Lassan 2 hete lesz, hogy elindultam életem első bringaversenyén Tiszafüreden a BSI jóvoltából.
Úgy látszik nekem ez a hely bejön, mivel biztosan sokan már nem emlékeztek, de anno itt kezdődött a futó pályafutásom, amikor megnyertem a félmaratont.
Szóval nagy készülődés előzte meg a versenyt, a gépemet spiccre állítottam, felkészítettem a derbire, előtte még kicsinosítottam és szombaton reggel fél 9 körül elindultam az őseimmel Tiszafüredre.
A bálna (SX4) csak úgy elnyelte a szétszedett rakétát, de most már nem is így hívom a járgányom, hanem darázs, szóval a bálnába még befért volna a csomagtartóba még egy országúti és tök hamar le is értünk.
Gyorsan leneveztem és lassan, komótosan elkezdtem összerakni a darazsat - és Dani Jani barátomtól kapva az infót - a vázra feltapaszoltam a PowerBar szeleteket.
Lassan közeledett a rajt időpontja, én is beálltam a ketrecbe és annak apropóján, hogy úgy chippes időmérés lesz, nem kapkodtam el a dolgokat. - Ez volt a bukó...
Elindulunk, alles in Ordnung, ahogy a művelt német mondaná és Poroszlóig olyan frankó lassú rajt (max. 20-25 km/h) volt, hogy itt-ott kitekertem a 40-et is, aztán egy erős bal és tűz!
Belevágtunk a 64 kilis versenybe és hát én is gyaktam rendesen a gépet, közben persze szólt a Rammstein a fülembe, szóval minden játszott.
Egy idő után utolértem a szerviz kocsit, ami olyan kényelmes 38-cal cammogott; egy darabig mentem vele, de túl nagy port kavart és leelőztem, majd találtam egy bojt, akikhez én is becsatlakoztam. A boj igazán 2 emberből állt, egy Cseya nevezetű 186 cm-es srácból, egy 171 cm-es én és egy csomó rájából, akik élveztek a farszelet.
Szóval ennek alapján nagyon szép kis pulzusgörbém alakult ki, amit most megosztok Veletek, hogy egy kicsit feldobjam az oldalt.
Íme:
Szóval a piros hullám a pulzusom a zöld sáv a közepes, a sárga a kemény, a piros az pedig a max és az a feletti tartósan a "halálzóna". Szóval amikor a hullám tetején voltam, na akkor én vezettem a bojt, amikor alul voltam, akkor én pihentem és élvezkedtem.
Nagyon brutális volt egy szakasz, amikor még az út is gagyi volt és a szél is megérkezett. Az nagyon sokat kivett, de szerencsére végig táplálkoztam az utat és 15 km-ként benyomtam egyet, a vázra ragasztott energiagyurmából.
A végére valahogy a nyakunkba szakadt egy kisebb csapat, ugy kb 30 emeber. Nem is értem hogyan. Valahogy jobban bojoztak, vagy mi, de a lényeg, hogy behoztak. Ment a tolakodás a centizgetés és amikor egyszer csak megláttam az 1-es táblát - azaz már csak 1 km a célig - akkor valami óriási löket jött rám és kiléptem ebből a csapatból és azt vettem észre, hogy a kilóméteróra először 35-öt, majd 38-at és 41 km/h-t mutat és egyedül elléptem.
Szerintem a többieket úgy meglepte ez a dolog, hogy nem is kapcsoltak igazán, mert egyes-egyedül haladtam át a célon és majd kisvártatva jöttek a többiek.
Most pedig jöhetnek a száraz tények:
- 111. hely az 501-ból abszolútban
- 47. hely a korcsoportomban
- 1 óra 55 perc az idő a BSI szerint, nálam 1 óra 24 perc 25 másodperc.
- Elégetett energia: 1577 kcal
- Szívverések száma: 17976 ütés
Összeségében jó volt kipróbálni magam, hogy mit is tudok, mennyit bírnak a futóműveim és meg kell, hogy állapítsak valamit. Lehet, hogy számít valamennyit az hogy, milyen a járgányod, a váz súlya, a kerék, hogy aluminium, vagy karbon, de leginkább az számít, hogy milyen a ketyegőd, hozzá a kondid és az akaratod, elszántságod.
Talán ez a kettő a legfontosabb! Azt is elárulom Nektek, hogy amióta itthon vagyok iés bringázgatok, nem tudtam egy ugyanolyat tekereni mint Füreden. Nem azért, mert nem vagyok elég bivaly, hanem az a helyzet, az a szituáció, olyan hatással volt rám és annyira meg akartam mutatni magam, hogy az valami hihetetlen enegiákat szabadított fel bennem. Azt hiszem, ez a versenyszellem!