2008. május 27., kedd

Még a görény is receptért könyörgött...

Még ez szegény ártatlan görény kölyök is receptért könyörgött, amikor hazautam során egyik utastársam kipárolgása annyira orrfacsaróan büdös volt, hogy megváltás volt számomra, amikor megérkeztem a megállómba és végre leszállhattam. De kezdjük szépen ezt a pokoli, bűzlő történetet a beszállás első lépéseitől.
A Csemete utcán vettem igénybe a 31-es busz nyújtotta szolgáltatásokat.
Gyönyörűek ezek a szép új buszok, de valahogy a szellőztetéssel mintha spóroltak volna. Lehet, hogy eredetileg klímásra tervezték volna őket, csak a Hajdú-Volán a klímát nem vette meg /A busz tervezőjét, és a Hajdú-Volán valamennyi kedves alkalmazottját aszalnám vagy 2-3 óráig, kíváncsi volnék, mit szólnának ehhez a büdös helyzethez?/ , így csak néhány ablak áll az utasok rendelkezésére -> így megszorul minden, az összes állatfajta: béka, galamb, puma, malac.
Szóval amikor felszálltam már éreztem, hogy itt a baj nem kicsi, mivel több olyan személy tartózkodott a buszon, akikről sütött, hogy a hónaljuk csomagtartójában egy kémiai labort megszégyenítő bűzkeverék lapul. Mellettem nyitott hónaljakkal kapaszkodott 2 fekete pulcsis rokkercsákó, egy bácsika, aki szigorúan műszálas ingben és komoly nemnyári zakóban ücsörgött és a Bűzcsótánykirály. Igyekeztem, hogy Pandora pöcegödör szelencéjét még távolról se nyissam ki, de végül megtörtént az, amitől a legjobban tartottam, pedig már úgy örültem, hogy hamarosan leszállok.
Lezárt orrlyukakkal, bőrlégzéssel közeledtem az ajtóhoz, amikor bekövetkezett a tragédia. A Bűzcsótánykirály befarolt elém. Elkezdtem könnyezni és még a bőrlégzés is leállt. Nem tudtam mit tenni, vettem egy levegőt a számon, de már ez sem segített, ugyanis harapni lehetett a savanyú bűzt. A helyzetemről legjobban a következő szám tudna mesélni, amit belinkeltem: Részeg álom , de még ez is nagyon messze áll a valóságtól.
Egy óvatos kis fékezés és nyílik az ajtó, ekkor már lila volt a fejem, mivel nem vettem levegőt és akkor kiléptem. Gondoltam, most már szippanthatok egy friss levegőt. Erre frankón szippantottam még 1-et a savanyúból. Komolyan, meg kellett, hogy álljak. Nem bírtam! A Man's challenge-nek ajánlanám ezt a próbát, szerintem sokan elvéreznének...
Végre elment a bogárember, de még mindig húzta a csíkot maga után, de ebbe már nem sétáltam bele. Dobtam egy 180-ast és a másik irányba, kis kerülővel hazamentem.
Büdös, áporodott szagú emberek figyelem! Fürdés és dezodorálás a 21. században már alap. Nem bánom én, hogy WC spray-vel, vagy Wunderbaum-mal illatosítasz, csak ne legyél büdös! És hol van még a nyár és a 40 fok?!! Juj!

Nincsenek megjegyzések: