Összefoglaló május 31-ről a futóversenyről

5:00! Valami ok folytán (a para okán), - pedig álmoskás voltam - de mégis kinyíltak a csipalesőim. Már korábban, olyan 3/4 körül is felébredtem, de végül úgy döntöttem, hogy ha már felébredtem, akkor kikecmeregek az ágyból és szépen komótosan elkészülök, összepakolok és elindulok az Ősökhöz és majd együtt nekivágunk Tiszafüredre.

Miért is Tiszafüredre? És minek is oda? Azért mert úgy találtam ki, hogy milyen király lenne úgy ünnepelni a 31. szülinapom május 31-én, hogy még előtte egy versenyen is résztveszek és azt követően pedig valahova beülünk közösen és ünnepelünk.
Ennek apropóján jött Tiszafüred, ahol a Zöldgömb Sport Klub rendezte meg a Tisza-tó kör c. rendezvényt és én pedig beneveztem a félmaratoni távra, azaz 21 kilométerre. Tehát felkeltem, megreggeliztem, megittam a kis magnéziumom és összeraktam a futószettet. Több garnitúrát is beraktam, hogy az időjárásnak legmegfelelőbbet húzzam magamra. Voltaképpen az összes cuccom beraktam egy táskába. :)

7:15 volt a megbeszélt időpont, amikor megbeszéltük, hogy nekivágunk az útnak. Pontosan indultunk és egy könnyed 60-65 perces utazással leértünk Füredre. Útközben nagyon sok szép madarat, főleg kócsagokat és gólyákat láttunk. Az út alatt nem volt nagy locsogás a kocsiban, mintha mindenki arra koncentrált volna, hogy jól menjek. Egyszerűen megtaláltuk a Halas teret, a Start helyet. Regisztráltam és leadtam az italomat, és még annyi időnk volt, hogy sétáljunk egyet, így lementünk a tóhoz, ahol már javában zajlottak egy kis horgászverseny előkészületei.
8:30! Ekkor már egészen ideges voltam, ezért úgy döntöttem, hogy elkezdek készülődni. Most sem kapkodtam el semmit. Kiválasztottam a ruhám és a kocsik között átöltöztem. Választásom a Vaterás Adidas nadrágra, a Tesókáméktól kapott Kalenji ujjatlan felsőre esett. A többi kelléket nem sorolom fel. Fejembe húztam a kabalakalapom és elkezdtem melegíteni és készülődni a megmérettetésre. Szépen elszürcsikéltem a kis italom, majd még utoljára bekentem térdem a start előtt egy kis FLP piros krémmel, ha mégis fájdogálna.

9:44-kor dörrent el a képzeletbeli startpisztoly és én valahogy az indulásnál a mezőny elejébe keveredtem, az első fordulónál már a 3. voltam és nekiiramodtunk a vágtának. Persze, azt mondanom sem kell, hogy az első szám, amit az MP3-asba beraktam az a Survivor - Eyes of the Tiger volt, ami nagyban segített, hogy hamar elérjem a megfelelő fordulatszámot. Az első 4-5 km-en 3-an nyargaltunk, majd az első frissítő előtt az élre álltam. A frissítés itt csak egy kis hűtés volt, mert ekkor már 1000-rel sütött a nap és mivel a gáton futottunk, így fa sem volt nagyon, ami tudott volna árnyékot biztosítani. 5,5 km után már csak ketten mentünk, én elől - nyúl és mögöttem egy srác. A gát mint egy kígyó, úgy tekergőzött a forró "nyári" napon. Kanyarba be, kanyarból ki. Keményen zúztuk a tempót, a pulzusom az egekben volt, szakadt a víz rólam. Folyamatosan nyalogattam a karom, hogy a sót tudjam valamennyire visszapótolni. Kb. 45 perc körül megkérdeztem a srácot, hogy volt már frissítő, mert idő alapján már ott kellett volna lennünk. Aztán elértük szerencsére a frissítést, én magamhoz vettem a bekészített italom /izotóniás lötyi + 2 ampulla MagneB6 benne/. Kb. csak a felét bírtam meginni, de éreztem, hogy ez is rengeteget segített.
A 15 km-es frissítésnél még mindig velem jött a srác, pedig óvatosba próbáltam ellépni, de valahogy mindig befogott. Már tiszta para voltam, hogy basszus beérek a célegyenesbe és ott fog lehajrázni. Na, nagyban tekerünk a frissítő felé és ahogy venném el a poharat, úgy ahogy van, kiejtettem, így éppen csak annyi víz maradt a kezemben, amivel a szám meg tudtam nedvesíteni és a tarkóm hűteni. 18 kili körül figyeltem fel arra, hogy egyedül futok. Nagyon boldog voltam. Először kb. 100 méteresre hízott a táv, majd már 300 métert is meghaladta. A végén már egész kis előnyt szedtem össze nem kis fájdalom árán. Ilyet még nem érzetem! A combjaim - amik eddig sohasem fáradtak - kezdek elnehezülni. A vádlim és a térdem is OK volt, de a combok, mintha ólomból lettek volna. Persze ezek mára be is durrantak egy kicsit.
1 óra 29 perc 48 mp. Ezzel az idővel lettem első a Tisza-tó kör versenyen. Célba érés után majdnem eltört a mécses, mert nagyon boldog voltam. Első félmaratoni versenyem, szülinap és első helyezett. Elfáradtam! A lábam nem akart menni, a térdek beálltak, alig mozdultak. Van egy kép a galériába, ahogy futás után el van torzulva az arcom, a lábak fájtak, így gyorsan víz alá raktam a futóműveim, hogy lehűtsem egy kicsit, majd bekentem FLP-vel. Mintha kicserélték volna, a fájdalom elmúlt és egész jól lettem. Bevártam a 2. és 3. futót, bíztattam őket, hogy tartsanak ki!
Lassan befutott mindenki, addigra én már leittam magam annyira vízzel és málnás cuccal, hogy szinte alig bírtam enni a családi hőbörgésen, amelyet az Amur Étteremben fogyasztottunk a Tisza partján. Minden nagyon finom volt, csak nem bírtam enni. Annyira elnehezültem a víztől, hogy küzdelem volt minden falat. A szervezetem ki volt száradva nagyon. Futás után megittam tuti vagy 2 liter vizet, az étteremben egy sört és WC-re még Debrecenben sem kellett mennem.

Összefoglalva, nagyon jó kis verseny volt. Nagyon sok erőt és kitartást adott, hogy csináljam tovább a futást. Itt szeretném megköszönni a Zöldgömb Sport Klub szervezőinek munkáját a verseny lebonyolításával kapcsolatban. Külön köszönetet szeretnék mondani az egész Osztrogonácz családnak a szebbnél szebb és praktikus futócuccokért, a reggeli köszöntésért - ami nagyon jól esett - és a támogatásért.
Extra köszönet a szüleimnek, akik annak idején 76 őszén nem moziba mentek és persze azért, hogy felneveltek, támogattak és a mostani alkalommal is biztosították, hogy eljussak Füredre és ilyen nagy örömben legyen részem.
Nem utolsó sorban szeretném megköszönni OJ-nek és Kevinnek, hogy foglalkoztak és foglalkoznak velem és természetesen köszönöm valamennyi barátomnak és barátnőmnek a bíztatást és a türelmet. Tudom, néha már a fületeken jön ki a futás, amikor csak erről beszélgetünk!
KÖSZÖNÖM SZÉPEN!