Egész héten az járt az eszembe, hogy mikor megyünk már végre teljesítménytúrára. Eredetileg tegnapra ütemeztük a rózsaszentmártoni jubileumi 10. túrát, de aztán az időjárás közbeszólt és nem indultunk el, - mint kiderült jól is tettük, mert az egész túra alatt szakadt az eső, szóval tiszta dagonya volt.
Mára viszont szép idő lett és nagy örömmel vágtunk neki a túrának. Több táv is volt, - mi a 35 km-es, ha jól emlékszem Furmint távon indultunk, ami már az itiner szerint 37 km volt, de mi kemények vagyunk. Ja, hogy persze most is János barátommal mentünk, mert a másik futótársam Attila a párjával a rövidebb 25 km-es etapra neveztek.
A rajt és a cél egyaránt Tokajban volt, és először felmentünk a tokaji kilátópontra, majd onnan fel a Kopaszra, majd átmentünk Tarcalra, ahonnan utunkat Bodrogkeresztúr irányába vettük, innen Bodrogkisfaludra mentünk, majd vissza a Kopaszra a tv toronyhoz és innen vissza Tokajra. Időközben szebbnél szebb helyeken jártunk, rengeteg szőlőtőke közt futottunk, de a lényeg, hogy egy varázslatos környezetben töltöttünk el egy szép délelőttöt. Örömünket csak kisebb eltévedések csökkentették, ennek eredményeképpen némi plusz kilométert tettünk a lábainkba. Először Bodrogkeresztúr után, amikor is egy olyan helyen volt jelzés, hogy alig vettük észre és a leírásban sem volt pontosan meghatározva, hogy pontosan melyik jelzést kövessük, majd pedig amikor jöttünk lefelé a Kopaszról a zöld jelzés volt megadva és mi arra is mentünk és valahol Tokaj másik végén értünk le, ahonnan még kellett még vagy 1,5 km-t visszafutnunk és olyan ösvényen jöttünk le, hogy talán az egész úton nem volt olyan taknyos és nyálkás és susnyás-csalanos mint ott. A cipőnk nagyon durván nézett ki, a képen látszik...
Úgy látszik, hogy én ha túrázni megyek, akkor mindig leamortizált cipőben érkezek haza, amit legalább 2 óráig kell sikálni. Jut eszembe a képeket itt találjátok: Bakancsos Bortúra
Most pedig elhúzom a csíkot sikamikálni, mert ha megszárad a sár, akkor még nehezebb leszedni a trutyit.
Mára viszont szép idő lett és nagy örömmel vágtunk neki a túrának. Több táv is volt, - mi a 35 km-es, ha jól emlékszem Furmint távon indultunk, ami már az itiner szerint 37 km volt, de mi kemények vagyunk. Ja, hogy persze most is János barátommal mentünk, mert a másik futótársam Attila a párjával a rövidebb 25 km-es etapra neveztek.
A rajt és a cél egyaránt Tokajban volt, és először felmentünk a tokaji kilátópontra, majd onnan fel a Kopaszra, majd átmentünk Tarcalra, ahonnan utunkat Bodrogkeresztúr irányába vettük, innen Bodrogkisfaludra mentünk, majd vissza a Kopaszra a tv toronyhoz és innen vissza Tokajra. Időközben szebbnél szebb helyeken jártunk, rengeteg szőlőtőke közt futottunk, de a lényeg, hogy egy varázslatos környezetben töltöttünk el egy szép délelőttöt. Örömünket csak kisebb eltévedések csökkentették, ennek eredményeképpen némi plusz kilométert tettünk a lábainkba. Először Bodrogkeresztúr után, amikor is egy olyan helyen volt jelzés, hogy alig vettük észre és a leírásban sem volt pontosan meghatározva, hogy pontosan melyik jelzést kövessük, majd pedig amikor jöttünk lefelé a Kopaszról a zöld jelzés volt megadva és mi arra is mentünk és valahol Tokaj másik végén értünk le, ahonnan még kellett még vagy 1,5 km-t visszafutnunk és olyan ösvényen jöttünk le, hogy talán az egész úton nem volt olyan taknyos és nyálkás és susnyás-csalanos mint ott. A cipőnk nagyon durván nézett ki, a képen látszik...
Úgy látszik, hogy én ha túrázni megyek, akkor mindig leamortizált cipőben érkezek haza, amit legalább 2 óráig kell sikálni. Jut eszembe a képeket itt találjátok: Bakancsos Bortúra
Most pedig elhúzom a csíkot sikamikálni, mert ha megszárad a sár, akkor még nehezebb leszedni a trutyit.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése