Eső, katsák, rózsaszín égbolt

Egy elég hosszú és hajtós nap után nem voltam valami hú de lelkes, hogy ebben a remek időben kell kimennem edzeni, de ahhoz, hogy holnap tudjak pihenni és esetleg egy karcsú sörözés is beférjen, - ahhoz ma kellett termelni.

Gyorsan az eső sorja közt hazatekertem, öltözés, kenőcsölés melegítő krémmel, cipő és start. Az elején viszonylag jól ment a futás és az eső sem zavart igazán, viszont az utolsó 3 km-en már feleannyira sem élveztem az edzést mint az elején. Az órám szíja bekrepált, a ruhám átázott, a cipőm cuppogott a víztől, a szél a mellemhez verte az esőt, - szóval nem mondanám, hogy top érzés volt, de edzés közben mindig értek olyan apró élmények, amik tartották bennem a lelket és melengették a szívem, a testem.

Az egyik ilyen élmény, hogy a Csónakázótó mellett az Adyn kint pörögtek a kacsák és mintha ott sem lettem volna úgy totyogtak, rikácsoltak, - jó volt nézni, hogy nem riasztom meg őket és nem repülnek el. Kb. 2-3 méterre voltak tőlük, de egyáltalán nem zavartatták magukat. Szuper volt!

Aztán letelt a penzum, irány haza. Amikor az egyetem előtt jártam, akkor vettem észre, hogy az ég, ami előtte egy elmosódott szürke paca volt, teljesen átváltozott és mintha angyalok eperhabbal kenték volna be az eget, olyan szép színű lett az ég. Ilyen szép rózsaszínű eget régen nem láttam, aztán sajnos mire hazaértem már eltűnt az eperhab és ismét szürke pacák lepték el az eget. Sajna nem volt nálam gép, pedig érdemes lett volna megörökíteni.
Ezek az élmények teljesen kárpótoltak a vízért és a hidegért, - bár a forró fürdő sem esett rosszul.