A Cívistigris járatta meg a Pumát

Ma úgy döntöttem, hogy nem megyek Talambára, bár lehet, hogy tudtam volna szerezni ingyen jegyet, de inkább a futás mellett tettem le a voksom, így munka után egyből haza vágtattam, majd felvettem a Pumát, magamhoz vettem még némi izotóniás italt, bekentem a lábam sport krémmel és átkutyagoltam a DEAC-ra.
Azt hittem, hogy sokkal jobb idő lesz, így csak egy sortot és egy hosszú és egy rövid ujjú pólót vettem fel, de mire átértem, már nem volt meleg, sőt egy kicsit fáztam is, de bíztam a csodakrémben és abban, hogy ha mozgok akkor nem fogok fázni. Szerencsére ez így is történt, mert elég hamar sikerült elérnem az üzemi hőfokot és még hajszárítóznom sem kellett mint a számítógépet. Egész jól ment az első 12 kör /egy kör az kb. 460-465 méter/, aztán egy új stratégiát próbáltam ki a maradék tíz körre.
Tíz kör, hát elkezdtem magamban ismételgetni egy jól ismert mondókát, amelyik úgy kezdődik, hogy "Egy, megérett a megy, Kettő, stb..." Annyira belejöttem, hogy teljesen új szöveget találtam ki az egészre, pl.: Hét, berúgott a pék! De azért a mozgásból adódó fáradtságot már az új szövegkörnyezet sem tudta feledtetni, így már amikor a végénél jártam, már minden bajom volt. Sajgott a térgyem, húzódott a combom, de túl vagyok rajta. Az idő szokásosnak mondható 47 perc 53 mp. Nem olyan rossz, de a Rajkain ennél sokkal jobb időt értem el, 43 perc 45 mp. Irtó büszke voltam akkor magamra és most is az vagyok. A körözgetés után lenyújtottam és ellenőriztem a pulzusom, ami már ekkor 100 körül mozgott és ezt követően le is állítottam az edzés mérését.
A mai estén 1 óra alatt elégettem 588 kalóriát, a max. pulzusom 174, az átlag 150 volt.
Izzadtam de elégedetten tértem haza és gyorsan burkoltam, mert a fehérjét gyorsan vissza akartam pótolni, de mellette némi szénhidrátot is magamba szívtam egy alma és egy zabpehellyel dúsított 0,1%-os zsír tartalmú joghurt révén. Ezt követően lefürödtem, mert ragadtam a krémtől és a só is marta az arcom, majd úgy gondoltam miután beszéltem Brüsszellel, hogy ez még nem volt elég nekem és újra Puma csukát ragadtam a lábra és bebuszoztam még csavarogni a városba. Vég célom a Inca Café nevű hely lett, ahol elhörpintettem a mostani kedvenc üccsimet.

Ez egy teljesen új terméke a Coca-Cola Company-nak, vagy lehet, hogy nem új, de még én ilyet nem ittam, Kinley Bitter Rosso. A Kinley "teljesen" rólam szól: "A Kinley azokhoz szól, akik tudják: az élet komoly és felelősségteljes, de ennek a játék és a kacérság elengedhetetlen része!"
Nekem nagyon ízlik, de egy citrom karikával még finomabb. Sokak azt mondják, hogy olyan mintha kanalas gyógyszert innának, de ez tévedés.

Miután cseverésztem és elhörpintettem az italom, arra gondoltam, hogy a megnézegetem már néhány sport bolt kirakatát, hátha van kitéve valami spéci és hihetetlenül olcsó ruha, vagy cipő. Ahogy ott karistolok a Piac utcán persze leszólítottak, hogy segítsek már elnavigálni őket valami zenés táncos szórakozó hely felé. Mutogatok erre, javasolok ezt azt, aztán megkértek, hogy az lesz a legegyszerűbb, ha elviszem őket a kocsijukkal oda. Nem vágtam egyből, de aztán csak mondja a fickó, hogy itt a kulcs, vezessek én. A történet így elég simának tűnne, de ők nagyváradi magyart kicsit beszélő románok voltak. Bátor vagyok!? Egy Peugeot 307-essel vittem el őket a Bajcsy-Zs. utcán található néhány buli helyre. Szépen leparkoltam és átadtam a kulcsot. Mondták mennyek igyak meg velük valamit, de ment az ucsó busz és nem volt kedvem tipegni haza, így lepattintottam a csapatot.
Még ilyenkor is melózok, sőt még bérsofőrködöm! De most már itthon vagyok, ágy elkészítve, már csak a szemem kell kiszedni és alvás.
Jó kis kalandom volt ma este! Egy újabb élmény teli nap!