2010. október 5., kedd

Áztam, áztattam...

Szép napra virradt a mai! - ez nem igaz...
Na még egyszer!
Esős napra virradt a mai! Valóban, amikor reggel kinyitottam a csipalesőm és felsuhantam az időkép című - nem mindig hiteles - weboldalra nagyon megörültem, mert azt láttam, hogy kb. 8-9 körül már nem fog esni az eső. De miért is ez ilyen érdekes, hisz dolgos munkanap, meg minden egyéb nyalánkságok, de én a mai napra szabadságot vettem ki, hogy Norbert barátommal elmenjünk pecázni.
Annak rendje és módja szerint mindent megbeszéltünk, időben elindultunk és már 7 óra magasságában már a tó partján battyogtunk felszerelve minden spéci cuccal, - bevetésre készen állva.
Esik, fúj a szél, előkerülnek az esőkabátok ernyők, aztán, hogy, hogy nem, megjött az első komolyabb kapás is melynek eredményét a képen láthatjátok, - egy remek kis kárászka :)
Délig bírtuk itt, ahol se fa, se egy komolyabb beálló, se beparkolási lehetőség nem volt, aztán nagy hirtelen összepakoltunk és átmentünk a Panoráma úton lévő Fancsikai tavakhoz, ahol egy "árnyas" részen táboroztunk le és a körülmények itt már ideálisak voltak ahhoz, hogy végre tüzet is gyújtsunk.
Tűz, te gyönyörű! Te jó Isten! Hogy örültem, amikor az első lángok fellobbantak a nedves fa alatt. Végre meg tudtam melegíteni a csontig átfagyott kezemet, lábamat. Kihasználva az időközben beállt enyhülést, gyorsan megsütöttük a kis ebédünket, amit jóízűen elfalatoztunk és arra a megállapításra jutottunk, hogy menjünk haza. Eredmény: 1 db kárász, 20 db kifázott végtag, 1 db élménnyel gazdagodó én. :) Szép nap a mai!

Ez volt itt az áztam rész, most jön az áztattam, ugyanis miután hazaértem és fejest ugrottam egy kád vízbe és kiolvadtam, - majd elhatároztam, hogy elmegyek és csapatok egy gyors bevásárlást és úgy voltam, hogy ma megengedek egy kis luxust magamnak és vettem egy N_a_t_u_r_l_a_n_d_o_s Maté teát és aztán, amikor itthon átbogarásztam akkor jöttem rá, hogy ez ilyen étvágycsökkentő tea. A leírását megtaláltam a neten, így ezt bemásolom ide: A Dél-Amerikában honos magyalféle (Ilex paraguariensis a.St-Hil.) leveleiből készült különleges aromájú tea az indiánok „zöld aranya”. Csökkenti az éhségérzetet, fokozza a „méregtelenítő folyamatok” hatékonyságát. Hozzájárul a kiegyensúlyozott testi-szellemi felfrissüléshez.
Na, ez szép és jó, de az íze, - az kegyetlen. Ha azt kérdeznétek, "Te Peti, mihez hasonlít ennek a teának az íze?" Akkor erre azt válaszolnám, hogy menj ki Hortobágyra, Mátára, menj be a látvány istállóba, hozz ki onnan némileg megázott szénát, amibe egy kis istállószag is beleivódott, majd pedig főzd meg és idd ki mind. Na kb. ehhez!
Ezek után tényleg nincs étvágya az embernek, hisz olyan, mintha egy kosár szénát megevett volna egy ázott ló alól. Még egyszer mondom kegyetlen!
Szerintem csinálok újra egy játékot a blogon és a helyesen válaszolók között kisorsolok egy doboz Maté teát. Jó ötletnek találjátok???

Nincsenek megjegyzések: