Tiszafüred már másodszor!

A tavalyi évhez hasonlóan az idén újra nekivágtam a tiszafüredi Tisza-tó 21 km-es versenyének és ezúttal is sikerült eredményesen abszolválnom a távot.

Úgy gondoltam, hogy a versennyel kapcsolatban karcolok már néhány gondolatot a tapasztalataimról, érzéseimről.

Szóval elég korán ébredtem (4:47-kor), majd visszaaludtam még 1 órácskát és 7 óra 5 percre mentem Yu-ért. Nagy nehezen szétszedtem a csoda, szupermenő bringáját - mellesleg az enyémet sokkal könnyebb - aztán mentünk Attiláért és Tiáért.

Viszonylag gyorsan, minden probléma nélkül leértünk Tiszafüredre. Útközben azon morfondíroztunk, hogy milyen felszerelést is öltsünk magunkra, mert mindenki a kocsiban hirtelen fagyosszent lett a várható 10-11 fok miatt.

Megérkeztünk, mindenki lenevezett, majd tovább ment a ruha kérdés. Rövid, vagy hosszú? Ujjas, vagy ujjatlan? Még Attila - az időjós mágus :) - is vacillált, a lányok meg teljesen Szibériára készültek.

Persze én tudtam mindent!!!

A már jól bevált lim-lom kis Kalenji ujjatlan sárga, csúnya felsőmben és a kis Vaterán vásárolt Adidas rövid gatyámban és a Piros Cipőben vágtam neki a távnak. Mint tavalyi bajnok a startnál a mezőny élére álltam (elit futóként) és fülessel felszerelve, kedvenc muzsikámmal beállítva vártam a startot.

START!!!

Igyekeztem egyból 6-osba kapcsolni, ami viszonylag könnyedén ment és már az első métereken 3 főre apadt a mezőny, beleértve engem is, aztán ez szám néhány méter után már 2-re esett vissza. Egy kicsit meg is ijedtem, mert egy gazella testű fiú jött velem és attól tartottam, hogy a farvizemen szépen jön velem és majd 20-nál kilép és elhagy.

Aggályaim 5 km-nél elmúltak, mivel a srác visszafordult én pedig 170 körüli pulzussal meneteltem a 10,5-es fordító felé. Az idő szépen javult és elkezdett melegedni, a nap is erősebben sütött, de a hátszél kellemesen nyaldosta a testem és nem éreztem annyira a meleget. Kanyarról-kanyarra fogyasztottam a métereket és egy idő után már nagyon vártam a fordítót, és biztos ismered azt az érzést, hogy idő alapján már úgy várod és sejted, hogy jön a frissítő-fordító, de még mindig nem jön. Egy jó hosszú kanyar után végül megláttam a fordítót és felnyaláboltam a kis palackomat és elindultam vissza.

Ittam és ittam és le akartam tenni a palackomat, de hallottam a fülemben Attila instrukcióját a folyadékkal kapcsolatban, hogy az én szervezetemnek folyamatos hűtésre van szüksége, ezért egészen a célig hurcoltam magammal a frissítőm. - és milyen jól tettem.

A fordító után egy jó km-rel láttam az üldözőim és igazán az 5 km-es (16 km-nél) pontnál megint eszembe jutottak a "Mester" szavai, hogy elég lesz az 1:30-as idő is, így frankón átkapcsoltam - mint a F1-es autóknál - takarékos, motorspórolós üzembe és már-már 166-os pulzusom is volt :)

1:24:18-as idővel értem célba, boldogan és kezdődő 4fejű bedurranással.

Attila azonnal elküldött levezetni, nehogy még jobban beálljak, de már éreztem, hogy a baj nem kicsi. Ezek után átvedlettem és megvártam a lányokat is és Tia befutása után meg én kísértem el őt átmozgatni.

Örömködés és eredményhirdetés után ahogy kell, gyorsan visszapótoltuk az elveszített energiát némi pizza formájában és ekkor éreztem valamit a gyomromban. Szerintem egy laza Mg túladagolást éltem túl, mivel reggel bevettem egy Béres Mg tablettát, majd pedig még 3 MagneB6 ivóoldatot vettem magamhoz a frissítőimben, így elég kész voltam, még vasárnap is.

Azóta meg lazázok, mert úgy jöttek ki a dolgok, h. nem nagyon tudtam kimenni edzeni, de ma újra felveszem a cipőt és készülök az UB-re.

Azt hiszem ez volt az ucsú füredi versenyem, mert most sem nagyon volt ellenfelem, csak önmagam, de őt meg még mindig nem tudom "legyőzni", mert még fiatal, - már egy kicsivel rutinosabb - bohó futó vagyok és ha elegendő lenne az 1:28-as idő is, akkor is 1:24-et futok. Tehát, erre kell még gyúrnom, hogy csak annyira tegyem oda magam, amennyire feltétlenül szükséges.

A versenyről néhány kép is készült, amelyet a következő linkre kattintva érhettek el: Tisza-tó futás