Ejnye-bejnye Sebestyén!

Péntekenként gyakran előfordul, hogy egy külső helyszínen fogyasztom el a kis ebédemet, - így volt ez múlthét pénteken is, amikor már nem először kerestem fel a Sebestyén 2001 Kft. által üzemeltetett MFK menzát. Korábban nagyon szerettem itt ebédelni, mivel nagyon ízletesek volt az ételek, korrektek voltak az adagok és mivel sokan jártak ide, ezért sok ismerőssel is összefutottam.

Sajnos ez elmúlt időben ide is betört a válság, ezért László úgy döntött, hogy első kanyarban csökkenti az adagokat. Ezt Emailben jeleztem is neki, hogy ez nem volt szép dolog, de persze váltig állította, hogy ez nem igaz. Sebaj, úgy voltam vele, hogy max. 1 alkalommal 1 héten belefér, ezért túlságosan nem firtattam a dolgot.

A következő lépcsőben még jobban begyűrűzött a válság a Kft.-be, a népek is kezdték elhagyni az MFK-t és a 700 x forintos menü árát helyszíni vásárlás esetében fellökték 800 Ft-ra. Természetesen, ha előrendel az ember, akkor újra 700 x forintért kapja a menüt.

Ez után a kis bevezető után rátérnék a lényegre, - szóval pénteken lesz egy hete, hogy Sebestyénnél ebédeltem a Mesterrel és nagyon puritán ebéd mellett döntöttem, mert rakoncátlankodott a gyomrom a szerdai kimenő után, így citrom krémleves és grízes tészta mellett döntöttem. Annak rendje és módja szerint kipengettem a 800 pénzt és aztán eszembe jutott, hogy mintha tök bagatell összegekért láttam volna a weben ezt a 2 ételt. A Mesterrel még vitatkoztunk is, de gyorsan visszakerestem a pénteki menü árát és azt kell, hogy mondjam, hogy Laci átbaszott. Nem kicsit, hanem nagyon, mivel a leves 210,- Ft-ba, a tészta 400,- Ft került és meg 800 Ft-ot fizettem. Ebbe még az a csúnya, hogy a Mester, aki bérletes a menzán és előre bejelentkezett még Ő is 700 x forintot fizetett 610,- Ft helyett.
Ez bizony nem volt szép Sebestyén úr, - ezért ejnye-bejnye jár, de úgy látom, hogy csak péntekenként manipulál ezzel az ügyes trükkel, - de tudjátok mit, megoldom! Először kérni fogok egy levest és fizetek, majd egy másodikat és megint fizetek. Nem a 200,- Ft-ról van szó, hanem az eljárásról, hogy ennyire hülyének nézik az embert. Egyre kevesebben kajálnak az MFK-án, és azt kell, hogy mondjam, hogy ezek után meg is értem. Sebestyén László monnyon le!

De szar...

Ma kibringáztam délben, hogy magamhoz vegyem a kis ebédemet és útközben megálltam a Kálvin téren, hogy némi pénzt vegyek magamhoz. A cangát sajnos csak a tér belső részén egy padhoz tudtam lelakatolni és miközben slattyogtam az automata felé, alig bírtam átevickélni a rengeteg galambszar között. Szinte alig volt egy olyan rész, ami nem lett volna összeszarva. Aztán mikor indultam volna tovább egy szárnyas patkány pörgőzött előttem, - na mondom ráhúzom a 28-ast, de ha kell még egy Chuck Norrisos rúgást is beviszek a rohadéknak.

Tekerem a kormányt, lendítem a lábam és semmi, - el sem repült a büdös galambja, hanem vagy 10 cm-re elsétált mellettem.

Igazán nem is az újabb galambélményeimet szerettem volna elmesélni, hanem azt az áldatlan állapotot akartam lefesteni, ami a Kálvin téren és a Gambrinusz közben van. Vannak olyan országok tőlünk keletre, ahol a városban a kóbor kutyák és férges macskák szaladgálnak, itt még csak galambok. Gusztustalan! Ha én belföldi/külföldi turista lennék, be sem tenném ide a lábam, mert ez hányinger. Nem csodálom, hogy az emberek a plázákba járnak...
Csak szeretném emlékeztetni a kedves Olvasót, hogy ez a 2 hely volt Debrecen legmenőbb bevásárló részei. Különösen a Gambrinusz köz volt nagyon fényűző, - itt számtalan olyan bolt, ahol csak kemény pízért lehetett márkás dolgokat vásárolni. Most meg teljesen ki van halva, egy csomó üzlet be van zárva, - lepukkant, galambszaros, koszos, ódon. Ugyan ez a helyzet a Kálvin téren, csak itt még vannak üzletek, de a kosz és a piszok itt is releváns.
Nem hiszem el! Nem hiszem el, hogy nem hívsz fel! Jaj, bocsi ez egy másik műsor :)
Szóval nem hiszem el, hogy nem lehet ez ellen valamit tenni. Van egy piszlicsáré önkormányzati rendelet, ami kezeli és "tiltja"a galambetetést , de semmi értelme nincs. Ide hatékony megoldás kell, - háló, ragadozó madarak, puska, nyíl, robotmacska, szárnyascápa, stb. Nem tudom, miért nem tesz ez ellen semmit a város, - bár van egy tippem...
Na mind1, szar van, galamb van, megoldás nincs és nem is lesz!!!

Dacia Duster Cool rengeteg extrával

Nem vitatom, hogy nem rossz ez az új Dacia és valószínűleg az ár-érték arány is jó, de az a reklámkampány, amit most nyomnak a Dacia Duster Cool limitált szériának egy kicsit erős.

A rövidke kis filmben egy hölgy átveszi a kereskedésben az új autóját és nem győz hálálkodni a kereskedőnek azért a rengeteg extráért, amit az autóba beletettek, - sőt még a végén kacérkodik is az eladóval és a nevét megmondja, pedig egy átadás-átvételi procedúrán azért nem hátrány, hogy ha a kereskedő tudja kinek adja oda a kocsit.

Na mind1, visszatérve azokra a bizonyos extrákra, - felbuzdultam és rákerestem a felszereltségi adatokra és íme ennyi extrával van több a Cool verzióban, mint az Access és Ambiance modellekben:
1. Oldallégzsákok elöl (Ambiance modellben már van)
2. Manuális klímaberendezés
3. Távirányítós központi zár (Ambiance modellben már van)
4. Elektromos ablakemelők elöl (Ambiance modellben már van)
5. Ja, hogy nincs 5. pont!
Kérdezni szeretném, hogy ez 4 dolog olyan nagy extráknak számítanak manapság??? Hol van akkor még egy tolatóradar, parkolássegítő rendszer, tempomat és még sorolhatnám...
Azért a komolyabb modellekbe már lehet kérni bőr kormányt, meg talán bőrüléseket, megvilágított kesztyűtartót, oldalvédő csíkot, csomagtartó világítást, 4x15W Rádió-CD MP3 lejátszóval kormány alatti irányítással, 16"-os könnyűfém keréktárcsát, krómhatású külső visszapillantó tükröket, hosszanti tetősíneket, első és hátsó alvázvédelemet és sötétített hátsó ablakokat.
Ezért a "fejedelmi luxusért" közel 4,5 millát kell kiszurkolni, ami nem kevés, viszont a reklámban meghirdetett kocsi csak 3 millió forintba kerül, ami ugyanannyi mint az alap modell, így ebből a szempontból talán megéri megvásárolni.

Szemléltetés gyanánt...

Ma ebédszünetben volt egy kis dolgom, így kiszaladtam a városba, és útközbe lám mibe botlottam?
Hát egy döglött galambba, - még viszonylag friss hulla volt, ezért úgy döntöttem, hogy megörökítem az itteni galamb populációnak, hogy lássák, hogy így járhatnak ha itt maradnak a paneldzsungelben.

A küzdelmet még mindig nem adtam fel a rohadékok ellen, de most úgy tűnik, hogy nem annyira nálam töltik el az idejüket. Bár néhány nappal korábban 3 patkány pörgött az erkélyemen belül, de aztán időben rajta voltam a dolgon és nem hagytam, hogy komolyabban jól érezzék magukat.
A jó hír, hogy egy rohadékkal kevesebb van, de ha látnátok, hogy a belvárosban mennyi ilyen dög szálldogál és baházik. Nem hiszem el, hogy az ott lakókat nem zavarja az a mennyiségű galambszar, toll, és burrogás.

