Az erő velem van...

Ma nagyon erősnek érzetem magam, így elhatároztam, hogy komolyabb kört megyek, de azért menet közben egy "B" alternatívát is megterveztem, ha mégis úgy alakulna, hogy nem esik jól a futás, vagy megfájdulna valamim, akkor haza bírjak jönni.

De szerencsére nem volt szükség szükségmegoldásra, hanem sikerült ma abszolválnom egy 25,7 km-es etapot. Azt nem mondanám, hogy végig élveztem az edzés valamennyi percét, mivel 55 perc körül - az edzés felénél sem - elkezdtem éhezni, de a végére már ez nem is zavart, inkább a szitáló eső okozott némi kellemetlenséget.

A legrosszabb dolog az volt a mai edzésben, hogy éheztem és útközben 2 péküzem mellett is elhaladtam, és csak úgy áradt ki a friss kenyér illata. Isteni illat, de inkább nem vettem levegőt.
Annyira éhes voltam már a vége felé, hogy Tesco melletti McDonald’s-ból kiömlő - amúgy gusztustalan büdös - olaj szagot is mint afrodiziákumként szívtam be.

Ma vizsgázott először a világító cipőfűző, amit nem fűztem be, mert csak 90 centis és az összes fűzőm legalább 120-as, de a bokámra felhegesztettem, és úgy is nagyon jó hasznát vettem, mert egyáltalán nem akartak ma elütni és egész sötétben még az utat is megvilágítja.

Még némi statisztika és link a mai edzés végére. 2 óra 6 percet mentem, ami azt jelenti, hogy egy kilométer 4 perc 54 másodperc alatt hoztam össze. Az átlagsebességem 12,23 km/h óra volt, az átlagpulzusom 144 ütés percenként. Sikerült a teljes edzés alatt elégetni több, mint 1500 kalóriát.
Na de most jöjjön még az útvonal, amihez ide kellene kattintani: 25,7 km-es útvonal
Most gyorsan veszek egy zuhanyt és lefekszem, mert teljesen rottyon vagyok, - szerintem ebből holnap gyógyfürdőzés lesz, hogy csütörtökre újra a toppon legyek.

3 krumpli

Miután tegnap a cimborákkal felgyúrtam magam a termálban, így elhatároztam, hogy ma ráteszek néhány lappal a keddi teljesítményemre és egy különb karikát fogok elpattintani.

Hát íme így sikerült, összesen 18,7 km szaggattam 1 óra 33 perc alatt, ami szintén 5 perc alatti kilométereket jelent.
El kell árulnom, hogy most elég rendesen megrogytam! Már amikor az utolsó néhány kilométer volt hátra, már nagyon vártam a megváltó pihenést. Persze megint nem ettem csak ebédet és indulás előtt nem sokkal egy Túró Rudit és némi vizet vettem még magamhoz, így nem csoda, hogy kifogyott belőlem az üzemanyag és megmentem.
Tisztára érdekes, hogy ma is füstszagú lettem. Most, hogy elkezdődött a fűtési szezon és azokon a részeken, - ja útvonal itt, klikk ide: 3 krumpli útvonala - ahol járok, keményen fával fűtenek és az esti ködszerű valami lenyomja a füstöt és olyan szagú a ruhám, mintha szalonnát sütöttem volna. Azt hiszem a mai menetel után a holnapi szauna jutalom lesz és már csak majd szombaton totyogok egy ötöst, meg vasárnap fogok menni egy 20-ast és akkor Mester-Kevin elégedett lesz a heti 55-60 km-es teljesítményemmel, mivel csak a hétre 40-45 km-t írt elő. Azért ennyire papír nem vagyok , hogy 40-45 km fussak egy héten, meg amúgy is, szenvedés nélkül nincs eredmény!

Fél Debrezun

Ahogy napról napra tér vissza az erőm, egyre hosszabb és hosszabb távok megtételére vagyok képes. Legutoljára a múlt héten vasárnap futottam egy órát, ezért ma úgy határoztam, hogy magasra - magamhoz és edzettségi állapotomhoz képest - teszem a lécet és megpróbálok egy igazán hosszút futni.

A mellékelt kép is mutatja, sikerült fél Debrecen bejárni (nagyobb méretért klikk a képre), - összesen 17, 1 km-t tettem a lábamba 1 óra 25 perc alatt, ami azt jelenti, hogy kicsivel, de gyorsabban futottam mint 5 perc/km, hogy pontos legyek 4:58/km, azaz 12,07 km/h tempóban daráltam le a távot.

Akit érdekel az útvonal, az klikkeljen ide: ÚTVONAL

Amúgy nagyon élveztem az edzést, egészen gyorsan, kevesebb, mint 45 perc alatt elértem a konzervgyárat, de a Monostorpályi utat is gyorsan letudtam, - igazán 1 óra 4 perc körül ért el a holtpont, ekkor kezdtem érezni, hogy egyre karcsúbb vagyok (déli ebéd óta zéró kaja, csak 1 nagy Rudi edzés előtt nem sokkal) és a lábaim már kezdenek elnehezülni és bár a fejem vinne és diktálná a tempót, viszont a keringésem még mindig nem az igazi.
Mára ez az edzésmunka elegendő volt, - lehet ha még teszek rá egy fél órát, már az nem is esett volna jól. Ponjó volt így minden!

Újra csatasorba álltam

Végre! A mai nappal újra csatarendbe álltam, azaz 3 hét kihagyás után újra felvettem a futócsukát és elmentem egy rövidebb etapra.

Aki esetleg nem tudná az előzményeket, annak szeretnék egy gyors visszaemlékezést tartani.

Szóval ma 3 hete, a nagy félmaratoni (1 óra 20 perces álomfutásra) felkészülés jegyében sajnos elég későn tudtam elindulni edzeni és az utolsó etapot a Nagyerdei krt. melletti bringaúton folytattam le, ahol a 2. aknafedélen csúnyán kifordult a bokám és részleges bokaszalag szakadást és húzódást szereztem, melynek eredményeként nagyon fájt, bedagadt, és csúnyán bevérzett a bokám környéki terület.

Az elmúlt 3 hétben mindenféle csodaszert kipróbáltam, de tudtam, hogy az álmom, - a kassai félmaratonom elszállt és a belefektetett rengeteg edzésmunka semmivé lett. A csodaszereknek köszönhetően elég gyorsan talpra álltam, főleg az első héten volt gyors a javulás. Használtam Arnica Montana 9-es, Traumeel, Voltaren tablettákat és Voltaren, DicLac, Fekete Nadálytő, Traumeel, Aminoerg, Lóbarzsam, Lioton krémeket, - kész kis vegyi kombinát, amit rákentem a lábamra, de nem hiába, mert ma úgy mentem el, hogy nem volt semmi komolyabb fájdalom.

Teljesen erővesztésben vagyok, úgy elszállt a beton belőlem, hogy az alapozó pulzusom 150-152 volt és 160 felett mentem utazó tempóban. Az edzés első részében elmentem meglátogattam a kis aknafedőt, majd pedig csavarogtam, ahogy éreztem. Elhatároztam, hogy valamelyik este gerillában zöld neon festékkel körbe fogom fújni a fedőket spray-vel, hogy se én, se más ne essen ilyen hiába, hogy lábát, kezét töri. Aztán 1 óra csavargás után hazatértem 12 kilométerrel a lábamba, de boldogan, mert baromi jól esett. Sajnos az, hogy erőtlen vagyok és nem bírok még gyorsan menni, - mert akkor még érzem, hogy nem 100-as ez a boka - egy kicsit lelombozott, de hiszem, hogy újra fel tudom magam tüzelni és újra csúcsra tudom járatni a szervezetem és ha nem az idén, de jövőre Bécsben megfutom az 1 óra 20 perces félmaratont. Addig viszont még sok munkám lesz, - kezdésként némi lépcsővel fogok erősíteni és lassú edzésekkel, no meg persze bringázással, de főleg a bokaszalagokat fogom megerősíteni, hogy stabilan tartsanak.

