A szaloncukor hagyományos magyar édesipari termék - selyem- és sztaniolpapírba csomagolt, csokoládébevonatos cukorka - amelyet a karácsonyfa díszítésére használnak.
A szaloncukor ősét (fondantcukor) a franciák a XIV. században kezdték el készíteni, tőlük német közvetítéssel a XIX. század első harmadában jött be és lett népszerű Magyarországon. Kezdetben, a szaloncukor készítése csak kézileg történt, de a XIX. század végén megjelentek az első fondantkészítő gépek, amelyeket a híres Stühmer csokoládégyár gyártott a Gerbeaud cukrászda számára.
„Jókai még szalonczukkedlinek nevezte a szaloncukrot, ugyanis a cukorka neve a német salonzuckerl szóból ered. 1891-ben jelent meg Hegyesi József magyar-franczia szakács és vállalkozó «A legújabb házi czukrászat» című kézikönyve, amelyben tizenhétféle szaloncukrot ír le, így pl.: szalon-ananász czukorkák, szaloncréme-bonbonok, szalon-marasquin-czukorkák, szalon-pisztácz-czukorkák.”
A szaloncukorkészítési műveletek közül legtovább a csomagolópapír rojtozása maradt kézi, de később az ún. ricselő gép már ezt is megoldotta. Ma gyakorlatilag csak a magyarok aggatnak a karácsonyfára szaloncukrot, így ez a termék hungarikumnak tekinthető. (Wikipedia)
A mi kis bajnokságunkban a szaloncukrok között a karamellás szaloncukor nyert, majd a kókuszos és a 3. helyezett a gesztenyés szaloncukeró lett, amint a lenti dobón látható. Bár szerintem a szaloncukornál is hasonló a helyzet mint a bornál, hogy abból is csak 2 fajta van. Van, vagy nincs! Íme az érdekes dobogó, ahol a 3. helyezett magasabban áll, mint a második.
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése