On the east side

A hosszú hétvége előtt megbeszéltük Gergely kollégámmal, hogy egy volt kollégánkkal együtt elmegyünk hármasban pecázni a Keletire.

Annak rendje és módja szerint egyeztettük a részleteket, de sajnos Gerinek közbe jött egy sajnálatos dolog, ami miatt csak kettesben mentünk ki.

Viszonylag korán (7 körül) indultunk a 33-ason kifelé a városból, - a nap első sugarai igyekeztek felmelegíteni a tájat, de még mindig elég hűvös volt amikor kiértünk a Keleti, keleti oldalán található stéghez.

Aprólékos előkészület után egy úszós és egy fenekezős bottal és kihal csalikkal vágtunk neki a csuka, vagy süllő horgászatnak.

A táj nagyon szép volt, a fák levelei narancssárgára festették a horizontot és a csendet olykor olykor egy-egy daru hangja törte meg.

A kezdeti lelkesedésünk úgy 12 körül kezdett megtörni, amikor elhatároztuk, hogy áttelepülünk egy másik helyre, ahol talán eredményesebbek leszünk. Szépen kitekertük a botokat, a végükön fickándozó kishalakkal és gyerünk át.

Az előkészületek (horgozás, úszózás, stb.) után a korábbi kishalaink ismét visszakerültek a természetes közegükbe, hogy egy kapitális csukának legyenek az ebédjei, de a csukák ezek szerint tegnap elcsapták a hasukat, mert meg sem mozdult a bot és az úszó.

A déli nap ereje még bársonyosan simogatta a bőrünk és talán még szundítottam egy kicsit a parton, - sőt még álmodtam is, amikor Gergely hívott, hogy fogtunk-e már valamit, de sajnos ki kellett ábrándítanom, hogy leginkább csak a bot végét.
Valamikor 2 óra körül eldöntöttük, hogy befejezzük a pecát és hazajövünk. A 2 harcos csalihalat , akik végigküzdötték, és túlélték az egész napot visszaengedtük a többi csalihallal együtt a vízbe , majd pakolás, utolsó pillantás a tájra, utolsó daru, fácán hangok rögzítése, és már gurultunk is haza. Útközben még arra gondoltunk, hogy a horgászújságból kifotózunk egy csukát és átküldjük Gerinek, hogy ezt fogtuk, de aztán elvetettük az ötletet.
Bár nem fogtunk semmit, de egész nap kint voltam a jó levegőn - Debrecenben amúgy is szmogriadó van - láttam szép sárgás-piros fákat, darukat, fácánokat, szárcsákat, danka sirályt- halhattam hangjukat és ez simán kárpótolt a haltalanságért.
Szép nap volt a mai, a kishalak túlélték a kiképzés és remélem még boldogan úszkálnak :)

Top Gear lemaradások nélkül

Nem kellett sok hozzá, hogy rákapjak a Top Gear sorozatra. Előszőr talán a Viasat3-on találkoztam vele, de aztán rá kellett döbbenjek, hogy a csatorna nem a legfrissebb részeket sugározta.

Először a torrent oldalakról vadászgattam össze az aktuálisabb részeket, aztán rátaláltam a Top Gear magyar weboladalára, ami voltaképpen egy goggle blog, de folyamatosan fent vannak a legújabb epizódok és hozzájuk néhány napon belül ott a magyar felirat is.

Bár az az igazság, hogy felirat nélkül is levágja az ember, hogy miről szól a történet, de az nagyon tetszik, hogy Jeremy Clarkson olyan cifrákat mond, amit néha még magyarítani sem könnyű.
Ez a műsor nem fogható egyik magyar autós műsorhoz sem, mert tényleg a legzsírabb masinákat mutatják be, nem pedig azt, hogy a Mazda végre kihozta a legkisebb családi egyterű 1.0 literes dízel motorral ellátott gumislaggal mosható belsővel rendelkező kis kompaktját.
Itt ilyen gépeket tesztelnek mint a gépen, - ööö ez egy Bugatti Veyron Super Sport, ami csiliárdba kerül, és szerintem Magyarországon nem igen van belőle, - talán sima Bugatti 1, de ilyen fix, hogy nincs. Visszatérve a magyar weboldalra, - itt tudjátok elérni: http://topgearhungary.blogspot.com/
Ha jól tudom, valamikor novemberben kezdődik a következős évad, - de én már tűkön ülök, addig is egy kis előzetes Jeremy Clarkson DVD-ből: Ferrari vs Ferrari

Miért ne? Adidas Marathon 10 - a király!

Álmodtam egy merészet és megcsináltam!

Miért is, mert bennem van/volt és remélem lesz, hogy 3 órán belüli maratont fussak. Ez egy olyan álom mint az 1 óra 20 perces félmaraton, - de az egy másik mese.

Szóval János barátom ma futott Ljubljanába maraton, ahol én is tavaly és ennek apropóján pattant ki belőlem az ötlet, hogy én itthon miért ne fussak én is egy hasonló távot.