On the east side

A hosszú hétvége előtt megbeszéltük Gergely kollégámmal, hogy egy volt kollégánkkal együtt elmegyünk hármasban pecázni a Keletire.

Annak rendje és módja szerint egyeztettük a részleteket, de sajnos Gerinek közbe jött egy sajnálatos dolog, ami miatt csak kettesben mentünk ki.

Viszonylag korán (7 körül) indultunk a 33-ason kifelé a városból, - a nap első sugarai igyekeztek felmelegíteni a tájat, de még mindig elég hűvös volt amikor kiértünk a Keleti, keleti oldalán található stéghez.

Aprólékos előkészület után egy úszós és egy fenekezős bottal és kihal csalikkal vágtunk neki a csuka, vagy süllő horgászatnak.

A táj nagyon szép volt, a fák levelei narancssárgára festették a horizontot és a csendet olykor olykor egy-egy daru hangja törte meg.

A kezdeti lelkesedésünk úgy 12 körül kezdett megtörni, amikor elhatároztuk, hogy áttelepülünk egy másik helyre, ahol talán eredményesebbek leszünk. Szépen kitekertük a botokat, a végükön fickándozó kishalakkal és gyerünk át.

Az előkészületek (horgozás, úszózás, stb.) után a korábbi kishalaink ismét visszakerültek a természetes közegükbe, hogy egy kapitális csukának legyenek az ebédjei, de a csukák ezek szerint tegnap elcsapták a hasukat, mert meg sem mozdult a bot és az úszó.

A déli nap ereje még bársonyosan simogatta a bőrünk és talán még szundítottam egy kicsit a parton, - sőt még álmodtam is, amikor Gergely hívott, hogy fogtunk-e már valamit, de sajnos ki kellett ábrándítanom, hogy leginkább csak a bot végét.
Valamikor 2 óra körül eldöntöttük, hogy befejezzük a pecát és hazajövünk. A 2 harcos csalihalat , akik végigküzdötték, és túlélték az egész napot visszaengedtük a többi csalihallal együtt a vízbe , majd pakolás, utolsó pillantás a tájra, utolsó daru, fácán hangok rögzítése, és már gurultunk is haza. Útközben még arra gondoltunk, hogy a horgászújságból kifotózunk egy csukát és átküldjük Gerinek, hogy ezt fogtuk, de aztán elvetettük az ötletet.
Bár nem fogtunk semmit, de egész nap kint voltam a jó levegőn - Debrecenben amúgy is szmogriadó van - láttam szép sárgás-piros fákat, darukat, fácánokat, szárcsákat, danka sirályt- halhattam hangjukat és ez simán kárpótolt a haltalanságért.
Szép nap volt a mai, a kishalak túlélték a kiképzés és remélem még boldogan úszkálnak :)

Top Gear lemaradások nélkül

Nem kellett sok hozzá, hogy rákapjak a Top Gear sorozatra. Előszőr talán a Viasat3-on találkoztam vele, de aztán rá kellett döbbenjek, hogy a csatorna nem a legfrissebb részeket sugározta.

Először a torrent oldalakról vadászgattam össze az aktuálisabb részeket, aztán rátaláltam a Top Gear magyar weboladalára, ami voltaképpen egy goggle blog, de folyamatosan fent vannak a legújabb epizódok és hozzájuk néhány napon belül ott a magyar felirat is.

Bár az az igazság, hogy felirat nélkül is levágja az ember, hogy miről szól a történet, de az nagyon tetszik, hogy Jeremy Clarkson olyan cifrákat mond, amit néha még magyarítani sem könnyű.
Ez a műsor nem fogható egyik magyar autós műsorhoz sem, mert tényleg a legzsírabb masinákat mutatják be, nem pedig azt, hogy a Mazda végre kihozta a legkisebb családi egyterű 1.0 literes dízel motorral ellátott gumislaggal mosható belsővel rendelkező kis kompaktját.
Itt ilyen gépeket tesztelnek mint a gépen, - ööö ez egy Bugatti Veyron Super Sport, ami csiliárdba kerül, és szerintem Magyarországon nem igen van belőle, - talán sima Bugatti 1, de ilyen fix, hogy nincs. Visszatérve a magyar weboldalra, - itt tudjátok elérni: http://topgearhungary.blogspot.com/
Ha jól tudom, valamikor novemberben kezdődik a következős évad, - de én már tűkön ülök, addig is egy kis előzetes Jeremy Clarkson DVD-ből: Ferrari vs Ferrari

Miért ne? Adidas Marathon 10 - a király!

Álmodtam egy merészet és megcsináltam!

Miért is, mert bennem van/volt és remélem lesz, hogy 3 órán belüli maratont fussak. Ez egy olyan álom mint az 1 óra 20 perces félmaraton, - de az egy másik mese.

Szóval János barátom ma futott Ljubljanába maraton, ahol én is tavaly és ennek apropóján pattant ki belőlem az ötlet, hogy én itthon miért ne fussak én is egy hasonló távot.

Elővettem ezt a kis jószágot (reklám jön) , - ez egy Adidas Marathon 10 típusú cipő, - nem is olyan régen újítottam be, de igazán alkalmas arra, hogy az ember gyereke igazán hosszabb távokon is menjen benne, mert nagyon puha a belseje, a sarok kiképzése véleményem szerint jobb, mint a régebbi AdiStar-okon, mert nem annyira mozog a sarka és az a kis sarkantyú szerű dolog nagyon finoman engedi rá az útra, - szinte rágördülsz az aszfaltra. Ezen kívül a lábfej kiképzése is tökéletes, mivel egy rendkívül vékony anyagot használt ennél a modellnél az Adidas és ez a Marathon 10 modell esetében egy kitűnő megoldás, hiszen a hosszú futások alatt számomra jó érzés, ha meg tudom mozgatni a lábujjaimat és nincsenek úgy beskatulyázva mint más modellek esetében. Nekem egy 44-es modellem van, mivel az Adidas Marathon 10 cipőt rendkívül elszámozta az Adidas, - alapból én kisebb lábon élek, de azért döntöttem a 44-es méret mellett, mivel úgy is hosszabb futásokra fogom használni, így legyen a lábamnak hely hova nőni és ne pusztuljanak meg a körmeim.
Még egy hasznos információ az Adidas Marathon 10 cipővel kapcsolatban, - az ára..., a piacon elég széles a paletta. Az M3 Outletben csúnya piros-kék színben kapható tízen X forintért, - viszont ha azt számolod, hogy Debrecenből elkocsikázol, ugye az 100 km, 6-7 litert elitatsz a szekérrel és máris ott tartasz, mintha kimennél az Intersportba és megvennéd kedvezményes áron 22-ért.
Utolsó infók az Adidas Maraton 10 cipőről, hogy kinek ajánlom. Mivel ez egy könnyített cipő, így súlyosabb embereknek nem igazán. Én magam a 68 kg-mal is határeset vagyok - na jó ez ilyen formában nem igaz- , de súlyosabb embereknek 75-80 kg felett nem ajánlom az Adidas Maraton 10 csukát, mert fájni fog benne a térdük és a vádlijuk.

Szóval visszatérve a mai teljesítményemre, ami elég biztatónak mondható, mivel 2:50 alatt sikerül valami 40 km-et futnom úgy, hogy csak vizet vittem magammal. Ha komolyabb felszereléssel indulok neki, akkor lehet a végén jobban jövök ki. és nem fáradok el annyira.
A legrosszabb szakasz megint az utolsó 6 km volt, ha maratont nézünk akkor az utolsó 8 km, de ha nagyon kellett volna menni még 2 km-t, akkor azt meg tudtam volna tolni.
A mai edzés inkább nekem kellett fejben, hogy elhiggyem, hogy meg tudom futni a 3 órát. Azt nem tudom, hogy erre még sor fog kerülni az idén, mert elég fáradt vagyok már fejben a versenyekhez és mai edzésen ezt észre is vettem, hogy futás közben elfáradtam. Sebaj, majd ma időben lefekszem és holnapra kipihenem magam, csak a lábaim lesznek ólmosak, de majd azok is helyre jönnek.

Már csak egy szűk hónap...

Már csak egy szűk hónap és megyünk, megyek a Paul Kalkbrenner koncertre a Symába.

Nagyon kíváncsi vagyok a fickóra, hogy mit fog nyomni. Elvileg az Icke wieder albumot fogja leadni, de biztos lesz benne némi csavar, de azért remélem, hogy a klasszikus számaiból is fog zenélni és le fogja adni a Sky and sand-et.
Elvileg beviszem a telefonomat, így remélem tudok valami képet csinálni, de inkább bízok a szuper akusztikus élményben.
Nagyon jó a tag és jó a zene is amit csinál. Na jó, lehet, hogy ez nem mindenkinek zene, de a Sky and sand az tényleg nagy zene.

Az idén nem lesz klasszikus

Az idei évben futás téren elég jól jöttek össze a dolgok, mert szerencsére kevés alkalommal voltam sérült, - először március környékén, amikor megemeltem magam. Sajnos ebből több szurka és pihentetés után sikerült felépülnöm, ami eredményeképpen nem tudtam elindulni a debreceni félmaratonon, de aztán egy elég erős versenyszezont hagytam magam mögött.
Ez kezdődött egy Szekszárddal (3. hely), majd Brüsszel és végül Keszthellyel zárult. Ezt követte még egy Hajdúböszörmény, ahol 1. lettem, majd egy vasárnapi strandolásnál egy medencéből kiszálláskor elpereceltem, aminek az eredménye 8 hét pihegés, ugyanis lezúztam a bordáimat.
Természetesen nem álltam le, de nem tudtam 100%-ot teljesíteni, de így is pörgettem egy 3,3 km-t Hajdúszoboszlón (4. hely), majd pedig már lassan októberben járunk, amikor Pesten futottam egy váltóban, majd rá egy héttel pedig a 2. helyen értem be az Oxigén Kupa 10 km-es távján.
Na itt tartunk most és lassan 2 hete elkezdtem kacérkodni még 1 őszi maratonnal, így elkezdtem vadászni a neten, és ekkor bukkantam rá az athéni klasszikus maratonra, ahol még október 10-én leneveztem (pénzt még nem fizettem) és elkezdtem keresni szállást, utazást, stb., de sajnos át kellett gondolnom az egész utazást, mivel elég riasztó hírek jönnek Görögországból, - szemét, lehetséges benzinhiány, és nem utolsó sorban a költségek sem számottevőek, nevezés 100 EUR, utazás busszal 36.000,- Ft, szállás 40-50 ezer Ft, és még költőpénz. Szumma szummarum valahol 150-170 ezer Ft-nál állt volna meg a buli, ami most egy picit sok. Nem adom fel, mert talán még Firenzébe elmegyek, oda lehet, hogy még 1 kisebb különítmény is megy és talán lehet, hogy bekapcsolódok hozzájuk.
Megmondom őszintén, hogy ha végül sehova sem megyek, akkor sem fogok szomorkodni, hiszen az idén olyan sok versenyem volt, hogy most ha csak edzeni és túrázni megyek el, akkor sem lesz hiányérzetem.

Aquaponics, - nem vizipaci képző

A hétvégén az egyik barátomnál belefogtunk az aquaponics projektbe, azaz elkezdtük az alapok megteremtését ahhoz, hogy még az idei év decemberében az aquaponics rendszer segítségével friss salátát fogyasszunk egy vasárnapi harcsapaprikáshoz.

Aki eddig nem ismerte volna az aquaponics, vagy magyarosan akvapónia rendszert, annak mindenképpen ajánlanám, hogy tanulmányozza át a www.aquaponics.hu weboldalt, ahonnan sok-sok hasznos információt lehet megszerezni, kezdve onnan, hogy milyen feltételekre, eszközökre van szükség egy ilyen aquaponics rendszer megteremtéséhez.
A rendszer működése rendkívül egyszerű és nagyon gazdaságos, mivel, ha sikeresen működik a "halnevelde", akkor bizony a növénytermesztésben is eredményeket érhetünk el. Az aquaponics teljesen természetes, nincsenek káros anyagok, vegyszerek, - akár biogazdálkodásnak is mondhatjuk. Az akvapóniás rendszer kialakításáról és működtetéséről majd a későbbiek során még beszámolok, de mindenképpen javaslom, hogy nézzétek meg a www.aquaponics.hu weboldalt, ahol az egész rendszer kialakításáról fogtok átfogó képet kapni.

Az erő velem van...

Ma nagyon erősnek érzetem magam, így elhatároztam, hogy komolyabb kört megyek, de azért menet közben egy "B" alternatívát is megterveztem, ha mégis úgy alakulna, hogy nem esik jól a futás, vagy megfájdulna valamim, akkor haza bírjak jönni.

De szerencsére nem volt szükség szükségmegoldásra, hanem sikerült ma abszolválnom egy 25,7 km-es etapot. Azt nem mondanám, hogy végig élveztem az edzés valamennyi percét, mivel 55 perc körül - az edzés felénél sem - elkezdtem éhezni, de a végére már ez nem is zavart, inkább a szitáló eső okozott némi kellemetlenséget.

A legrosszabb dolog az volt a mai edzésben, hogy éheztem és útközben 2 péküzem mellett is elhaladtam, és csak úgy áradt ki a friss kenyér illata. Isteni illat, de inkább nem vettem levegőt.
Annyira éhes voltam már a vége felé, hogy Tesco melletti McDonald’s-ból kiömlő - amúgy gusztustalan büdös - olaj szagot is mint afrodiziákumként szívtam be.

Ma vizsgázott először a világító cipőfűző, amit nem fűztem be, mert csak 90 centis és az összes fűzőm legalább 120-as, de a bokámra felhegesztettem, és úgy is nagyon jó hasznát vettem, mert egyáltalán nem akartak ma elütni és egész sötétben még az utat is megvilágítja.

Még némi statisztika és link a mai edzés végére. 2 óra 6 percet mentem, ami azt jelenti, hogy egy kilométer 4 perc 54 másodperc alatt hoztam össze. Az átlagsebességem 12,23 km/h óra volt, az átlagpulzusom 144 ütés percenként. Sikerült a teljes edzés alatt elégetni több, mint 1500 kalóriát.
Na de most jöjjön még az útvonal, amihez ide kellene kattintani: 25,7 km-es útvonal
Most gyorsan veszek egy zuhanyt és lefekszem, mert teljesen rottyon vagyok, - szerintem ebből holnap gyógyfürdőzés lesz, hogy csütörtökre újra a toppon legyek.

3 krumpli

Miután tegnap a cimborákkal felgyúrtam magam a termálban, így elhatároztam, hogy ma ráteszek néhány lappal a keddi teljesítményemre és egy különb karikát fogok elpattintani.

Hát íme így sikerült, összesen 18,7 km szaggattam 1 óra 33 perc alatt, ami szintén 5 perc alatti kilométereket jelent.
El kell árulnom, hogy most elég rendesen megrogytam! Már amikor az utolsó néhány kilométer volt hátra, már nagyon vártam a megváltó pihenést. Persze megint nem ettem csak ebédet és indulás előtt nem sokkal egy Túró Rudit és némi vizet vettem még magamhoz, így nem csoda, hogy kifogyott belőlem az üzemanyag és megmentem.
Tisztára érdekes, hogy ma is füstszagú lettem. Most, hogy elkezdődött a fűtési szezon és azokon a részeken, - ja útvonal itt, klikk ide: 3 krumpli útvonala - ahol járok, keményen fával fűtenek és az esti ködszerű valami lenyomja a füstöt és olyan szagú a ruhám, mintha szalonnát sütöttem volna. Azt hiszem a mai menetel után a holnapi szauna jutalom lesz és már csak majd szombaton totyogok egy ötöst, meg vasárnap fogok menni egy 20-ast és akkor Mester-Kevin elégedett lesz a heti 55-60 km-es teljesítményemmel, mivel csak a hétre 40-45 km-t írt elő. Azért ennyire papír nem vagyok , hogy 40-45 km fussak egy héten, meg amúgy is, szenvedés nélkül nincs eredmény!

Fél Debrezun

Ahogy napról napra tér vissza az erőm, egyre hosszabb és hosszabb távok megtételére vagyok képes. Legutoljára a múlt héten vasárnap futottam egy órát, ezért ma úgy határoztam, hogy magasra - magamhoz és edzettségi állapotomhoz képest - teszem a lécet és megpróbálok egy igazán hosszút futni.

A mellékelt kép is mutatja, sikerült fél Debrecen bejárni (nagyobb méretért klikk a képre), - összesen 17, 1 km-t tettem a lábamba 1 óra 25 perc alatt, ami azt jelenti, hogy kicsivel, de gyorsabban futottam mint 5 perc/km, hogy pontos legyek 4:58/km, azaz 12,07 km/h tempóban daráltam le a távot.

Akit érdekel az útvonal, az klikkeljen ide: ÚTVONAL

Amúgy nagyon élveztem az edzést, egészen gyorsan, kevesebb, mint 45 perc alatt elértem a konzervgyárat, de a Monostorpályi utat is gyorsan letudtam, - igazán 1 óra 4 perc körül ért el a holtpont, ekkor kezdtem érezni, hogy egyre karcsúbb vagyok (déli ebéd óta zéró kaja, csak 1 nagy Rudi edzés előtt nem sokkal) és a lábaim már kezdenek elnehezülni és bár a fejem vinne és diktálná a tempót, viszont a keringésem még mindig nem az igazi.
Mára ez az edzésmunka elegendő volt, - lehet ha még teszek rá egy fél órát, már az nem is esett volna jól. Ponjó volt így minden!

Újra csatasorba álltam

Végre! A mai nappal újra csatarendbe álltam, azaz 3 hét kihagyás után újra felvettem a futócsukát és elmentem egy rövidebb etapra.

Aki esetleg nem tudná az előzményeket, annak szeretnék egy gyors visszaemlékezést tartani.

Szóval ma 3 hete, a nagy félmaratoni (1 óra 20 perces álomfutásra) felkészülés jegyében sajnos elég későn tudtam elindulni edzeni és az utolsó etapot a Nagyerdei krt. melletti bringaúton folytattam le, ahol a 2. aknafedélen csúnyán kifordult a bokám és részleges bokaszalag szakadást és húzódást szereztem, melynek eredményeként nagyon fájt, bedagadt, és csúnyán bevérzett a bokám környéki terület.

Az elmúlt 3 hétben mindenféle csodaszert kipróbáltam, de tudtam, hogy az álmom, - a kassai félmaratonom elszállt és a belefektetett rengeteg edzésmunka semmivé lett. A csodaszereknek köszönhetően elég gyorsan talpra álltam, főleg az első héten volt gyors a javulás. Használtam Arnica Montana 9-es, Traumeel, Voltaren tablettákat és Voltaren, DicLac, Fekete Nadálytő, Traumeel, Aminoerg, Lóbarzsam, Lioton krémeket, - kész kis vegyi kombinát, amit rákentem a lábamra, de nem hiába, mert ma úgy mentem el, hogy nem volt semmi komolyabb fájdalom.

Teljesen erővesztésben vagyok, úgy elszállt a beton belőlem, hogy az alapozó pulzusom 150-152 volt és 160 felett mentem utazó tempóban. Az edzés első részében elmentem meglátogattam a kis aknafedőt, majd pedig csavarogtam, ahogy éreztem. Elhatároztam, hogy valamelyik este gerillában zöld neon festékkel körbe fogom fújni a fedőket spray-vel, hogy se én, se más ne essen ilyen hiába, hogy lábát, kezét töri. Aztán 1 óra csavargás után hazatértem 12 kilométerrel a lábamba, de boldogan, mert baromi jól esett. Sajnos az, hogy erőtlen vagyok és nem bírok még gyorsan menni, - mert akkor még érzem, hogy nem 100-as ez a boka - egy kicsit lelombozott, de hiszem, hogy újra fel tudom magam tüzelni és újra csúcsra tudom járatni a szervezetem és ha nem az idén, de jövőre Bécsben megfutom az 1 óra 20 perces félmaratont. Addig viszont még sok munkám lesz, - kezdésként némi lépcsővel fogok erősíteni és lassú edzésekkel, no meg persze bringázással, de főleg a bokaszalagokat fogom megerősíteni, hogy stabilan tartsanak.

Áztam, áztattam...

Szép napra virradt a mai! - ez nem igaz...

Na még egyszer!

Esős napra virradt a mai! Valóban, amikor reggel kinyitottam a csipalesőm és felsuhantam az időkép című - nem mindig hiteles - weboldalra nagyon megörültem, mert azt láttam, hogy kb. 8-9 körül már nem fog esni az eső. De miért is ez ilyen érdekes, hisz dolgos munkanap, meg minden egyéb nyalánkságok, de én a mai napra szabadságot vettem ki, hogy Norbert barátommal elmenjünk pecázni.

Annak rendje és módja szerint mindent megbeszéltünk, időben elindultunk és már 7 óra magasságában már a tó partján battyogtunk felszerelve minden spéci cuccal, - bevetésre készen állva.

Esik, fúj a szél, előkerülnek az esőkabátok ernyők, aztán, hogy, hogy nem, megjött az első komolyabb kapás is melynek eredményét a képen láthatjátok, - egy remek kis kárászka :)

Délig bírtuk itt, ahol se fa, se egy komolyabb beálló, se beparkolási lehetőség nem volt, aztán nagy hirtelen összepakoltunk és átmentünk a Panoráma úton lévő Fancsikai tavakhoz, ahol egy "árnyas" részen táboroztunk le és a körülmények itt már ideálisak voltak ahhoz, hogy végre tüzet is gyújtsunk.
Tűz, te gyönyörű! Te jó Isten! Hogy örültem, amikor az első lángok fellobbantak a nedves fa alatt. Végre meg tudtam melegíteni a csontig átfagyott kezemet, lábamat. Kihasználva az időközben beállt enyhülést, gyorsan megsütöttük a kis ebédünket, amit jóízűen elfalatoztunk és arra a megállapításra jutottunk, hogy menjünk haza. Eredmény: 1 db kárász, 20 db kifázott végtag, 1 db élménnyel gazdagodó én. :) Szép nap a mai!

Ez volt itt az áztam rész, most jön az áztattam, ugyanis miután hazaértem és fejest ugrottam egy kád vízbe és kiolvadtam, - majd elhatároztam, hogy elmegyek és csapatok egy gyors bevásárlást és úgy voltam, hogy ma megengedek egy kis luxust magamnak és vettem egy N_a_t_u_r_l_a_n_d_o_s Maté teát és aztán, amikor itthon átbogarásztam akkor jöttem rá, hogy ez ilyen étvágycsökkentő tea. A leírását megtaláltam a neten, így ezt bemásolom ide: A Dél-Amerikában honos magyalféle (Ilex paraguariensis a.St-Hil.) leveleiből készült különleges aromájú tea az indiánok „zöld aranya”. Csökkenti az éhségérzetet, fokozza a „méregtelenítő folyamatok” hatékonyságát. Hozzájárul a kiegyensúlyozott testi-szellemi felfrissüléshez.
Na, ez szép és jó, de az íze, - az kegyetlen. Ha azt kérdeznétek, "Te Peti, mihez hasonlít ennek a teának az íze?" Akkor erre azt válaszolnám, hogy menj ki Hortobágyra, Mátára, menj be a látvány istállóba, hozz ki onnan némileg megázott szénát, amibe egy kis istállószag is beleivódott, majd pedig főzd meg és idd ki mind. Na kb. ehhez!
Ezek után tényleg nincs étvágya az embernek, hisz olyan, mintha egy kosár szénát megevett volna egy ázott ló alól. Még egyszer mondom kegyetlen!
Szerintem csinálok újra egy játékot a blogon és a helyesen válaszolók között kisorsolok egy doboz Maté teát. Jó ötletnek találjátok???