szól az egész 100 valahány perc.
Némi izgalom alakul ki a végén, amikor egy túszcserebere kapcsán talán lefejezik a DiCapriot a maszkos suhancok, de persze abból a szituációból is megmenekül a Titanikos máj hárt vill gó ón fiú, pedig milyen szép lett volna.
Persze a romantikát sem nélkülözték a filmből, mert óriási lávmitendőr alakul ki a titanikos és egy helyi ápoló menyecske között, így ezek után a film méltón értékes tagja lett a lövöldözős-baszós filmek ékes csoportjának, ahova pl. tatozik a Sylvester Stallone - Cobra c. filmje is, csak ott nem terroristák ellen megy a harc, hanem egy bűnöző banda ellen.
Szóval szerintem egy újabb gyengécske darab szemtanúja lehettem. Véleményem szerint nem egy nagy dobás, a 100 és egy tucat kategóriájába tartozik.

Most úgy tervezem, hogy ezt a két filmet szeretném még megnézni a közeljövőben. Az egyik A törvény gyilkosa Robert De Niro és Al Pacino szereplésével, a másik az Ausztrália, amelyikben Nicole Kidman szerepel. Természetesen ezekről szintén fogok írni néhány gondolatot.

Boldog karácsonyt!

Ezúton kívánok valamennyi kedves Olvasómnak nagyon boldog, békés karácsonyi ünnepeket!

Tortúra65 - Decmber 20.

"De szép is lett volna, ha mindenhol ilyen környezetben mehettünk volna!" Na de ne szaladjunk ennyire előre a dolgoknak!

Szombaton, kicsit álmoskásan ébredtem - köszönhetően a fantasztikus céges bulinak, amiről nagyon sajnáltam eljönni - és egy villámreggeli után már várt is Kevin a ház mellett 5:35-kor és indultunk Bökiékhez és majd Miskóciába.
Sima utunk volt, némi kis csapadékkal, de bíztunk abban, hogy a hegyen hűvösebb idő lesz és csak minimális sárdagasztás lesz, ugyanis szerda óta esett a környéken.
Gyors nevezést követően átöltöztem és kb. fél 8 körül nekivágtunk a távnak, ami nem volt teljesen 32 km, de az alább található metszet alapján látható, hogy volt néhány kemény szakasz.
Az elején aszfalton mentünk egy darabig, majd kezdődött a mocsárfutás és ekkor már eldőlt, hogy a cipőm a nap végén a mosógépben fog landolni, így ezek után már csak a futással foglalkoztam. Azért igyekeztem elkerülni a cuppantós helyeket, mert 1-2 a cipőmet is elnyelte volna a sár. Egyedül talán csak annyi kellemetlen volt az ilyen szakaszokkal, hogy befolyt a sárlé és kis kavicsok, amik néha némi kellemetlenséget okoztak. Amikor már úgy éreztem, hogy kezd a talpam száradni, pont akkor toccsantam egy nagyot.
Az első megálló és pecsételő hely Bükkszentkereszten volt, ahol egy gyors pecsételés és némi szurcsi után mentünk tovább, ugyanis Farkasék (Futanetes pajtások) 20 perces előnyét itt majdnem sikerült ledolgoznunk. Hamar beértük a Farkas vezette csapatot és Velük tartottunk tovább, kihasználva Farkast mint élő GPS-t. Szuper helyeken mentünk át! Volt egy olyan helyszín, ahol fenyőfák között iparkodtunk és a sok tűlevél olyan volt a földön, mintha szőnyegen mentél volna. Hihetetlen érzés volt! Nem gyenge kis réteg lehetett! Nagyon jó kis csapat verődött itt össze, amint a kis videón is látszik. Klikk ide: Csapat

Egy idő után leváltunk a Farkas vezette csoporttól és egyedül 3-asban gyűrtük a kilométereket, D. Jani, Kevin és én. Ekkor már javában a havas részeken jártunk, amint látszik is. Ezt a részt nagyon élveztem, mert rúgtam trappoltam a hóban, rúgtam a havat és egyben tisztítottam a csukám, de tényleg fantasztikus volt a táj. A hőmérséklet megközelítőleg olyan -1 fok körül volt, úgy is mondhatnám, hogy ideális futóidő.
Aztán, ahogy szépen haladtunk tovább és fogyott a táv, és persze mi egyre jobban fogytunk, újra összetalálkoztunk Farkasékkal és pont jókor, ugyanis elkavartunk, vagyis rossz volt a jelzés és a susnyásban kötöttünk ki, de az erdei macsétát igénylő kaland eredményeképpen rábukkantam erre a kis ereklyére, amelyet az utánunk haladók - szintén rossz jelzést követők - is megtaláltak.


Igen! Jól látjátok, ez egy malac alsó rágószerve! Innen egy hátraarcot követően már nem nagyon mertük elhagyni Farkasékat, nehogy újra eltévedjünk, de az időjárás és a havazás miatt nem találtuk ismét a jelet és valahol oda kerültünk, ahol megint nem járt senki.
Ekkor ismét Farkas vette át a vezető szerepet és mi meg szépen követtük. Egyesével libasorban haladtunk és vágtunk át szűz terepeken, de én még ezt is nagyon élveztem. Az egyik ilyen helyen készült ez a kis szösszenet is. Klikk ide: Farkas a vezető!

Aztán szép lassan kezdtünk megérkezni Bánkútra. Az utolsó métereken már szalagok jelölték az utat és adták hírül a vándortoknak, hogy elérkeztek a táv feléhez, mi pedig a végéhez. Gyorsan be is osontunk a pecsételő helyre, megkaptuk a kis oklevelünk és nekiláttunk falatozni és teázni. Én magam vagy 4 szelet vajasdeszkát és vagy 5 pohár teát zúztam az arcba. Olyan jó lett volna szusszantani még egy kicsit, de jöttek értünk - köszönet érte - és mentünk vissza Tapolcára és majd vissza Bökiékért már a saját kocsinkkal Bánkútra.
A hazaútban már nem volt olyan bőbeszédű a társaság, egy picit megfáradtunk. Jómagam csak 4-szer aludtam be, az 1 órás kis úton.

Nagyon jól éreztem magam! Ez tuti! Még1x? Simán!!! Óriási élmény volt! Olykor kegyetlen, olykor felemelő volt teljesíteni a távot! Köszönet érte az Észak-Magyarországi Outdoor Clubnak!!! További köszönet Kevinnek a vezetésért és fuvarért és a szervezésért és nem utolsó sorban Farkasnak, az élő GPS-nek, aki még a számunkra full ismeretlen helyről is megtalálta a helyes irányt!
Köszönöm!

Tortúra

Holnap vágok neki először életem egyik leghosszabb futásának, ugyanis elindulunk Észak-Magyarországi Outdoor Club szervzésében megrendezésre kerülő Tortúra 65 teljesítménytúrán a 32 km-es távon.
Igen kemény lesz, amint láthatjátok a mellékelt ábrán, ugyanis kis megszakításokkal, de végi emelkedő lesz.
Remélem ki fogom bírni és az időjárás is kegyes lesz hozzánk és minden rendben lesz. Most egyenlőre ennyi, ha hazajöttem, következik a részletes beszámoló.

Appa 66

A mai napon ünnepli édesapám a 66. szülinapját. Isten éltesse sokáig egészségben örömökben, boldogságban és szóljon neki az ilyenkor szokásos nóta, amelyet a képre kattintva érhettek el!

Az idén egy különleges ajándékkal készülök neki, amelyet majd dokumentálok és megosztom Veletek!

Még1x sok boldog szülinapot Apa!!!

Az év legjobb karácsonyi videója

Az AKQA készítette 2008 legjobb mozgóképes karácsonyi üdvözlőlapját. Sok hangszeren játszották már le a Jingle Bells-t, de ez az első eset, hogy mikrohulámú sütőt használtak erre a célra. Szerintem nagyon jól sikerült a videó, még ha meg is vágták az anyagot.

<--- Az ismerős dallamokért klikk a készülékre!

Elment...

Szomorúan vettem tudomást arról, hogy a Derrick főfelügyelőt alakító Horst Tappert 82 éves korában az örök vadászmezőkön nyomoz tovább.
Annak idején amikor ez a sorozat ment a TV-ben még igencsak kis gizda gyerek voltam, és szerettem a sorozatot, mert Merciket és BMW-ket lehetett látni és az akkor igen nagy szám volt.

Derricktól a következő mondattal búcsúzom: "Hozd a kocsit Harry!"

Nyugodjon békében!

Ui.
A rajongok által összeállított búcsúfőcímzenéért klikk ide --> Auf Wiedersehen Horst!

Szabin

Na nem szószoros értelemben -mert valszeg összepaszíroznám, hanem szabadságon vagyok, mert megérdemlem. Amióta az új helyen vagyok, azóta nem voltam és a próbaidőm alatt nem is nagyon mehettem szabadságra. De most eljött az idő és december 5-én repcsire szálltam és meglátogattam a nővéreméket Brüsszelbe.

Még szerencsém volt az utazással, mert mint kiderült sztrájkolnak a MALÉVes kollégák, így bukócső lett volna az utazásom, de szerencsére időben jöttem, most már csak a vasárnapi hazautam lesz kérdéses, mert az egy dolog, hogy leszállunk Budapesten, de ha még a MÁV is sztrájkba lép, akkor kb. úgy járok mint az abszolút peches ember, aki zuhanó repülőgépről süllyedő hajóra esik.

Na mind1, engem ez baromira nem izgat, mert van pesti szálláslehetőség is és akár még pár napot szívesen eltöltenék pihenéssel, de hétfőtől újra melózni kell menni és elég jó kis hetem lesz, már most félek, de igyekszem elhessegetni a gondolataimat a hétfőről és csak a családra és a pihenésre koncentrálok természetesen a futás mellett, ami itt sem maradhatott el, mert találtam jó kis helyeket, ahol jól lehetett gyúrni, mert holnaphoz egy hétre lesz a Tortúra, ahol egy 30 km-es távot fogunk lefutni, vagyis lekocogni. Jó kis meccs lesz, de ez nem verseny, csak ilyen teljesítménytúra, de biztosan jó lesz.