Áztam, áztattam...

Szép napra virradt a mai! - ez nem igaz...

Na még egyszer!

Esős napra virradt a mai! Valóban, amikor reggel kinyitottam a csipalesőm és felsuhantam az időkép című - nem mindig hiteles - weboldalra nagyon megörültem, mert azt láttam, hogy kb. 8-9 körül már nem fog esni az eső. De miért is ez ilyen érdekes, hisz dolgos munkanap, meg minden egyéb nyalánkságok, de én a mai napra szabadságot vettem ki, hogy Norbert barátommal elmenjünk pecázni.

Annak rendje és módja szerint mindent megbeszéltünk, időben elindultunk és már 7 óra magasságában már a tó partján battyogtunk felszerelve minden spéci cuccal, - bevetésre készen állva.

Esik, fúj a szél, előkerülnek az esőkabátok ernyők, aztán, hogy, hogy nem, megjött az első komolyabb kapás is melynek eredményét a képen láthatjátok, - egy remek kis kárászka :)

Délig bírtuk itt, ahol se fa, se egy komolyabb beálló, se beparkolási lehetőség nem volt, aztán nagy hirtelen összepakoltunk és átmentünk a Panoráma úton lévő Fancsikai tavakhoz, ahol egy "árnyas" részen táboroztunk le és a körülmények itt már ideálisak voltak ahhoz, hogy végre tüzet is gyújtsunk.
Tűz, te gyönyörű! Te jó Isten! Hogy örültem, amikor az első lángok fellobbantak a nedves fa alatt. Végre meg tudtam melegíteni a csontig átfagyott kezemet, lábamat. Kihasználva az időközben beállt enyhülést, gyorsan megsütöttük a kis ebédünket, amit jóízűen elfalatoztunk és arra a megállapításra jutottunk, hogy menjünk haza. Eredmény: 1 db kárász, 20 db kifázott végtag, 1 db élménnyel gazdagodó én. :) Szép nap a mai!

Ez volt itt az áztam rész, most jön az áztattam, ugyanis miután hazaértem és fejest ugrottam egy kád vízbe és kiolvadtam, - majd elhatároztam, hogy elmegyek és csapatok egy gyors bevásárlást és úgy voltam, hogy ma megengedek egy kis luxust magamnak és vettem egy N_a_t_u_r_l_a_n_d_o_s Maté teát és aztán, amikor itthon átbogarásztam akkor jöttem rá, hogy ez ilyen étvágycsökkentő tea. A leírását megtaláltam a neten, így ezt bemásolom ide: A Dél-Amerikában honos magyalféle (Ilex paraguariensis a.St-Hil.) leveleiből készült különleges aromájú tea az indiánok „zöld aranya”. Csökkenti az éhségérzetet, fokozza a „méregtelenítő folyamatok” hatékonyságát. Hozzájárul a kiegyensúlyozott testi-szellemi felfrissüléshez.
Na, ez szép és jó, de az íze, - az kegyetlen. Ha azt kérdeznétek, "Te Peti, mihez hasonlít ennek a teának az íze?" Akkor erre azt válaszolnám, hogy menj ki Hortobágyra, Mátára, menj be a látvány istállóba, hozz ki onnan némileg megázott szénát, amibe egy kis istállószag is beleivódott, majd pedig főzd meg és idd ki mind. Na kb. ehhez!
Ezek után tényleg nincs étvágya az embernek, hisz olyan, mintha egy kosár szénát megevett volna egy ázott ló alól. Még egyszer mondom kegyetlen!
Szerintem csinálok újra egy játékot a blogon és a helyesen válaszolók között kisorsolok egy doboz Maté teát. Jó ötletnek találjátok???