Ultrabalaton 2009. - Beszámolómorzsa egy 2 kg-os élménykenyérből

Amint ígértem, igyekezni fogok írni egy hosszabb szösszenetet az Ultrabalatonos élményeimről. Az az igazság, hogy már egyszer leírtam a futenet.hu/forum topicba az emlékeim egy részét, így azt átemelve, egy kicsit megplasztikázva fogom elétek tárni a történéseket.

Hol is kezdjem ezt a fantasztikus dolgot? A történettel akár a római korig is visszanyúlhatnék, amikor még Plesonak hívták Balatont, de annyira nem ugranék vissza, hanem csak inkább az idei év tavaszáig, amikor pereceltem és a maratoni felkészülésem tovaszállt és akkor azt mondta Kevin, hogy akkor készüljünk az UB-re. Innentől kezdve csak az UB lebegett igazán feletettem (bár egy maraton azért lefutottam) és visszaszámlálóba be is állítottam a június 20-át és elkezdtek szépen fogyni a napok és én egyre izgatottabb és izgatottabb lettem, mert tudtam, hogy nem könnyű feladat vár rám.
Még május 30-án megpróbáltam kivitelezni egy főpróbát a tiszafüredi félmarcsin és elcsaptam magam annyira, hogy nem tudtam igazán lábra állni másnap. Ekkor nagyon megijedtem, hogy mi lesz velem, mert ha nem vigyázok magamra az UB első napján nem fogok tudni teljesíteni a 2. napon és miattam bukik el a csapat. De szerencsére nem így történt.
Az UB előtti pénteken tiszta para lettem, már 3/4 5-kor felébredtem és baromira vártam az indulást. Jánosék (János és Judit) jöttek értem, majd felvettük a "Mestert" és elindultunk Tihanyba. Némi kalandozás után, - az M7-es történt baleset miatt - de leértünk és elintéztük a formaságokat és megismerkedtünk csapatunk új és régi tagjaival Istvánnal és Zördivel.
Gyorsan belapátoltuk a tésztaparty kulináris fogásait, majd pedig cseverésztünk az "ellenfelekkel" , rég nem látott barátokkal ismerősökkel.
A nap gyorsan elszaladt és este Kevin vezetésével megtartottuk a taktikai megbeszélést és álomra hajtottuk fejünk.

2009. június 20. 10:10. István, csapatunk legidősebb és talán egyben letapasztaltabb tagja és kísérőnk Judit indult elsőként és igen szép helyen hozta be a Berkenyét és adta át a stafétát nekem Dörgicsén. Amikor elindultam Kevin szavai csengtek a fülemben. Nem szétcsapni magad, hanem tartani a 165-168-as zónát. Inkább legyél lassabb néhány mp-cel ma, de holnap is bírj lábra állni. Ebben a szellemben tettem oda magam és az erdei csapást követően az aszfalton folytattam a vágtámat. A 23 km után könnyedén és mosolygósan értem célba és adtam át a chipem Jánosnak. Gyors levezetés és frissítő elpusztítása után már indultunk tovább. János nagyon rutinos és erős futó, igazi harcos típus. Keménységét meg is mutatta, hiszen nálam jobb tempóban és sokkal rosszabb körülmények között (eső, szél) hozta be a csapatot.
Nem kevésbé volt harcos amazon Judit, aki végig kísérte esőben a fiúkat. Egy kis kavarodás után Kevin indult neki és szintén mostoha körülmények között kellett futnia, de egy ilyen "rutinos öreg rókának" nem jelent gondot némi eső, hiszen nem Kevin lett vizes, hanem a víz lett kevines. Amikor befutott és megírták az eredményeket a weben valami nem klappolt és nála 5:15-ös tempó jött ki. Persze, hogy el kezdtem cukkolni! Tudtam én, hogy nem annyi, de azért jó volt szivattyúztatni a "Mestert". Azt hiszem néha már a szemtelenség határát súrolta a viselkedésem, de olyan jó volt együtt nevetni a dolgon és persze nem is volt sértődés. Kevin után Zördi zárta az UB első napját. Zördi nagyon ott volt fejben. Rendkívül rutinos játékos és irtó légiesen tud futni, amit nagyon irigyelek Tőle. Amikor befordult Bogláron a célegyenesbe úgy tűnt mintha most szaladt volna ki a sarokról. Semmi nem látszott a mozgásán.
Ezek után Barbie-ztunk egy kicsit a gyúróknál, és itt szeretnék nekik extra köszönetet mondani, hogy így rendbe kapták a csapatunkat. Pazar volt! Köszönjük szépen!
Gyors szállás stipi-stopi, majd vacsora és taktikai megbeszélés. Estére egy picit para lettem, mert bedurrant a négyfejüm egy kicsit és faramban is kiújult a gyulladásom, de bíztam benne, hogy minden rendben lesz és álomra hajtottam a fejem. Nagyon nem kellett altatni.


A második nap reggelén István kezdett ismét, és nagyon odatette magát, majd Kevin és János is egy magasabb fordulatszámon pörgött és már számolgattunk, hogy talán ez és az a csapat is megfogható.
Aztán pik-pak rám került a sor. Szó szerint paráztam! Miért is? Féltem, hogy még jobban bedurrannak az izmaim, féltem, hogy nem fogom tudni hozni azt az eredményt, amit elvár tőlem a csapatom, és megrémített külön, hogy az ellenfél csapatában egy nagyon jó futó lesz a párom és ha ő legyőz, akkor elszáll minden esélyünk, hogy 7. helyezett legyen a Berkenye. Ezekkel a gondolatokkal és István biztató szavaival vágtam neki a 20 km-es etapomnak. Itt már nem volt határ, ami a csövön kifért! Gyorsan fellöktem a fordulatot 170-re és gyi a srác után. Elég hamar beértem és újabb félelmem támadt, ami rendszeresen velem van a versenyeken. Féltem, hogy utazni fog velem, majd pedig a cél előtt ellép.
De szerencsére nem ez történt és elvárt eredményhez képest sikerült 2 percet lefaragnom. Gyors átadás/átvétel és Zördi elindult Tihany felé. Útközben a profi kísérőnk nem csak frissített, hanem az útvonalat is letakarította professzionálisan a az elénk bekószáló mamókáktól és papókáktól. Zördi most is megcsillogtatta képességeit és a végén közös futással - én már robot mozgással kicsit lemaradva - átszakítottuk a képzeletbeli célszalagot.
Annyira varázslatos élmény volt! Küzdeni a helytállásért, küzdeni a csapatért, a futótársaidért! Óriási érzés és talán egy óriási boldog teher, amit eddig valaha tapasztaltam. Az egyéni érdemek itt eltörpülnek, nincs olyan, hogy én, csak olyan, hogy MI!
Igen, és MI megcsináltuk és bár 8. lett a Berkenye, de azt hiszem, hogy az idei évben - amikor sokszorosan bivalyabb csapatok neveztek be, mint tavaly - ez az eredmény rendkívül tisztességes! Büszkék lehetünk, de azt hiszem és tudom, hogy akik teljesítették ezt a versenyt, akár ilyen, akár olyan formában, akár lábon, akár keréken azok mind büszkék lehetnek és szívből gratulálok nekik.

Így, néhány nappal a verseny után, rendkívül tisztán élnek bennem a verseny pillanatai, bár a befutásaimkor némi filmszakadás - különösen a 2. után - volt, de ennél sokszorosan részletesebben el tudnám mesélni az élményeimet, de nem szeretnék senkit sem untatni.
Még1x és hálás köszönet és maximális tisztelet a Szupermarathon Kft. dolgozóinak az önkénteseknek, a szponzoroknak és valamennyi segítőnek!

Ultrabalaton 2009

Sziasztok Olvasóim!

Hamarosan egy hosszabb bejegyzésre, élménybeszámolóra készülök az Ultrabalaton kapcsán, csak szeretném begyűjteni az összes képet, ami a versenyen készült.

Eddig még csak István képei vannak meg, de hamarosan megkapom Jánostól és Zörditől is képeket.

Az élmény olyan erős bennem, hogy akár egy hét múlva is meg fogom tudni írni, így kérlek Benneteket, legyetek türelemmel.

Közkívánatra!

Halló hentes!

Szóval egy remek kis csemegével szeretnék Nektek kedveskedni. Anno még sok évvel ezelőtt, amikor még volt olyan, hogy Parabola és Árkus József, szóval akkor a Dallas alapjaira egy kis magyar valóságképet vetítettek, és egy igen vicces kis történet kerekedett ki, amelyet Ti is meg tudtok nézni, ha most a képre klikkeltek.

Nekem a kedvenc részem benne, amikor Samantha mondja: "Az én bűnöm! Mindenről én tehetek! A hentes adott volna pacalt, ha egy kicsit kedves vagyok hozzá. Megmondtam, hogy ilyen áron nem kell a pacalja. Mondtam, adjon inkább piát!"

De ez még mind semmi! Ha most pedig a színes malackára viszed a nyilat és kattintasz, amit most már tudod, hogy kik mozgatnak, akkor további extrát tehetsz magadévá, mégpedig nem mást Jockey vitáját a hentessel.

Klikk a képre és vagy megnyitás, vagy mentés másként...

Mi mozgatja az egeret?

Gondolom már többször felmerült bennetek a kérdés, hogy amikor a kis számítógépetek előtt ültök és jobb (balkezesek esetén bal ) oldalatoknál

klikkelgettek ide-oda az egérrel, hogy a mutató, hogy megy arra a helyre, arra linkre, stb.

Íme itt hát a nagy titok, amit most nagylelkűen megosztok Veletek.

Semmi mást nem kell tennetek, csak klikkeljetek a képre!

:-)

44 ütés!

Ma délután egy teljesítményindex mérése után kíváncsi voltam, hogy vajon mennyire tudom ellazítani magam és tudom leengedni a pulzusom. Még régebben mértem egy reggeli ébredési pulzust, ami 48 ütés volt, de a mai napon sikerült ezt a 48-as értéket is "túlszárnyalni" is eljutottam oda 44 vert a szívem percenként.
Ez azt jelenti, hogy több mint 1 mp telik el 2 ütés között! Még mielőtt valaki azt gondolná, hogy valamilyen betegség tünete az alacsony pulzusszám, azoknak szeretném elárulni, hogy nem vagyok beteg, hanem ez az edzettség és a sport jele.
Erről tanúskodik ez a cikk is, klikk ide: --> A sport fontossága

Hegyi menő lettem!

Na nem egészen a menőcsávósságra gondoltam, hanem arra, hogy ma megfutottam először a Kopaszt. Tarcal felől vágtunk neki a távnak, - D. Jani barátommal - ami úgy nem tűnt soknak, meg nem is éreztem rosszul magam az emelkedőm, főleg mert az új varázscipő volt a lábamon, meg talán az izgalom is vitt előre, meg az, hogy gyorsan megjárjam, nehogy megáztassam a szép új csukát, meg egyszerűen bivalynak érzetem magam és nem engedtem a pulzusom 160 felé menni, de nem is kellett.
Odafent egy karika után már fordultunk is vissza és amilyen szuper ment a hegymenet, olyan tragikus ment a lejtmenet. Akárhogy igyekeztem, de Jánost nem bírtam megfogni. Több gondolat is cikázott bennem mikor combfékkel ereszkedtem vissza.

1. Nem kéne tanyálni!
2. Nem kéne szétverni a térdem a lépéseknél!
3. Nem volt tükörsima út, így tartottam attól, hogy kimegy a bokám!
4. Nyakamon az UB, most nem kéne lesérülni!
5. Vigyázni kell a cipőre!

Amúgy a cipő 5-ösre vizsgázott, bár még hosszút nem futottam benne, de a extra talpának most nagy hasznát vettem. Jövő héten lenne a Kékes-futás, de azt már nem vállalom be, mert a Balcsin fakítani szeretnék egyet a csapatnak!
A sikeres teljesítés után nagyon elégedett voltam magammal és Tokajban megleptem magam egy hatalmas sajtos-tejfölös lángossal, majd pedig egy somlói sütivel, de az nem volt egy nagy szám!
Levezetésként a nap hátralévő részében kikerekeztem a darázzsal az ősökhöz a kertbe, ami még oda-vissza egy 20-as volt. Szóval jó kis mozgalmas napom volt! - Ezt szeretem!

Egy hulladék, vagy gagyi a köbön, de az übergáz kategóriát is bőven kimerítette!

Pajtások, ha láttatok már egy übergagyi valamit, akkor az ez volt. A sivatag átka (Javaslom végigolvasni a hozzászólásokat!) c. film egy ilyen Múmia koppintásos valami volt, de hát egyáltalán nem lehet őket egymás mellé állítani. Kb. annyit láttam az egészből, hogy van valami amulett és az átok, ilyen sakálfejű valami meg akarja szerezni, de hát komolyan mondom a gagyi netovábbja.

Azon túl, hogy tök béna volt a történet, inkább kisiskolás, - sőt, lehet az unokaöcsém, aki még ovis különbet talál ki, - még a technikai megoldások is nagyon karcsúak voltak.
Igyekeztek átemelni egy-két elemet átemelni a már korábban említett Múmia c. filmből, de erre a produkcióra egy akkora egyes adnék, hogy csak úgy füstölne.
Komolyan mondom ezt a trutyit még a BP Tv esti szórakoztató kívánságműsora is 100-szor lekörözi D á v i d S á n d o r megaprodukciójával, pedig az sem kutya, tessék ráklikkelni a névre.
A legjobban a film utolsó 5 perce tetszett, amikor a szörny-átok egy ilyen tákolt valamibe nem mer bemenni, mert a bódé falain valami csodaírás van, de arra képes, - és egy újabb Múmia koppintás, amikor Imhotep a feltámasztja a halott papokat, meg a falból kilépnek a katonák - hogy a falon lévő képeken szereplő alakokat felélessze, akik nem 3D-ben születnek újra, hanem egyszerűen 2D-ben, tehát olyanok, mint egy papírlapok és a főhős ezekkel harcol. Egyszerűen, ha lett volna nála egy nagy szabászolló, akkor 2 nyisszantás és végzett volna az egész csapat ellenféllel, de ő hősiesen elküzdött a papíremberekkel.
Csak, hogy lássátok, beraktam az átok képét is. Hát baromi rémisztő volt. Szegény statiszta biztos hülyére röhöghette magát a maszk alatt, mire befejezték a filmet, és visszatérve a film végére, miután lenyomták a papírcsákókat, és némi közelharc után egy válról indítható rakétával megsemmisítette a sakálhulladékot és itt jön a fő poén, hogy az nem szakadt szét ezer darabra, hanem egy ilyen üvegcsíkká változott, biztos a sok sivatagi homokból és a fő-fő poén ezután jött, hogy egy kalapáccsal a főhős szétverte az üvegb@szást. Már csak egy valami hiányzott volna és akkor komolyan dobok egy hátast, ha még a lesújtás előtt azt mondja: "Hasta la vista, baby!"
Szóval a TV2-nek csak gratulálni tudok, hogy megvette ezt a kópiát, amúgy ma este az RTL Klub is "hatalmas" filmekkel szórakoztatta a nézőközönségét. Egyedül a Film+ és az M1 adott valami egészséges valamit, de komolyan ez a Sivatag átka...... Borzasztó volt! Tragikus!

Kopterusz lettem!

Golyófej!

Már régóta bennem volt az érzés, hogy le kellene dúratni a sövényt a fejemről, hogy egy kicsit erősödjenek a hajzselétől legyengített hajhagymáim, így ma reggel - némi tétovázás után - felkerestem egy helyi bordély, akarom mondani borbély szalont és néhány perc alatt megszabadultam a hajamtól.
Szerencsére nem jártam úgy mint Sámson, így a délelőtti edzésen bivaly voltam.
Eddig sem tartott sok ideig a hajmosás, szárítás, de most egy darabig elég lesz csak ha megmosom és megtörlöm a törölközőmmel, ja és nem kell zseléznem sem, és a másik nagy előnye, hogy úszósapkát sem kell vennem az uszodába.

Új játékszer!

Ahogy Korda Gyuri mondaná: Megadta! - így leptem meg magam egy újabb varázslatosan szép dologgal szülinapomra. Mit gondoltok mi lehet az?

Hát persze, hogy egy szép új futócipő, amihez hihetetlenül olcsón jutottam hozzá, mivel 40%-kal volt leértékelve.
A legutóbbi cipővásárlás során beszerzett Nike Pegasus 25 egy vakvágány volt, mivel teljesen bebizonyosodott, hogy pronáló a lábam, azaz befelé dőlő. Ez azt jelenti, hogy futás során a lábfej befelé billen, így a becsapódás utáni pillanatban a lábboltozatra fokozott terhelés esik. Általában a lapos lábboltozatú futókra jellemző ez a stílus. A pronáló futó számára egy, a pronálás elleni stabilizálóval és mozgáskontrollal, illetve dupla sűrűségű közép-talprésszel kialakított futócipőre van szüksége, amely fokozottan védi a lábát a bedőlés ellen és erős tartást biztosít.

Természetesen ez nem azt jelenti, hogy többet soha nem veszem fel a Nike-ot, de az UltraBalatonon (2009. június 20-21.) biztos, hogy az új lépőben fogok futni.
De most már leleplezem az új cipőt, ami egy Adidas, pontosan egy AdiStar Control 4-es model.
Íme egy kép:













És egy videó:

Szép egy jószág és sok okosat is olvastam erről a cipőről. Remélem megtalálom ebben az igazit!

Tiszafüred már másodszor!

A tavalyi évhez hasonlóan az idén újra nekivágtam a tiszafüredi Tisza-tó 21 km-es versenyének és ezúttal is sikerült eredményesen abszolválnom a távot.

Úgy gondoltam, hogy a versennyel kapcsolatban karcolok már néhány gondolatot a tapasztalataimról, érzéseimről.

Szóval elég korán ébredtem (4:47-kor), majd visszaaludtam még 1 órácskát és 7 óra 5 percre mentem Yu-ért. Nagy nehezen szétszedtem a csoda, szupermenő bringáját - mellesleg az enyémet sokkal könnyebb - aztán mentünk Attiláért és Tiáért.

Viszonylag gyorsan, minden probléma nélkül leértünk Tiszafüredre. Útközben azon morfondíroztunk, hogy milyen felszerelést is öltsünk magunkra, mert mindenki a kocsiban hirtelen fagyosszent lett a várható 10-11 fok miatt.

Megérkeztünk, mindenki lenevezett, majd tovább ment a ruha kérdés. Rövid, vagy hosszú? Ujjas, vagy ujjatlan? Még Attila - az időjós mágus :) - is vacillált, a lányok meg teljesen Szibériára készültek.

Persze én tudtam mindent!!!

A már jól bevált lim-lom kis Kalenji ujjatlan sárga, csúnya felsőmben és a kis Vaterán vásárolt Adidas rövid gatyámban és a Piros Cipőben vágtam neki a távnak. Mint tavalyi bajnok a startnál a mezőny élére álltam (elit futóként) és fülessel felszerelve, kedvenc muzsikámmal beállítva vártam a startot.

START!!!

Igyekeztem egyból 6-osba kapcsolni, ami viszonylag könnyedén ment és már az első métereken 3 főre apadt a mezőny, beleértve engem is, aztán ez szám néhány méter után már 2-re esett vissza. Egy kicsit meg is ijedtem, mert egy gazella testű fiú jött velem és attól tartottam, hogy a farvizemen szépen jön velem és majd 20-nál kilép és elhagy.

Aggályaim 5 km-nél elmúltak, mivel a srác visszafordult én pedig 170 körüli pulzussal meneteltem a 10,5-es fordító felé. Az idő szépen javult és elkezdett melegedni, a nap is erősebben sütött, de a hátszél kellemesen nyaldosta a testem és nem éreztem annyira a meleget. Kanyarról-kanyarra fogyasztottam a métereket és egy idő után már nagyon vártam a fordítót, és biztos ismered azt az érzést, hogy idő alapján már úgy várod és sejted, hogy jön a frissítő-fordító, de még mindig nem jön. Egy jó hosszú kanyar után végül megláttam a fordítót és felnyaláboltam a kis palackomat és elindultam vissza.

Ittam és ittam és le akartam tenni a palackomat, de hallottam a fülemben Attila instrukcióját a folyadékkal kapcsolatban, hogy az én szervezetemnek folyamatos hűtésre van szüksége, ezért egészen a célig hurcoltam magammal a frissítőm. - és milyen jól tettem.

A fordító után egy jó km-rel láttam az üldözőim és igazán az 5 km-es (16 km-nél) pontnál megint eszembe jutottak a "Mester" szavai, hogy elég lesz az 1:30-as idő is, így frankón átkapcsoltam - mint a F1-es autóknál - takarékos, motorspórolós üzembe és már-már 166-os pulzusom is volt :)

1:24:18-as idővel értem célba, boldogan és kezdődő 4fejű bedurranással.

Attila azonnal elküldött levezetni, nehogy még jobban beálljak, de már éreztem, hogy a baj nem kicsi. Ezek után átvedlettem és megvártam a lányokat is és Tia befutása után meg én kísértem el őt átmozgatni.

Örömködés és eredményhirdetés után ahogy kell, gyorsan visszapótoltuk az elveszített energiát némi pizza formájában és ekkor éreztem valamit a gyomromban. Szerintem egy laza Mg túladagolást éltem túl, mivel reggel bevettem egy Béres Mg tablettát, majd pedig még 3 MagneB6 ivóoldatot vettem magamhoz a frissítőimben, így elég kész voltam, még vasárnap is.

Azóta meg lazázok, mert úgy jöttek ki a dolgok, h. nem nagyon tudtam kimenni edzeni, de ma újra felveszem a cipőt és készülök az UB-re.

Azt hiszem ez volt az ucsú füredi versenyem, mert most sem nagyon volt ellenfelem, csak önmagam, de őt meg még mindig nem tudom "legyőzni", mert még fiatal, - már egy kicsivel rutinosabb - bohó futó vagyok és ha elegendő lenne az 1:28-as idő is, akkor is 1:24-et futok. Tehát, erre kell még gyúrnom, hogy csak annyira tegyem oda magam, amennyire feltétlenül szükséges.

A versenyről néhány kép is készült, amelyet a következő linkre kattintva érhettek el: Tisza-tó futás