Lehet itt telelek két hetet?

Elkezdődnek a héten második felében a tárgyalások arról, hogy 2012. február vége felé ide menjek telelni vagy 2 hetet. Még semmi komolyabbat nem szeretnék elárulni a dologról, de ha összejön a történet, akkor ide el fogok menni az biztos.
Csak 452 méter magas :)

Sebikém! IJ!

Korábban már beszámoltam arról, hogy a Sebestyén 2001 Kft. által üzemeltetett vendéglátó egységben a 200 Ft-os levesért és a 450 Ft-os főételért, hogy fizettem 800 Ft-ot és mivel most pénteken is ott ebédeltem, ezért elhatároztam, hogy kipróbálok/kipróbálunk valamit a Mesterrel, mert nem fogok/fogunk 150 Ft-ot a semmire kifizetni Lacinak.
A trükk nagyon egyszerű volt, a Mester megvette magának a kis ebédjét meg az én menümből a levest kifizette, én meg csak egy szimpla főételt vásároltam magamnak 450 Ft-ért. A végén természetesen elszámoltunk egymás között és hopp a 800 Ft-os menüből egy kis furfanggal máris 650 Ft-os ebédet faragtunk.
Amúgy nem is értem Sebestyénnek ezt a 800 Ft-os hülyeségét? Mi értelme van, mert a hétfőtől csütörtökig minden nap 800 Ft felett van egy elő- és egy főétel, így simán adhatna pénteken 700, vagy 650 Ft-ért egy menüt.
Meggyőződésem, hogy nem sok ember operál ezzel a trükkel mint amivel mi pénteken, és azt is elárulhatom, hogy nem az a 150 Ft öli meg a rézkígyót részemről, hanem inkább az veri ki a biztosítékot, hogy kiírják az árat és mégis más összeget kérnek el.
Valószínű, hogy ezzel az írásommal is magunk alatt vágom a fát, mert László is elolvassa egyszer talán a róluk írt bejegyzéseimet és majd péntekre is úgy kanyarítja fel az árakat, hogy az 800 Ft-ra jöjjön ki, de addig minden egyes pénteken így fogok "menüt" venni náluk. :-)

Tehermentesültem...

Se hitel, se adósság nincs a nyakamba, de ma mégis egy komoly tehertől szabadultam meg. Már legalább 2 éve viselem ezt a terhet, amit annak idején Tiszaújvárosban szedtem össze egy Jabil versenyen 14 km-en.

Annak idején nagy gallérral mentem el Tiszaújvárosba, de csúnyán visszanyalt a fagyi, mert a 3. körben megcsípett egy darázs, aminek eredményeként a teljesítményem grafikonja elkezdett a nulla felé konvergálni. Akkor nagyon rosszul éreztem magam, és ez az élmény nagyon mélyen belém vésődött.
Azóta már számtalan rövidebb é hosszabb versenyt is sikeresen abszolváltam, de a 14 km mindig egy olyan mumusom volt, - a mai napig...
Ma került ugyanis megrendezésre Balmazújvárosban a Mikulás futás, és a táv az a bizonyos 14 km. Már a héten e verseny körül forogtak a gondolataim, hogy milyen stratégiával fogok futni, milyen ruhát fogok felvenni, stb. Aztán végül elérkezett a szombat és esős, ködös idő várt 2-3 fokkal. Gondoltam magamban szép kis kilátások lesznek, ezért elég alaposan bekészültem ruhával, cipővel egyaránt. A ruházatom tekintetében azt kell, hogy mondjam, hogy 19-re lapot húztam és nyertem! Az 1-2-3 fok és a köd miatt nem volt szél és így nagyon bejött a számításom, mert végül csak térdgatyát, kompressziós szárat, rövid ujjú pólót és egy atlétát vettem fel, ami a gyors tempó és a magas pulzus miatt tökéletes választás volt. Se több se kevesebb ruha nem hiányzott.
A verseny nem sokkal 1 óra után indult, - és a start után igyekeztem elől maradni és valahol a 7. hely környékére tanyáztam le. Egy ismeretlen - nem futó - de nagyon lelkes srác ment előttem, akire szépen felfutottam és hagytam, hogy nyulazzon nekem, de egy idő után ki kellett állnom mögüle, mert nagyon elszaladt az élmezőny.
6. hely!
Yesss, nagyon örültem, mert az első 6 embert díjazzák! De még hátra volt legalább 10 km, így nem lustálkodhattam, hanem rákapcsoltam és szépen beálltam 172-es pulzusra és féltávra feljöttem 3-4-5-ös bolyhoz. Szépen daráltunk együtt, aztán huncutkodtak a triatlonista srácok és robbantgattak egyet a Keleti előtt, aminek következtében megint leszakadtam vagy 40-50 méterrel, de én csak daráltam tovább.
Valamikor Balmazújváros előtt a várostáblánál megint feljöttem a 4-5. helyen futók mögé és begyújtottam az egyik rakétám, aminek eredményeképpen lezúztam az 5-et olyan szinten, hogy meg sem fordult a fiú fejében, hogy visszatámadjon és pik-pak már a 4. mellett voltam. Ezt srácot ismertem már, mert a legutóbbi Oxigénen meggyaláztam, de most éreztem, hogy kevés vagyok hozzá, és így az újbóli rakétagyújtás elmaradt. Egy darabig mentünk együtt, húzott magával, de aztán el kellett engednem, mert vészesen el kezdett fogyni az erőm és mosolygósan szerettem volna befutni. Az utolsó egyenesben még rátettem egy kicsit, de már csak a magam kedve miatt, mert az eredményt nem befolyásolta.
A végelszámolásban tehát az 5. helyen végeztem 50:47-tel, ami 3:34-es kilométereket jelent átlagosan. A nyereményem 10 kg cukor volt és a büszkeség, hogy a bajnokok mellett az én nevemet is elmondták. A leginkább viszont annak örülök, hogy a 14 km-es mumusomat végre elűzhettem, és ezt a terhet végre lerázhattam magamról, - de azért valahol mindig megmarad az a tiszaújvárosi Jabilos pofon, hogy tudjam, sosem szabad elbíznom magam.

Csak váz és kerék...

Már csak a kerekek és a váz, - ennyi maradt az eredeti bringából, mivel a Schwinn-Csepel cég olyan minőséget dobott a piacra, ami alig 1000 km után teljesen leamortizálódott.
Először a hajtást kellett lecserélni, - az első tárcsát, a hajtókarokat, a láncot és a hátsó fogsort, majd az új váltórendszer miatt átfűzésre került a hátsó kerék, ami így minőségi küllőzéssel lett felszerelve. A jobb hajtás miatt úgy döntöttem, hogy a gyári szutyadék minőségű fékrendszert is kicserélem, amit viszonylag olcsón az eBay-ről sikerült beszereznem. Ezt követte egy új stuszni felszerelése, mivel az eredeti olyannyira kikopott, hogy recsegett az egész kormány. A kaput egy ominózus tiszafüredi verseny tette be, amikor egy több kilométeres szakaszon olyan rossz minőségű volt az aszfalt, hogy teljesen gerelyre ment a kormánycsapágy. Ekkor még ideiglenes módon kezelni lehetett a csapágyat, de az elmúlt időben már minden kormánymozdulat során elég furcsa érzésem volt.
Ezután döntöttem úgy, hogy ettől a gyári selejt csapágytól is megszabadulok, de olyan formában, hogy a gyári villát is kihajítom a francba, mert azt meg - kinézete alapján - valami mountain bike villáról másolta le a Schwinn.
Bocsánat, hogy ennyit szidom ezt a céget, de tényleg gyenge minőségű anyagokból állított össze kerékpárt, továbbá többször fordultam hozzájuk Emailben segítségért, de még válaszra sem méltattak, szóval ide, vagy oda ez a mostani új dizájn, a kutyából nem lesz szalonna. Láttam a múltkor egy ilyen divatos sárvédő nélküli Csepel Royal t. színes bringát, ami ugyanolyan gyenge minőségű alkatrészekkel felszerelve mint anno az enyém, és ezeket a cangákat már nem 64 eFt-ért árulják.
Szóval sikerült találnom 2 hónap után egy szuper 1 colos karbon villát 23 cm-es nyakkal, ami beépítésre került a vázamba. Így némi súlytól is sikerült megszabadítani a kerékpárt, ami most nettóban 10,2 kg-ot nyom. A bringa mai visszatérésének örömére szépen lepucoltam és csináltam néhány képet is. Képek itt: Darázs reloded
Ha hétvégén kegyes lenne az időjárás, akkor kivinném egy körre a Panoráma útra. Már csak egy dolog van, ami zavar a bringámban, hogy a Schwinn-Csepel felirat ott díszeleg a vázon, - legszívesebben lekaparnám, vagy átfesteném, mert ez már régen nem egy Schwinn-Csepel, hanem annál sokkal, de sokkal jobb. Ez egy darázs! Az én darazsam! :-)

Ejnye-bejnye Sebestyén!

