Ragazzi 2x2

Lassan egy hete, hogy lerobbantam a bokámmal, és mivel napról napra csak javulok, ezért ma úgy döntöttem, hogy kerekezek egy kicsit.

Első gondolatom az volt, hogy kimegyek Pallagig az erdőn keresztül aztán majd vissza, de olyan jól esett a pedálozás, hogy egy kicsit megnyújtom a távot és Pallagnál a kocsma mellett átgurulok Alsó-Józsára és úgy megyek majd csak haza.

Az erdőn keresztül csak úgy suhant a Ragazzi, pik-pak elértem a kocsmát, majd amikor már egyre mélyebbre és mélyebbre hatoltam az almáskertek sűrűjébe, akkor kezdtem rádöbbenni, hogy ez bizony merész vállalkozás lesz, mivel a hétvégi esőtermés hatalmas vízzel és sárral teli medencéket hagyott maga után.

Egyre nagyobb és mélyebb pocsolyákon keresztül vezetett a földút, aztán az első tengelyig érő pocsolya után megállapítottam, hogy jó kis gépem van, mert stabil, jó a hajtáslánc rajta, a gumik tapadnak.

Ahogy beértem Józsára egyre jobb és jobb úton sikerült haladnom az elkerülő nyomvonaláig, ahol még egy csapat lovast is beértem. Ekkor már Ragazzi sírta volna a mosást, de úgy voltam vele, ha hazagurulok, akkor majd egy benzinkútnál sterimóval lecsapatom.

Elkerülő út, - remek puha talaj, jól szétázva, - Ragazzi elől a legkisebben, hátul a legnagyobbon, a gumik csak úgy szippantják fel a homokot, de ezen is átvergődtem és kerestem volna a hazautam, de úgy megváltozott a környezet és a gaz is benőtte az általam ismert ösvényt, hogy egy másik dűlőt választottam.

Szép elindulok az új utamon és a következő kép fogadott. Már a nap erősen lemenőben volt és a napi felmelegedés miatt elkezdett a föld kipárologni és olyan kép fogadott mint a remek kis szellemes filmekben. Kb. úgy derékig ért a misztikus homály, - nagyon izgalmas volt. Sajnos a kép nem az igazi, de szuper volt nagyon a látvány!

Felfedező és merész mivoltom miatt nekivágtam az ismeretlen dűlőnek. A fák egymásba boruló koronája miatt egyre kevesebb fény hatolt be a sűrűbe és így felnyomtam a dinamóm, ami annak ellenére, hogy ekkor már elég szutykos volt a Ragazzi szépen működött és jó fényt biztosított. Olyan úton haladtam az erdőben, hogy vagy 2-3 pókhálót frankón beharaptam, csalán tartotta karban a karom és lábam azon területét, ahol nem fedte ruha és akácosok fejmagasságban lévő vesszői tették még izgalmasabbá az utam, de ekkor még nem tudtam mi a fekete leves...

Amikor aztán kiértem az erdőből és egy olyan útra jutottam ahol végig a iszapmedencében kellett haladnom. Simán tengelyig ért a sáros, iszapos létyó. Ha a szélére fel akartam menni, ott meg süppedős sár volt, szóval maradt a sárlében való bringázás. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy valamikor az út alja kavicsos, vagy törmelékes lehetett, mivel ott nem volt merülés, ott lehetett menni. A dinamó simán ment így is és láttam mindent, - aztán a 35-ös úton Józsa irányába a MOL benzinkútnál értem ki a Kartács utca helyett, de végre kiértem., majd egy remek balos Debrecen irányába és iszkiri haza. Otthon bringa, én, cipő, ruha mosás következett.

A kis túrámról összességében azt mondanám el, hogy egyáltalán nem féltem! Inkább csak az zavart, hogy nem ismerem fel a környéket! Tudtam, hogy hol vagyok, de megzavart a sötétség és kerestem volna az ismert ösvényt.
A bringa szuperül vizsgázott, átvitt olyan helyeken, ahol egy 4x4-es autónak is becsületére vált volna. Rájöttem, hogy a biopace (ovális hajtótárcsa) igazán milyen csodálatos, ha nyomatékot tesz rá az ember és milyen jól működik terepen. Szerencsémre a Ragazzi 28-as, így a mélyebb vizeket is gond nélkül tudtam venni és persze a jó gumiknak /Continental/ köszönhetően némi sárfolttal de simán hazaértem. Most már megértem azokat akik terepbringáznak, hogy milyen lehet ott a fíling amikor leküzdenek egy ilyen szöttyögős dűlőutat, vagy átvágnak vadregényes erdei ösvényeken. Szuper kis élménnyel gazdagodtam! Hurrá!