Az okosság 11 kilométerből állt, amelynek egy jelentős részét - 7 km - a Nagyerdő útjain zúztam le. Amikor nekivágtam arra gondoltam, hogy milyen jó is lesz majd a természet lágy ölén futni, de nem is gondoltam volna, hogy ez egy milyen haszontalan gondolatom volt, ugyanis az erdei futás nem is könnyű. Először is, ha meleg van, akkor nagyon poros az út és elsüllyedsz, ha viszont eső után mész ki, akkor meg minden csupa sár. Azontúl az erdő lankái elég kis viccesek, a tapasztalatlan futót könnyen megviccelik. Olyan kis hullámocskának gondoltam én is ezeket a kis dombocskákat, de ahhoz képest elég sok erőt vettek ki belőlem. Azontúl nem érzékeltem a kilométereket és úgy érzetem, hogy a végtelenbe futok és az út göröngyössége sem tetszett a térdemnek, azt hittem, hogy már soha nem fogok kiérni. De egyszer csak kijutottam a Benczúr utcára és akkor már megnyugodtam és "újult" erővel vágtam neki a hátralévő néhány kilométernek.Kemény 11 volt! De most már ezt az utat is ismerem, így valószínű, hogy még néhányszor le fogom futni ezt a kis 7 kilométeres erdei szakaszt.
A pontos útitervért klikk a képre!
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése