Anyagiakban megfizethetetlen!

Íme Ő, a néma gyilkos!

Ennek a szépségnek (további képek itt: hiba az útban) köszönhetem, hogy ma egy hete már ilyenkor a traumán ültem és vártam, hogy történjen valami az arcommal. Mellesleg itt szeretnem megjegyezni, hogy a Kenézyben nem mondták meg, hogy hé paraszt eltört a járomcsontod és menj el a szájsebészetre, vagy gyere be holnap és megnézünk jobban, mert az "orvosok" amúgy a szemészetre küldtek el és csak ott mondta meg a doki, hogy itt a baj már nem kicsi és spuri át a szájsebre.
Nem is ez a lényeg, hanem azt szeretném leírni, hogy ha történik - nem kívánom senkinek - Veletek egyszer ilyesmi, akkor mi a legfontosabb dolog amit meg kell tegyetek, hogy esetleg némi pénzt lássatok a Titeket ért anyagi kárért cserébe.

Szóval úgy kezdődött a napom, hogy elmentem dél körül az orvosomhoz, dr. Boda Róberthez, akinek itt szeretném megköszönni még egyszer, hogy ilyen szépen megcsinálta a fejem! KÖSZÖNÖM SZÉPEN! Szóval elmentem hozzá varratszedésre - rám sem ismernétek - majd ezt követően a tegnapi nap során a kátyúról készített képeimet mentem el kidolgoztatni, hogy az orvosi papírjaimmal és a képekkel felfegyverkezve ellátogassak a rendőrségre, hogy ott egy jegyzőkönyvet vetessek fel a balesetről. A milicián megmondta a tag, hogy sajna utólag nem vesz fel semmit, de segítőkész volt, mert ha nagyon nem bírtam volna magammal, akkor talán hajlandó lett volna valamit jegyzőkönyvezni, de azt tanácsolta, hogy menjek át a DMJV PH Városüzemeltetési Osztályára és ott kopogtassak kis panaszommal.
Szépen át is slattyogtam, majd ott egy normális jogász fickóval leültem beszélgetni, elmondtam a kis mondókámat neki, majd felválzolta a lehetséges lépéseket és végül megállapítottuk, hogy ezt a sztorit beszoppantyúztam rendesen. Annyit tévedett az úr csak, hogy nincs az adott útszakaszon (Böszörményi út 83-85.) kitéve a rossz útra felhívó tábla, de ettől függetlenül bebuktam a kártérítést!
Jól figyeljetek, mert most jön a lényeg!!!
Akár milyen malacfiláshoz is alkalmas gödörbe estek bele akár gyalogosan, akár bringával, akár kocsival, tilos megmozdulni, sőt kiabálni kell, hogy lássanak a tanúk és nem utolsó sorban legyen Nálatok egy mobiltelefon, amin fel tudjátok hívni a rendőrséget és ha a kollégák megérkeznek, akkor jegyzőkönyv és egyebek, pl. szonda stb. Lényeg, hogy legyen valami bizonyíték!!!
Ezek után már csak reménykednetek kell, hogy nem lesz egy kukacoskodó paraszt, aki nem fogja azt mondani, hogy mivel biztosan jártál már ott, pl. ott laksz a környéken, így tudnod kellene, hogy az útnak rossz a minősége és így miért nem választottál meg egy olyan sebességet, aminél nem törik ki a kocsid kereke vagy nem töröd szét az arcod.

Szóval nekem nincs semmi bizonyítékom, mert a széttört testem levonszolása az útról fontosabb volt, aztán nem látott senki, térfigyelő rendszer nem rögzítette a dolgokat és nem utolsó sorban a közelbe lakom és egy kisebb agyrázkódás után mobiltelefon híjján nem a rendőrség felhívása volt az elsődleges célom, hanem az, hogy otthon legyek és a sebeimet ellássam. Ezek után nyista kártérítés és teljesen feleslegesnek érzem, hogy most itt elkezdjek az önkormányzattal levelezgetni.
Legjobb esetben írhatok a Hajdú-Bihari Naplóba erről a sztoriról egy hasonló történetet na és akkor mi van. Az órámat, a bringámat ugyanúgy magamnak kell megcsináltatnom, de ami a lényeg, hogy ennek a kátyúnak köszönhetően egy nagy álom és egy nagy készülődés és egy élmény ment tönkre és ha még anyagilag kárpótolva is lennék, ez akkor sem tudna igazán megvígasztalni, mert biztosan tudjátok, hogy április 19-én futottam volna le Bécsben életem első maratonját, amire 2008 december elejétől készülődök és ez sajnos megfizethetetlen.