Az első 20-as

Na nem egészen a MNB által kiadott érméről szeretnék most hencegni, hanem arról, hogy készülvén az április 20-án megrendezésre kerülő Debrecen Maratonra, azaz én a félmaratonra, ma este lefutottam a 20 km-es távot. Egész jól is ment, mert nagyon ideálisak voltak a körülmények, nem fújt se szél és az eső sem esett /még mindig megmenekült a cipőm/, sőt olyan jó kis holdvilág volt, hogy szinte az egész pályát bevilágította. Még nem volt igazi sajt, de már így elegendő fényt nyújtott, mert csak egész későn értem ki a pályára, mivel takarítottam és egy adag cuccot is beraktam mosni és már nem bírtam elviselni a lodzsámon uralkodó koszt és szemetet, ezért azt is kikedváztam. Nem volt gyenge művelet, de most akár mezitnike is ki lehet menni.

18 óra 41-kor indítottam el az órát, de előtte bevertem 2 banánt és egy Cerbonát és nekivágtam az általam még ismeretlen élménynek. Nagyon úgy éreztem, hogy csak szaladgálok és nem futok, de rosszul érzetem, mert az első 10 km-t 44 perc alatt sikerült egész lazán, erőfeszítés nélkül lenyomni. Szerencse, hogy vittem fülest, így nem csak szívhangra futottam, hanem Bárány Attila ökörködésére. Majd megírom neki, hogy összeállíthatna április 20-ra valami jó kis zenét, mert amit most hallgattam az már a könyökömön jön ki, de tempóban (BPM) nagyon jó és vannak közöttük régi de jó számok. Csak arra kell figyelnem amiket OJ mondott és arra, ha zenével futok, hogy ne hagyjam magam megpörgetni, mert akkor oda az energiabeosztás.
Szóval lezúztam a laza 10-est és akkor nekivágtam az újabb 22 körnek. Próbáltam nem beleőrülni a számolásba, ezért a 44 kört 4x11-es távokra osztottam, és így számolgattam. Bevált! Ez lesz a jövőben is! Futás közben azért elharaptam még egy banánt és egy Cerbit és némi izotóniás italt, amik azért szépen adták is az energiát. Karikázás közben azért járt az agyam, mi lenne ha, egy állat kiszabadulna a szomszédos állatkertből és meglátogatna? De ezeket a gondolatokat gyorsan elhessegettem, meg amúgy is egy CívisTigrist nem mer semmilyen vadállat megtámadni. :)

Egyszer viszont nagyon megijedtem, mert egy árnyék pont úgy nézett ki mint egy süni, és ugrottam egyet, nehogy megtapossam szegényt, de aztán megörültem, hogy tényleg csak árnyék volt. Teltek szépen körök, viszonylag könnyedén lezúztam a 3. 11-es szakaszt és ekkor eljött az, amit nem igazán szerettem volna, hogy bekövetkezzen. Már előtte is volt vagy 2 kisebb, de ekkor a 4. 11-es széria elején jött egy durva holtpont. Elkezdett szétesni a mozgásom, bömbölő zene mellett is hallottam, hogy trappolok. De átkapcsoltam "hős" üzemmódba és nemcsak, hogy összekaptam magam, hanem még sikerült néhány lapáttal rátennem (ezek egész kis lapátok voltak).
Utolsó néhány kör már maga a gyönyör volt, éreztem cél szelét és tudtam, hogy ezt már megcsinálom és nem tud senki sem megállítani. Nem is tudott, mert nekivágtam az utolsónak. Itt viszont rakétát gyújtottam, felkapcsoltam az utánégetőt (na nem pukiztam) és gyi. Célegyenes és egy fantasztikus érzés és az időm is király lett.


Az első 20-es távon az időm: 1 óra 29 perc. Ez azt jelenti, hogy ca. 13,4 km/h volt az átlagtempóm. De most jön valami igazán érdekes, mégpedig az, hogy én 44 kört futottam egy 465 méteres körpályán, ami összesen 20460 méter, tehát összességében csak 43 kört kellett volna futnom a 20 km-hez. Így 1 óra 29-nél jobb idő futottam 20 km-en. De lényeg az, hogy megcsináltam!
Igen! Igen Igen!
A holnap reggelem ne kérdezzétek, milyen lesz. Szerintem kegyetlen, de ez ezzel jár. Holnapra van egy laza átmozgató 5-ös és akkor a héten 60-km-t fogok futni. Amikor visszahuzakodtam utcai cipőmbe, már fájtam, de a hátrahagyott házimunka sokat segített és most nem is fáj annyira a testem.
Nagyon örülök ennek az eredménynek, tök happy vagyok!!! Csak így tovább Tigris!