Látogatás az üzemorvosnál

"Eljött a nap, lázas minden gondolat..." irány az üzemorvos. Ha menni kell, akkor menni kell, nincs mese. Szerencsére mára sikerült időpontot is kapni, így hát felkerekedtem Péter kollégával és leugrottunk a Petőfi térre. Neki viszonylag egyszerű volt, mivel csak egy szemüveget szeretne csináltatni és ehhez kellett az üzemorvos igazolása és amíg bent volt ennek ügyintézésére én közben egy csíkon csurgattam végig a sárga csíkot, hogy minden rendben van, majd ezt követte a komoly vizsgálat. Egyensúlyozgatás 1 lábon magastartásban, oldalsó középtartásban, majd látásvizsgálat, ahol szintén jól szerepeltem, majd ezt követte az EKG.
Annak rendje és módja szerint nagyon kényelmesen elhelyezkedem az ágyon, a hölgy mondja relax, - nekem sem kellett több, munkaidőben relax, - az sima liba, így hát heverésztem egy kicsit miközben ment az EKG gép és dobta ki az adatokat.
Első vizsgálat, majd eltelik egy kis idő és még egy EKG. Már ekkor sejtettem, hogy mi van, mert pénteken véradáson is így jártam, hogy annyira relaxáltam, hogy baromira leesett a pulzusom. Még pénteken a rendelőbe 48, itt 50-es pulzust produkáltam és hölgy egy kissé meglepett volt.
Első kérdése, - "Magának mindig ilyen alacsony a pulzusa? " Mondom, sportolok és hosszú távokat futok. Következő kérdése, hogy mennyi szokott lenni edzésen. Diplomatikus választ adtam, - Amennyire akarom, hogy felmenjen. Mikor mennyi! Ha gyorsabb vagyok akkor olyan 160 körül.
Na itt rontottam, mert a 160 kiverte a biztosítékot, mert, hogy ez túl magas. Mert 50-es pulzusról 160-ra ez túl nagy ingás és ezt ki kellene vizsgáltatni. Próbáltam magyarázni, hogy nem 50-ról felugrasztom 160-ra, hanem fokozatosan, de ezt már nem sikerült elmondanom, és csak a kardióvizsgálat forszírozta a hölgy, hogy mindenképpen lásson egy kardiológus, és menjek el sportorvoshoz is, de főleg kardiológus vizsgáljon meg. Azt már nem is mertem mondani, hogy a versenytempóm 172-175 körül van és egy félmaratonnál 183-186-os pulzussal szoktam beérkezni, mert még nem írja alá az alkalmasságom.
Legutóbb, amikor itt jártam, akkor is mondtam, hogy futok, meg edzek, akkor meg az volt, hogy "Jaj, ne fusson, inkább ússzon! Jaj, jaj, jaj!"
Szerencsére minden rendben volt, megnyugtattam a doktornőt, hogy elmegyek kardiológushoz, valahogy szerzek egy beutalót, vagy sportorvoshoz elmegyek és csináltatok egy vizsgálatot.