Elővettem ezt a kis jószágot (reklám jön) , - ez egy Adidas Marathon 10 típusú cipő, - nem is olyan régen újítottam be, de igazán alkalmas arra, hogy az ember gyereke igazán hosszabb távokon is menjen benne, mert nagyon puha a belseje, a sarok kiképzése véleményem szerint jobb, mint a régebbi AdiStar-okon, mert nem annyira mozog a sarka és az a kis sarkantyú szerű dolog nagyon finoman engedi rá az útra, - szinte rágördülsz az aszfaltra. Ezen kívül a lábfej kiképzése is tökéletes, mivel egy rendkívül vékony anyagot használt ennél a modellnél az Adidas és ez a Marathon 10 modell esetében egy kitűnő megoldás, hiszen a hosszú futások alatt számomra jó érzés, ha meg tudom mozgatni a lábujjaimat és nincsenek úgy beskatulyázva mint más modellek esetében. Nekem egy 44-es modellem van, mivel az Adidas Marathon 10 cipőt rendkívül elszámozta az Adidas, - alapból én kisebb lábon élek, de azért döntöttem a 44-es méret mellett, mivel úgy is hosszabb futásokra fogom használni, így legyen a lábamnak hely hova nőni és ne pusztuljanak meg a körmeim.
Még egy hasznos információ az Adidas Marathon 10 cipővel kapcsolatban, - az ára..., a piacon elég széles a paletta. Az M3 Outletben csúnya piros-kék színben kapható tízen X forintért, - viszont ha azt számolod, hogy Debrecenből elkocsikázol, ugye az 100 km, 6-7 litert elitatsz a szekérrel és máris ott tartasz, mintha kimennél az Intersportba és megvennéd kedvezményes áron 22-ért.
Utolsó infók az Adidas Maraton 10 cipőről, hogy kinek ajánlom. Mivel ez egy könnyített cipő, így súlyosabb embereknek nem igazán. Én magam a 68 kg-mal is határeset vagyok - na jó ez ilyen formában nem igaz- , de súlyosabb embereknek 75-80 kg felett nem ajánlom az Adidas Maraton 10 csukát, mert fájni fog benne a térdük és a vádlijuk.

Szóval visszatérve a mai teljesítményemre, ami elég biztatónak mondható, mivel 2:50 alatt sikerül valami 40 km-et futnom úgy, hogy csak vizet vittem magammal. Ha komolyabb felszereléssel indulok neki, akkor lehet a végén jobban jövök ki. és nem fáradok el annyira.
A legrosszabb szakasz megint az utolsó 6 km volt, ha maratont nézünk akkor az utolsó 8 km, de ha nagyon kellett volna menni még 2 km-t, akkor azt meg tudtam volna tolni.
A mai edzés inkább nekem kellett fejben, hogy elhiggyem, hogy meg tudom futni a 3 órát. Azt nem tudom, hogy erre még sor fog kerülni az idén, mert elég fáradt vagyok már fejben a versenyekhez és mai edzésen ezt észre is vettem, hogy futás közben elfáradtam. Sebaj, majd ma időben lefekszem és holnapra kipihenem magam, csak a lábaim lesznek ólmosak, de majd azok is helyre jönnek.

Már csak egy szűk hónap...

Már csak egy szűk hónap és megyünk, megyek a Paul Kalkbrenner koncertre a Symába.

Nagyon kíváncsi vagyok a fickóra, hogy mit fog nyomni. Elvileg az Icke wieder albumot fogja leadni, de biztos lesz benne némi csavar, de azért remélem, hogy a klasszikus számaiból is fog zenélni és le fogja adni a Sky and sand-et.
Elvileg beviszem a telefonomat, így remélem tudok valami képet csinálni, de inkább bízok a szuper akusztikus élményben.
Nagyon jó a tag és jó a zene is amit csinál. Na jó, lehet, hogy ez nem mindenkinek zene, de a Sky and sand az tényleg nagy zene.

Az idén nem lesz klasszikus

Az idei évben futás téren elég jól jöttek össze a dolgok, mert szerencsére kevés alkalommal voltam sérült, - először március környékén, amikor megemeltem magam. Sajnos ebből több szurka és pihentetés után sikerült felépülnöm, ami eredményeképpen nem tudtam elindulni a debreceni félmaratonon, de aztán egy elég erős versenyszezont hagytam magam mögött.
Ez kezdődött egy Szekszárddal (3. hely), majd Brüsszel és végül Keszthellyel zárult. Ezt követte még egy Hajdúböszörmény, ahol 1. lettem, majd egy vasárnapi strandolásnál egy medencéből kiszálláskor elpereceltem, aminek az eredménye 8 hét pihegés, ugyanis lezúztam a bordáimat.
Természetesen nem álltam le, de nem tudtam 100%-ot teljesíteni, de így is pörgettem egy 3,3 km-t Hajdúszoboszlón (4. hely), majd pedig már lassan októberben járunk, amikor Pesten futottam egy váltóban, majd rá egy héttel pedig a 2. helyen értem be az Oxigén Kupa 10 km-es távján.
Na itt tartunk most és lassan 2 hete elkezdtem kacérkodni még 1 őszi maratonnal, így elkezdtem vadászni a neten, és ekkor bukkantam rá az athéni klasszikus maratonra, ahol még október 10-én leneveztem (pénzt még nem fizettem) és elkezdtem keresni szállást, utazást, stb., de sajnos át kellett gondolnom az egész utazást, mivel elég riasztó hírek jönnek Görögországból, - szemét, lehetséges benzinhiány, és nem utolsó sorban a költségek sem számottevőek, nevezés 100 EUR, utazás busszal 36.000,- Ft, szállás 40-50 ezer Ft, és még költőpénz. Szumma szummarum valahol 150-170 ezer Ft-nál állt volna meg a buli, ami most egy picit sok. Nem adom fel, mert talán még Firenzébe elmegyek, oda lehet, hogy még 1 kisebb különítmény is megy és talán lehet, hogy bekapcsolódok hozzájuk.
Megmondom őszintén, hogy ha végül sehova sem megyek, akkor sem fogok szomorkodni, hiszen az idén olyan sok versenyem volt, hogy most ha csak edzeni és túrázni megyek el, akkor sem lesz hiányérzetem.