Miért is Tiszafüredre? És minek is oda? Azért mert úgy találtam ki, hogy milyen király lenne úgy ünnepelni a 31. szülinapom május 31-én, hogy még előtte egy versenyen is résztveszek és azt követően pedig valahova beülünk közösen és ünnepelünk.
Ennek apropóján jött Tiszafüred, ahol a
Zöldgömb Sport Klub rendezte meg a Tisza-tó kör c. rendezvényt és én pedig beneveztem a félmaratoni távra, azaz 21 kilométerre. Tehát felkeltem, megreggeliztem, megittam a kis magnéziumom és összeraktam a futószettet. Több garnitúrát is beraktam, hogy az időjárásnak legmegfelelőbbet húzzam magamra. Voltaképpen az összes cuccom beraktam egy táskába. :)
7:15 volt a megbeszélt időpont, amikor megbeszéltük, hogy nekivágunk az útnak. Pontosan indultunk és egy könnyed 60-65 perces utazással leértünk Füredre. Útközben nagyon sok szép madarat, főleg kócsagokat és gólyákat láttunk. Az út alatt nem volt nagy locsogás a kocsiban, mintha mindenki arra koncentrált volna, hogy jól menjek. Egyszerűen megtaláltuk a Halas teret, a Start helyet. Regisztráltam és leadtam az italomat, és még annyi időnk volt, hogy sétáljunk egyet, így lementünk a tóhoz, ahol már javában zajlottak egy kis horgászverseny előkészületei.
8:30! Ekkor már egészen ideges voltam, ezért úgy döntöttem, hogy elkezdek készülődni. Most sem kapkodtam el semmit. Kiválasztottam a ruhám és a kocsik között átöltöztem. Választásom a Vaterás Adidas nadrágra, a Tesókáméktól kapott Kalenji ujjatlan felsőre esett. A többi kelléket nem sorolom fel. Fejembe húztam a kabalakalapom és elkezdtem melegíteni és készülődni a megmérettetésre. Szépen elszürcsikéltem a kis italom, majd még utoljára bekentem térdem a start előtt egy kis FLP piros krémmel, ha mégis fájdogálna.
9:44-kor dörrent el a képzeletbeli startpisztoly és én valahogy az indulásnál a mezőny elejébe keveredtem, az első fordulónál már a 3. voltam és nekiiramodtunk a vágtának. Persze, azt mondanom sem kell, hogy az első szám, amit az MP3-asba beraktam az a
Survivor - Eyes of the Tiger volt, ami nagyban segített, hogy hamar elérjem a megfelelő fordulatszámot. Az első 4-5 km-en 3-an nyargaltunk, majd az első frissítő előtt az élre álltam. A frissítés itt csak egy kis hűtés volt, mert ekkor már 1000-rel sütött a nap és mivel a gáton futottunk, így fa sem volt nagyon, ami tudott volna árnyékot biztosítani. 5,5 km után már csak ketten mentünk, én elől - nyúl és mögöttem egy srác. A gát mint egy kígyó, úgy tekergőzött a forró "nyári" napon. Kanyarba be, kanyarból ki. Keményen zúztuk a tempót, a pulzusom az egekben volt, szakadt a víz rólam. Folyamatosan nyalogattam a karom, hogy a sót tudjam valamennyire visszapótolni. Kb. 45 perc körül megkérdeztem a srácot, hogy volt már frissítő, mert idő alapján már ott kellett volna lennünk. Aztán elértük szerencsére a frissítést, én magamhoz vettem a bekészített italom /izotóniás lötyi + 2 ampulla MagneB6 benne/. Kb. csak a felét bírtam meginni, de éreztem, hogy ez is rengeteget segített.
A 15 km-es frissítésnél még mindig velem jött a srác, pedig óvatosba próbáltam ellépni, de valahogy mindig befogott. Már tiszta para voltam, hogy basszus beérek a célegyenesbe és ott fog lehajrázni. Na, nagyban tekerünk a frissítő felé és ahogy venném el a poharat, úgy ahogy van, kiejtettem, így éppen csak annyi víz maradt a kezemben, amivel a szám meg tudtam nedvesíteni és a tarkóm hűteni. 18 kili körül figyeltem fel arra, hogy egyedül futok. Nagyon boldog voltam. Először kb. 100 méteresre hízott a táv, majd már 300 métert is meghaladta. A végén már egész kis előnyt szedtem össze nem kis fájdalom árán. Ilyet még nem érzetem! A combjaim - amik eddig sohasem fáradtak - kezdek elnehezülni. A vádlim és a térdem is OK volt, de a combok, mintha ólomból lettek volna. Persze ezek mára be is durrantak egy kicsit.
1 óra 29 perc 48 mp. Ezzel az idővel lettem első a Tisza-tó kör versenyen. Célba érés után majdnem eltört a mécses, mert nagyon boldog voltam. Első félmaratoni versenyem, szülinap és első helyezett. Elfáradtam! A lábam nem akart menni, a térdek beálltak, alig mozdultak. Van egy kép a
galériába, ahogy futás után el van torzulva az arcom, a lábak fájtak, így gyorsan víz alá raktam a futóműveim, hogy lehűtsem egy kicsit, majd bekentem FLP-vel. Mintha kicserélték volna, a fájdalom elmúlt és egész jól lettem. Bevártam a 2. és 3. futót, bíztattam őket, hogy tartsanak ki!
Lassan befutott mindenki, addigra én már leittam magam annyira vízzel és málnás cuccal, hogy szinte alig bírtam enni a családi hőbörgésen, amelyet az Amur Étteremben fogyasztottunk a Tisza partján. Minden nagyon finom volt, csak nem bírtam enni. Annyira elnehezültem a víztől, hogy küzdelem volt minden falat. A szervezetem ki volt száradva nagyon. Futás után megittam tuti vagy 2 liter vizet, az étteremben egy sört és WC-re még Debrecenben sem kellett mennem.
Összefoglalva, nagyon jó kis verseny volt. Nagyon sok erőt és kitartást adott, hogy csináljam tovább a futást. Itt szeretném megköszönni a Zöldgömb Sport Klub szervezőinek munkáját a verseny lebonyolításával kapcsolatban. Külön köszönetet szeretnék mondani az egész Osztrogonácz családnak a szebbnél szebb és praktikus futócuccokért, a reggeli köszöntésért - ami nagyon jól esett - és a támogatásért.
Extra köszönet a szüleimnek, akik annak idején 76 őszén nem moziba mentek és persze azért, hogy felneveltek, támogattak és a mostani alkalommal is biztosították, hogy eljussak Füredre és ilyen nagy örömben legyen részem.
Nem utolsó sorban szeretném megköszönni OJ-nek és Kevinnek, hogy foglalkoztak és foglalkoznak velem és természetesen köszönöm valamennyi barátomnak és barátnőmnek a bíztatást és a türelmet. Tudom, néha már a fületeken jön ki a futás, amikor csak erről beszélgetünk!
KÖSZÖNÖM SZÉPEN!
Ezt rendesen benézették velem!
Bejegyzések