Péntekenként gyakran előfordul, hogy egy külső helyszínen fogyasztom el a kis ebédemet, - így volt ez múlthét pénteken is, amikor már nem először kerestem fel a Sebestyén 2001 Kft. által üzemeltetett MFK menzát. Korábban nagyon szerettem itt ebédelni, mivel nagyon ízletesek volt az ételek, korrektek voltak az adagok és mivel sokan jártak ide, ezért sok ismerőssel is összefutottam.

Sajnos ez elmúlt időben ide is betört a válság, ezért László úgy döntött, hogy első kanyarban csökkenti az adagokat. Ezt Emailben jeleztem is neki, hogy ez nem volt szép dolog, de persze váltig állította, hogy ez nem igaz. Sebaj, úgy voltam vele, hogy max. 1 alkalommal 1 héten belefér, ezért túlságosan nem firtattam a dolgot.

A következő lépcsőben még jobban begyűrűzött a válság a Kft.-be, a népek is kezdték elhagyni az MFK-t és a 700 x forintos menü árát helyszíni vásárlás esetében fellökték 800 Ft-ra. Természetesen, ha előrendel az ember, akkor újra 700 x forintért kapja a menüt.

Ez után a kis bevezető után rátérnék a lényegre, - szóval pénteken lesz egy hete, hogy Sebestyénnél ebédeltem a Mesterrel és nagyon puritán ebéd mellett döntöttem, mert rakoncátlankodott a gyomrom a szerdai kimenő után, így citrom krémleves és grízes tészta mellett döntöttem. Annak rendje és módja szerint kipengettem a 800 pénzt és aztán eszembe jutott, hogy mintha tök bagatell összegekért láttam volna a weben ezt a 2 ételt. A Mesterrel még vitatkoztunk is, de gyorsan visszakerestem a pénteki menü árát és azt kell, hogy mondjam, hogy Laci átbaszott. Nem kicsit, hanem nagyon, mivel a leves 210,- Ft-ba, a tészta 400,- Ft került és meg 800 Ft-ot fizettem. Ebbe még az a csúnya, hogy a Mester, aki bérletes a menzán és előre bejelentkezett még Ő is 700 x forintot fizetett 610,- Ft helyett.
Ez bizony nem volt szép Sebestyén úr, - ezért ejnye-bejnye jár, de úgy látom, hogy csak péntekenként manipulál ezzel az ügyes trükkel, - de tudjátok mit, megoldom! Először kérni fogok egy levest és fizetek, majd egy másodikat és megint fizetek. Nem a 200,- Ft-ról van szó, hanem az eljárásról, hogy ennyire hülyének nézik az embert. Egyre kevesebben kajálnak az MFK-án, és azt kell, hogy mondjam, hogy ezek után meg is értem. Sebestyén László monnyon le!

De szar...

Ma kibringáztam délben, hogy magamhoz vegyem a kis ebédemet és útközben megálltam a Kálvin téren, hogy némi pénzt vegyek magamhoz. A cangát sajnos csak a tér belső részén egy padhoz tudtam lelakatolni és miközben slattyogtam az automata felé, alig bírtam átevickélni a rengeteg galambszar között. Szinte alig volt egy olyan rész, ami nem lett volna összeszarva. Aztán mikor indultam volna tovább egy szárnyas patkány pörgőzött előttem, - na mondom ráhúzom a 28-ast, de ha kell még egy Chuck Norrisos rúgást is beviszek a rohadéknak.

Tekerem a kormányt, lendítem a lábam és semmi, - el sem repült a büdös galambja, hanem vagy 10 cm-re elsétált mellettem.

Igazán nem is az újabb galambélményeimet szerettem volna elmesélni, hanem azt az áldatlan állapotot akartam lefesteni, ami a Kálvin téren és a Gambrinusz közben van. Vannak olyan országok tőlünk keletre, ahol a városban a kóbor kutyák és férges macskák szaladgálnak, itt még csak galambok. Gusztustalan! Ha én belföldi/külföldi turista lennék, be sem tenném ide a lábam, mert ez hányinger. Nem csodálom, hogy az emberek a plázákba járnak...
Csak szeretném emlékeztetni a kedves Olvasót, hogy ez a 2 hely volt Debrecen legmenőbb bevásárló részei. Különösen a Gambrinusz köz volt nagyon fényűző, - itt számtalan olyan bolt, ahol csak kemény pízért lehetett márkás dolgokat vásárolni. Most meg teljesen ki van halva, egy csomó üzlet be van zárva, - lepukkant, galambszaros, koszos, ódon. Ugyan ez a helyzet a Kálvin téren, csak itt még vannak üzletek, de a kosz és a piszok itt is releváns.
Nem hiszem el! Nem hiszem el, hogy nem hívsz fel! Jaj, bocsi ez egy másik műsor :)
Szóval nem hiszem el, hogy nem lehet ez ellen valamit tenni. Van egy piszlicsáré önkormányzati rendelet, ami kezeli és "tiltja"a galambetetést , de semmi értelme nincs. Ide hatékony megoldás kell, - háló, ragadozó madarak, puska, nyíl, robotmacska, szárnyascápa, stb. Nem tudom, miért nem tesz ez ellen semmit a város, - bár van egy tippem...
Na mind1, szar van, galamb van, megoldás nincs és nem is lesz!!!

Dacia Duster Cool rengeteg extrával

Nem vitatom, hogy nem rossz ez az új Dacia és valószínűleg az ár-érték arány is jó, de az a reklámkampány, amit most nyomnak a Dacia Duster Cool limitált szériának egy kicsit erős.

A rövidke kis filmben egy hölgy átveszi a kereskedésben az új autóját és nem győz hálálkodni a kereskedőnek azért a rengeteg extráért, amit az autóba beletettek, - sőt még a végén kacérkodik is az eladóval és a nevét megmondja, pedig egy átadás-átvételi procedúrán azért nem hátrány, hogy ha a kereskedő tudja kinek adja oda a kocsit.

Na mind1, visszatérve azokra a bizonyos extrákra, - felbuzdultam és rákerestem a felszereltségi adatokra és íme ennyi extrával van több a Cool verzióban, mint az Access és Ambiance modellekben:
1. Oldallégzsákok elöl (Ambiance modellben már van)
2. Manuális klímaberendezés
3. Távirányítós központi zár (Ambiance modellben már van)
4. Elektromos ablakemelők elöl (Ambiance modellben már van)
5. Ja, hogy nincs 5. pont!
Kérdezni szeretném, hogy ez 4 dolog olyan nagy extráknak számítanak manapság??? Hol van akkor még egy tolatóradar, parkolássegítő rendszer, tempomat és még sorolhatnám...
Azért a komolyabb modellekbe már lehet kérni bőr kormányt, meg talán bőrüléseket, megvilágított kesztyűtartót, oldalvédő csíkot, csomagtartó világítást, 4x15W Rádió-CD MP3 lejátszóval kormány alatti irányítással, 16"-os könnyűfém keréktárcsát, krómhatású külső visszapillantó tükröket, hosszanti tetősíneket, első és hátsó alvázvédelemet és sötétített hátsó ablakokat.
Ezért a "fejedelmi luxusért" közel 4,5 millát kell kiszurkolni, ami nem kevés, viszont a reklámban meghirdetett kocsi csak 3 millió forintba kerül, ami ugyanannyi mint az alap modell, így ebből a szempontból talán megéri megvásárolni.

Szemléltetés gyanánt...

Ma ebédszünetben volt egy kis dolgom, így kiszaladtam a városba, és útközbe lám mibe botlottam?
Hát egy döglött galambba, - még viszonylag friss hulla volt, ezért úgy döntöttem, hogy megörökítem az itteni galamb populációnak, hogy lássák, hogy így járhatnak ha itt maradnak a paneldzsungelben.

A küzdelmet még mindig nem adtam fel a rohadékok ellen, de most úgy tűnik, hogy nem annyira nálam töltik el az idejüket. Bár néhány nappal korábban 3 patkány pörgött az erkélyemen belül, de aztán időben rajta voltam a dolgon és nem hagytam, hogy komolyabban jól érezzék magukat.
A jó hír, hogy egy rohadékkal kevesebb van, de ha látnátok, hogy a belvárosban mennyi ilyen dög szálldogál és baházik. Nem hiszem el, hogy az ott lakókat nem zavarja az a mennyiségű galambszar, toll, és burrogás.

On the east side

A hosszú hétvége előtt megbeszéltük Gergely kollégámmal, hogy egy volt kollégánkkal együtt elmegyünk hármasban pecázni a Keletire.

Annak rendje és módja szerint egyeztettük a részleteket, de sajnos Gerinek közbe jött egy sajnálatos dolog, ami miatt csak kettesben mentünk ki.

Viszonylag korán (7 körül) indultunk a 33-ason kifelé a városból, - a nap első sugarai igyekeztek felmelegíteni a tájat, de még mindig elég hűvös volt amikor kiértünk a Keleti, keleti oldalán található stéghez.

Aprólékos előkészület után egy úszós és egy fenekezős bottal és kihal csalikkal vágtunk neki a csuka, vagy süllő horgászatnak.

A táj nagyon szép volt, a fák levelei narancssárgára festették a horizontot és a csendet olykor olykor egy-egy daru hangja törte meg.

A kezdeti lelkesedésünk úgy 12 körül kezdett megtörni, amikor elhatároztuk, hogy áttelepülünk egy másik helyre, ahol talán eredményesebbek leszünk. Szépen kitekertük a botokat, a végükön fickándozó kishalakkal és gyerünk át.

Az előkészületek (horgozás, úszózás, stb.) után a korábbi kishalaink ismét visszakerültek a természetes közegükbe, hogy egy kapitális csukának legyenek az ebédjei, de a csukák ezek szerint tegnap elcsapták a hasukat, mert meg sem mozdult a bot és az úszó.

A déli nap ereje még bársonyosan simogatta a bőrünk és talán még szundítottam egy kicsit a parton, - sőt még álmodtam is, amikor Gergely hívott, hogy fogtunk-e már valamit, de sajnos ki kellett ábrándítanom, hogy leginkább csak a bot végét.
Valamikor 2 óra körül eldöntöttük, hogy befejezzük a pecát és hazajövünk. A 2 harcos csalihalat , akik végigküzdötték, és túlélték az egész napot visszaengedtük a többi csalihallal együtt a vízbe , majd pakolás, utolsó pillantás a tájra, utolsó daru, fácán hangok rögzítése, és már gurultunk is haza. Útközben még arra gondoltunk, hogy a horgászújságból kifotózunk egy csukát és átküldjük Gerinek, hogy ezt fogtuk, de aztán elvetettük az ötletet.
Bár nem fogtunk semmit, de egész nap kint voltam a jó levegőn - Debrecenben amúgy is szmogriadó van - láttam szép sárgás-piros fákat, darukat, fácánokat, szárcsákat, danka sirályt- halhattam hangjukat és ez simán kárpótolt a haltalanságért.
Szép nap volt a mai, a kishalak túlélték a kiképzés és remélem még boldogan úszkálnak :)

Top Gear lemaradások nélkül

Nem kellett sok hozzá, hogy rákapjak a Top Gear sorozatra. Előszőr talán a Viasat3-on találkoztam vele, de aztán rá kellett döbbenjek, hogy a csatorna nem a legfrissebb részeket sugározta.

Először a torrent oldalakról vadászgattam össze az aktuálisabb részeket, aztán rátaláltam a Top Gear magyar weboladalára, ami voltaképpen egy goggle blog, de folyamatosan fent vannak a legújabb epizódok és hozzájuk néhány napon belül ott a magyar felirat is.

Bár az az igazság, hogy felirat nélkül is levágja az ember, hogy miről szól a történet, de az nagyon tetszik, hogy Jeremy Clarkson olyan cifrákat mond, amit néha még magyarítani sem könnyű.
Ez a műsor nem fogható egyik magyar autós műsorhoz sem, mert tényleg a legzsírabb masinákat mutatják be, nem pedig azt, hogy a Mazda végre kihozta a legkisebb családi egyterű 1.0 literes dízel motorral ellátott gumislaggal mosható belsővel rendelkező kis kompaktját.
Itt ilyen gépeket tesztelnek mint a gépen, - ööö ez egy Bugatti Veyron Super Sport, ami csiliárdba kerül, és szerintem Magyarországon nem igen van belőle, - talán sima Bugatti 1, de ilyen fix, hogy nincs. Visszatérve a magyar weboldalra, - itt tudjátok elérni: http://topgearhungary.blogspot.com/
Ha jól tudom, valamikor novemberben kezdődik a következős évad, - de én már tűkön ülök, addig is egy kis előzetes Jeremy Clarkson DVD-ből: Ferrari vs Ferrari

Miért ne? Adidas Marathon 10 - a király!

Álmodtam egy merészet és megcsináltam!

Miért is, mert bennem van/volt és remélem lesz, hogy 3 órán belüli maratont fussak. Ez egy olyan álom mint az 1 óra 20 perces félmaraton, - de az egy másik mese.

Szóval János barátom ma futott Ljubljanába maraton, ahol én is tavaly és ennek apropóján pattant ki belőlem az ötlet, hogy én itthon miért ne fussak én is egy hasonló távot.

Elővettem ezt a kis jószágot (reklám jön) , - ez egy Adidas Marathon 10 típusú cipő, - nem is olyan régen újítottam be, de igazán alkalmas arra, hogy az ember gyereke igazán hosszabb távokon is menjen benne, mert nagyon puha a belseje, a sarok kiképzése véleményem szerint jobb, mint a régebbi AdiStar-okon, mert nem annyira mozog a sarka és az a kis sarkantyú szerű dolog nagyon finoman engedi rá az útra, - szinte rágördülsz az aszfaltra. Ezen kívül a lábfej kiképzése is tökéletes, mivel egy rendkívül vékony anyagot használt ennél a modellnél az Adidas és ez a Marathon 10 modell esetében egy kitűnő megoldás, hiszen a hosszú futások alatt számomra jó érzés, ha meg tudom mozgatni a lábujjaimat és nincsenek úgy beskatulyázva mint más modellek esetében. Nekem egy 44-es modellem van, mivel az Adidas Marathon 10 cipőt rendkívül elszámozta az Adidas, - alapból én kisebb lábon élek, de azért döntöttem a 44-es méret mellett, mivel úgy is hosszabb futásokra fogom használni, így legyen a lábamnak hely hova nőni és ne pusztuljanak meg a körmeim.
Még egy hasznos információ az Adidas Marathon 10 cipővel kapcsolatban, - az ára..., a piacon elég széles a paletta. Az M3 Outletben csúnya piros-kék színben kapható tízen X forintért, - viszont ha azt számolod, hogy Debrecenből elkocsikázol, ugye az 100 km, 6-7 litert elitatsz a szekérrel és máris ott tartasz, mintha kimennél az Intersportba és megvennéd kedvezményes áron 22-ért.
Utolsó infók az Adidas Maraton 10 cipőről, hogy kinek ajánlom. Mivel ez egy könnyített cipő, így súlyosabb embereknek nem igazán. Én magam a 68 kg-mal is határeset vagyok - na jó ez ilyen formában nem igaz- , de súlyosabb embereknek 75-80 kg felett nem ajánlom az Adidas Maraton 10 csukát, mert fájni fog benne a térdük és a vádlijuk.

Szóval visszatérve a mai teljesítményemre, ami elég biztatónak mondható, mivel 2:50 alatt sikerül valami 40 km-et futnom úgy, hogy csak vizet vittem magammal. Ha komolyabb felszereléssel indulok neki, akkor lehet a végén jobban jövök ki. és nem fáradok el annyira.
A legrosszabb szakasz megint az utolsó 6 km volt, ha maratont nézünk akkor az utolsó 8 km, de ha nagyon kellett volna menni még 2 km-t, akkor azt meg tudtam volna tolni.
A mai edzés inkább nekem kellett fejben, hogy elhiggyem, hogy meg tudom futni a 3 órát. Azt nem tudom, hogy erre még sor fog kerülni az idén, mert elég fáradt vagyok már fejben a versenyekhez és mai edzésen ezt észre is vettem, hogy futás közben elfáradtam. Sebaj, majd ma időben lefekszem és holnapra kipihenem magam, csak a lábaim lesznek ólmosak, de majd azok is helyre jönnek.

Már csak egy szűk hónap...

Már csak egy szűk hónap és megyünk, megyek a Paul Kalkbrenner koncertre a Symába.

Nagyon kíváncsi vagyok a fickóra, hogy mit fog nyomni. Elvileg az Icke wieder albumot fogja leadni, de biztos lesz benne némi csavar, de azért remélem, hogy a klasszikus számaiból is fog zenélni és le fogja adni a Sky and sand-et.
Elvileg beviszem a telefonomat, így remélem tudok valami képet csinálni, de inkább bízok a szuper akusztikus élményben.
Nagyon jó a tag és jó a zene is amit csinál. Na jó, lehet, hogy ez nem mindenkinek zene, de a Sky and sand az tényleg nagy zene.

Az idén nem lesz klasszikus

Az idei évben futás téren elég jól jöttek össze a dolgok, mert szerencsére kevés alkalommal voltam sérült, - először március környékén, amikor megemeltem magam. Sajnos ebből több szurka és pihentetés után sikerült felépülnöm, ami eredményeképpen nem tudtam elindulni a debreceni félmaratonon, de aztán egy elég erős versenyszezont hagytam magam mögött.
Ez kezdődött egy Szekszárddal (3. hely), majd Brüsszel és végül Keszthellyel zárult. Ezt követte még egy Hajdúböszörmény, ahol 1. lettem, majd egy vasárnapi strandolásnál egy medencéből kiszálláskor elpereceltem, aminek az eredménye 8 hét pihegés, ugyanis lezúztam a bordáimat.
Természetesen nem álltam le, de nem tudtam 100%-ot teljesíteni, de így is pörgettem egy 3,3 km-t Hajdúszoboszlón (4. hely), majd pedig már lassan októberben járunk, amikor Pesten futottam egy váltóban, majd rá egy héttel pedig a 2. helyen értem be az Oxigén Kupa 10 km-es távján.
Na itt tartunk most és lassan 2 hete elkezdtem kacérkodni még 1 őszi maratonnal, így elkezdtem vadászni a neten, és ekkor bukkantam rá az athéni klasszikus maratonra, ahol még október 10-én leneveztem (pénzt még nem fizettem) és elkezdtem keresni szállást, utazást, stb., de sajnos át kellett gondolnom az egész utazást, mivel elég riasztó hírek jönnek Görögországból, - szemét, lehetséges benzinhiány, és nem utolsó sorban a költségek sem számottevőek, nevezés 100 EUR, utazás busszal 36.000,- Ft, szállás 40-50 ezer Ft, és még költőpénz. Szumma szummarum valahol 150-170 ezer Ft-nál állt volna meg a buli, ami most egy picit sok. Nem adom fel, mert talán még Firenzébe elmegyek, oda lehet, hogy még 1 kisebb különítmény is megy és talán lehet, hogy bekapcsolódok hozzájuk.
Megmondom őszintén, hogy ha végül sehova sem megyek, akkor sem fogok szomorkodni, hiszen az idén olyan sok versenyem volt, hogy most ha csak edzeni és túrázni megyek el, akkor sem lesz hiányérzetem.

Aquaponics, - nem vizipaci képző

A hétvégén az egyik barátomnál belefogtunk az aquaponics projektbe, azaz elkezdtük az alapok megteremtését ahhoz, hogy még az idei év decemberében az aquaponics rendszer segítségével friss salátát fogyasszunk egy vasárnapi harcsapaprikáshoz.

Aki eddig nem ismerte volna az aquaponics, vagy magyarosan akvapónia rendszert, annak mindenképpen ajánlanám, hogy tanulmányozza át a www.aquaponics.hu weboldalt, ahonnan sok-sok hasznos információt lehet megszerezni, kezdve onnan, hogy milyen feltételekre, eszközökre van szükség egy ilyen aquaponics rendszer megteremtéséhez.
A rendszer működése rendkívül egyszerű és nagyon gazdaságos, mivel, ha sikeresen működik a "halnevelde", akkor bizony a növénytermesztésben is eredményeket érhetünk el. Az aquaponics teljesen természetes, nincsenek káros anyagok, vegyszerek, - akár biogazdálkodásnak is mondhatjuk. Az akvapóniás rendszer kialakításáról és működtetéséről majd a későbbiek során még beszámolok, de mindenképpen javaslom, hogy nézzétek meg a www.aquaponics.hu weboldalt, ahol az egész rendszer kialakításáról fogtok átfogó képet kapni.