Ma reggel igazán korán indult a napom, mert ma mentem Budapestre a Sportkórházba. Már nagyon vártam ezt a napot, mert azt gondoltam, hogy ma végre kiderül mi lehet a gond a térdemmel.6 óra 50-kor indult a vonatom, a remek Tisza Expressz, amin egy egész jó kis kabint fogtam ki, csak egy srác ült velem. Mind a ketten szépen bóbiskoltunk olvasgattunk, én a CSI könyvet próbáltam kínozgatni, de azért az álommanók nem hagyták, hogy nagyon elmerüljek a történetbe, mert elég sűrűn lapátolták az álomport.
A vonat egy picit késve érkezett meg a fővárosba és nekem igen csak bele kellett húznom, hogy a 11-es konzira beérjek. M2 metrót csak egy kacskaringó által lehetett megközelíteni. Kérdem én, aki el tudja olvasni a kiírásokat, még nekem sem volt egyértelmű merre kell menni, akkor egy szerencsétlen külföldi, hogy értse meg? Németországban az ilyen sokkal profibban van megoldva - dehát ők németek!!
Nagy nehezen megérkeztem, mert ez a szutyok nem ebben a csoda épületben van, hanem mögötte elrejtőzve. Iszkiri a kartonozóba, majd elkezdődött a szokásos ücsörgés az ajtó előtt. Kb. negyed 12 körül hívott be egy érces hangú banya. Hangja mint a sziréna zaj, simán lekörözné a Délibáb Étterem valamennyi pultosának a hangját. Hallom a fülemben, ahogy mondja: "Milánói elkészült! Jöhetsz érte, Te kis taknyos kötsög!"
Na behúzódtam egy kék sátorba, odajött a doktor és megrángatta a térgyem és elküldött röntgenre. Régi bútordarab vagyok és szerencsés, hogy ritkán kell járnom röntgenre, mert itt egy profi gép volt. Én még le vagyok maradva a kifordulok, tekerőzök, megszakadok pozíciós állapotnál. Itt basszus a gép felemelkedett a vízszintesből függőleges pozícióba, én meg csak kapaszkodtam.
Gyorsan megkaptam a leletem és turbó vissza a szokásos ücsörgésre. Elég hamar bejutottam, és vártam, hogy akkor kiderül, hogy mi is van velem. A Herr Doktor megsasolta a filmet és annyit mondott valszeg azért fáj, mert kopik a műtét helyén a cucc és szedjek porcerősítőt /ezt amúgy is tudtam/, de még menjek el egy vizsgálatra, majd ha annak készen lesznek az eredményei, akkor keressem fel újra. Amúgy nincs semmi bajom. Kérdeztem, hogy esetleg nincs bokasüllyedésem, de ezt mintha meg sem hallotta volna doki.
Fa**a! Baromi happy voltam, hogy ilyen részletes diagnózist kaptam és kicsit csalódottan mentem ki a vizsgálóból. Basszus ezért zötykölődtem több, mint 3 órát, fizettem ki egy halom pénzt a vonatra a buszjegyre. Ugyanolyan futószallagos beteg voltam mint a többi.
Mindenesetre megcsináltatom azt a vizsgálatot, amit felírt és aztán még meglátom, hogy újra bevállalom a felutazást.
Annak örömére, hogy igazán "nincs semmi komoly bajom" délután elmentem futni. Kipréseltem magamból egy 25 km-es túrát. Elég jól elfáradtam, a térdeim is elfáradtak, jó sós lettem és koszos. De amíg bírom csinálom a futást, aztán majd meglátjuk mi lesz velem.
A vonat egy picit késve érkezett meg a fővárosba és nekem igen csak bele kellett húznom, hogy a 11-es konzira beérjek. M2 metrót csak egy kacskaringó által lehetett megközelíteni. Kérdem én, aki el tudja olvasni a kiírásokat, még nekem sem volt egyértelmű merre kell menni, akkor egy szerencsétlen külföldi, hogy értse meg? Németországban az ilyen sokkal profibban van megoldva - dehát ők németek!!
Nagy nehezen megérkeztem, mert ez a szutyok nem ebben a csoda épületben van, hanem mögötte elrejtőzve. Iszkiri a kartonozóba, majd elkezdődött a szokásos ücsörgés az ajtó előtt. Kb. negyed 12 körül hívott be egy érces hangú banya. Hangja mint a sziréna zaj, simán lekörözné a Délibáb Étterem valamennyi pultosának a hangját. Hallom a fülemben, ahogy mondja: "Milánói elkészült! Jöhetsz érte, Te kis taknyos kötsög!"
Na behúzódtam egy kék sátorba, odajött a doktor és megrángatta a térgyem és elküldött röntgenre. Régi bútordarab vagyok és szerencsés, hogy ritkán kell járnom röntgenre, mert itt egy profi gép volt. Én még le vagyok maradva a kifordulok, tekerőzök, megszakadok pozíciós állapotnál. Itt basszus a gép felemelkedett a vízszintesből függőleges pozícióba, én meg csak kapaszkodtam.Gyorsan megkaptam a leletem és turbó vissza a szokásos ücsörgésre. Elég hamar bejutottam, és vártam, hogy akkor kiderül, hogy mi is van velem. A Herr Doktor megsasolta a filmet és annyit mondott valszeg azért fáj, mert kopik a műtét helyén a cucc és szedjek porcerősítőt /ezt amúgy is tudtam/, de még menjek el egy vizsgálatra, majd ha annak készen lesznek az eredményei, akkor keressem fel újra. Amúgy nincs semmi bajom. Kérdeztem, hogy esetleg nincs bokasüllyedésem, de ezt mintha meg sem hallotta volna doki.
Fa**a! Baromi happy voltam, hogy ilyen részletes diagnózist kaptam és kicsit csalódottan mentem ki a vizsgálóból. Basszus ezért zötykölődtem több, mint 3 órát, fizettem ki egy halom pénzt a vonatra a buszjegyre. Ugyanolyan futószallagos beteg voltam mint a többi.
Mindenesetre megcsináltatom azt a vizsgálatot, amit felírt és aztán még meglátom, hogy újra bevállalom a felutazást.
Annak örömére, hogy igazán "nincs semmi komoly bajom" délután elmentem futni. Kipréseltem magamból egy 25 km-es túrát. Elég jól elfáradtam, a térdeim is elfáradtak, jó sós lettem és koszos. De amíg bírom csinálom a futást, aztán majd meglátjuk mi lesz velem.
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése