Az erő velem van...

Ma nagyon erősnek érzetem magam, így elhatároztam, hogy komolyabb kört megyek, de azért menet közben egy "B" alternatívát is megterveztem, ha mégis úgy alakulna, hogy nem esik jól a futás, vagy megfájdulna valamim, akkor haza bírjak jönni.

De szerencsére nem volt szükség szükségmegoldásra, hanem sikerült ma abszolválnom egy 25,7 km-es etapot. Azt nem mondanám, hogy végig élveztem az edzés valamennyi percét, mivel 55 perc körül - az edzés felénél sem - elkezdtem éhezni, de a végére már ez nem is zavart, inkább a szitáló eső okozott némi kellemetlenséget.

A legrosszabb dolog az volt a mai edzésben, hogy éheztem és útközben 2 péküzem mellett is elhaladtam, és csak úgy áradt ki a friss kenyér illata. Isteni illat, de inkább nem vettem levegőt.
Annyira éhes voltam már a vége felé, hogy Tesco melletti McDonald’s-ból kiömlő - amúgy gusztustalan büdös - olaj szagot is mint afrodiziákumként szívtam be.

Ma vizsgázott először a világító cipőfűző, amit nem fűztem be, mert csak 90 centis és az összes fűzőm legalább 120-as, de a bokámra felhegesztettem, és úgy is nagyon jó hasznát vettem, mert egyáltalán nem akartak ma elütni és egész sötétben még az utat is megvilágítja.

Még némi statisztika és link a mai edzés végére. 2 óra 6 percet mentem, ami azt jelenti, hogy egy kilométer 4 perc 54 másodperc alatt hoztam össze. Az átlagsebességem 12,23 km/h óra volt, az átlagpulzusom 144 ütés percenként. Sikerült a teljes edzés alatt elégetni több, mint 1500 kalóriát.
Na de most jöjjön még az útvonal, amihez ide kellene kattintani: 25,7 km-es útvonal
Most gyorsan veszek egy zuhanyt és lefekszem, mert teljesen rottyon vagyok, - szerintem ebből holnap gyógyfürdőzés lesz, hogy csütörtökre újra a toppon legyek.

3 krumpli

Miután tegnap a cimborákkal felgyúrtam magam a termálban, így elhatároztam, hogy ma ráteszek néhány lappal a keddi teljesítményemre és egy különb karikát fogok elpattintani.

Hát íme így sikerült, összesen 18,7 km szaggattam 1 óra 33 perc alatt, ami szintén 5 perc alatti kilométereket jelent.
El kell árulnom, hogy most elég rendesen megrogytam! Már amikor az utolsó néhány kilométer volt hátra, már nagyon vártam a megváltó pihenést. Persze megint nem ettem csak ebédet és indulás előtt nem sokkal egy Túró Rudit és némi vizet vettem még magamhoz, így nem csoda, hogy kifogyott belőlem az üzemanyag és megmentem.
Tisztára érdekes, hogy ma is füstszagú lettem. Most, hogy elkezdődött a fűtési szezon és azokon a részeken, - ja útvonal itt, klikk ide: 3 krumpli útvonala - ahol járok, keményen fával fűtenek és az esti ködszerű valami lenyomja a füstöt és olyan szagú a ruhám, mintha szalonnát sütöttem volna. Azt hiszem a mai menetel után a holnapi szauna jutalom lesz és már csak majd szombaton totyogok egy ötöst, meg vasárnap fogok menni egy 20-ast és akkor Mester-Kevin elégedett lesz a heti 55-60 km-es teljesítményemmel, mivel csak a hétre 40-45 km-t írt elő. Azért ennyire papír nem vagyok , hogy 40-45 km fussak egy héten, meg amúgy is, szenvedés nélkül nincs eredmény!

Fél Debrezun

Ahogy napról napra tér vissza az erőm, egyre hosszabb és hosszabb távok megtételére vagyok képes. Legutoljára a múlt héten vasárnap futottam egy órát, ezért ma úgy határoztam, hogy magasra - magamhoz és edzettségi állapotomhoz képest - teszem a lécet és megpróbálok egy igazán hosszút futni.

A mellékelt kép is mutatja, sikerült fél Debrecen bejárni (nagyobb méretért klikk a képre), - összesen 17, 1 km-t tettem a lábamba 1 óra 25 perc alatt, ami azt jelenti, hogy kicsivel, de gyorsabban futottam mint 5 perc/km, hogy pontos legyek 4:58/km, azaz 12,07 km/h tempóban daráltam le a távot.

Akit érdekel az útvonal, az klikkeljen ide: ÚTVONAL

Amúgy nagyon élveztem az edzést, egészen gyorsan, kevesebb, mint 45 perc alatt elértem a konzervgyárat, de a Monostorpályi utat is gyorsan letudtam, - igazán 1 óra 4 perc körül ért el a holtpont, ekkor kezdtem érezni, hogy egyre karcsúbb vagyok (déli ebéd óta zéró kaja, csak 1 nagy Rudi edzés előtt nem sokkal) és a lábaim már kezdenek elnehezülni és bár a fejem vinne és diktálná a tempót, viszont a keringésem még mindig nem az igazi.
Mára ez az edzésmunka elegendő volt, - lehet ha még teszek rá egy fél órát, már az nem is esett volna jól. Ponjó volt így minden!

Újra csatasorba álltam

Végre! A mai nappal újra csatarendbe álltam, azaz 3 hét kihagyás után újra felvettem a futócsukát és elmentem egy rövidebb etapra.

Aki esetleg nem tudná az előzményeket, annak szeretnék egy gyors visszaemlékezést tartani.

Szóval ma 3 hete, a nagy félmaratoni (1 óra 20 perces álomfutásra) felkészülés jegyében sajnos elég későn tudtam elindulni edzeni és az utolsó etapot a Nagyerdei krt. melletti bringaúton folytattam le, ahol a 2. aknafedélen csúnyán kifordult a bokám és részleges bokaszalag szakadást és húzódást szereztem, melynek eredményeként nagyon fájt, bedagadt, és csúnyán bevérzett a bokám környéki terület.

Az elmúlt 3 hétben mindenféle csodaszert kipróbáltam, de tudtam, hogy az álmom, - a kassai félmaratonom elszállt és a belefektetett rengeteg edzésmunka semmivé lett. A csodaszereknek köszönhetően elég gyorsan talpra álltam, főleg az első héten volt gyors a javulás. Használtam Arnica Montana 9-es, Traumeel, Voltaren tablettákat és Voltaren, DicLac, Fekete Nadálytő, Traumeel, Aminoerg, Lóbarzsam, Lioton krémeket, - kész kis vegyi kombinát, amit rákentem a lábamra, de nem hiába, mert ma úgy mentem el, hogy nem volt semmi komolyabb fájdalom.

Teljesen erővesztésben vagyok, úgy elszállt a beton belőlem, hogy az alapozó pulzusom 150-152 volt és 160 felett mentem utazó tempóban. Az edzés első részében elmentem meglátogattam a kis aknafedőt, majd pedig csavarogtam, ahogy éreztem. Elhatároztam, hogy valamelyik este gerillában zöld neon festékkel körbe fogom fújni a fedőket spray-vel, hogy se én, se más ne essen ilyen hiába, hogy lábát, kezét töri. Aztán 1 óra csavargás után hazatértem 12 kilométerrel a lábamba, de boldogan, mert baromi jól esett. Sajnos az, hogy erőtlen vagyok és nem bírok még gyorsan menni, - mert akkor még érzem, hogy nem 100-as ez a boka - egy kicsit lelombozott, de hiszem, hogy újra fel tudom magam tüzelni és újra csúcsra tudom járatni a szervezetem és ha nem az idén, de jövőre Bécsben megfutom az 1 óra 20 perces félmaratont. Addig viszont még sok munkám lesz, - kezdésként némi lépcsővel fogok erősíteni és lassú edzésekkel, no meg persze bringázással, de főleg a bokaszalagokat fogom megerősíteni, hogy stabilan tartsanak.

Áztam, áztattam...

Szép napra virradt a mai! - ez nem igaz...

Na még egyszer!

Esős napra virradt a mai! Valóban, amikor reggel kinyitottam a csipalesőm és felsuhantam az időkép című - nem mindig hiteles - weboldalra nagyon megörültem, mert azt láttam, hogy kb. 8-9 körül már nem fog esni az eső. De miért is ez ilyen érdekes, hisz dolgos munkanap, meg minden egyéb nyalánkságok, de én a mai napra szabadságot vettem ki, hogy Norbert barátommal elmenjünk pecázni.

Annak rendje és módja szerint mindent megbeszéltünk, időben elindultunk és már 7 óra magasságában már a tó partján battyogtunk felszerelve minden spéci cuccal, - bevetésre készen állva.

Esik, fúj a szél, előkerülnek az esőkabátok ernyők, aztán, hogy, hogy nem, megjött az első komolyabb kapás is melynek eredményét a képen láthatjátok, - egy remek kis kárászka :)

Délig bírtuk itt, ahol se fa, se egy komolyabb beálló, se beparkolási lehetőség nem volt, aztán nagy hirtelen összepakoltunk és átmentünk a Panoráma úton lévő Fancsikai tavakhoz, ahol egy "árnyas" részen táboroztunk le és a körülmények itt már ideálisak voltak ahhoz, hogy végre tüzet is gyújtsunk.
Tűz, te gyönyörű! Te jó Isten! Hogy örültem, amikor az első lángok fellobbantak a nedves fa alatt. Végre meg tudtam melegíteni a csontig átfagyott kezemet, lábamat. Kihasználva az időközben beállt enyhülést, gyorsan megsütöttük a kis ebédünket, amit jóízűen elfalatoztunk és arra a megállapításra jutottunk, hogy menjünk haza. Eredmény: 1 db kárász, 20 db kifázott végtag, 1 db élménnyel gazdagodó én. :) Szép nap a mai!

Ez volt itt az áztam rész, most jön az áztattam, ugyanis miután hazaértem és fejest ugrottam egy kád vízbe és kiolvadtam, - majd elhatároztam, hogy elmegyek és csapatok egy gyors bevásárlást és úgy voltam, hogy ma megengedek egy kis luxust magamnak és vettem egy N_a_t_u_r_l_a_n_d_o_s Maté teát és aztán, amikor itthon átbogarásztam akkor jöttem rá, hogy ez ilyen étvágycsökkentő tea. A leírását megtaláltam a neten, így ezt bemásolom ide: A Dél-Amerikában honos magyalféle (Ilex paraguariensis a.St-Hil.) leveleiből készült különleges aromájú tea az indiánok „zöld aranya”. Csökkenti az éhségérzetet, fokozza a „méregtelenítő folyamatok” hatékonyságát. Hozzájárul a kiegyensúlyozott testi-szellemi felfrissüléshez.
Na, ez szép és jó, de az íze, - az kegyetlen. Ha azt kérdeznétek, "Te Peti, mihez hasonlít ennek a teának az íze?" Akkor erre azt válaszolnám, hogy menj ki Hortobágyra, Mátára, menj be a látvány istállóba, hozz ki onnan némileg megázott szénát, amibe egy kis istállószag is beleivódott, majd pedig főzd meg és idd ki mind. Na kb. ehhez!
Ezek után tényleg nincs étvágya az embernek, hisz olyan, mintha egy kosár szénát megevett volna egy ázott ló alól. Még egyszer mondom kegyetlen!
Szerintem csinálok újra egy játékot a blogon és a helyesen válaszolók között kisorsolok egy doboz Maté teát. Jó ötletnek találjátok???

Hírek, hírek, hírek

Helló Kedves Olvasóim!

Több jó, és még több jobb hírrel szolgálhatok Nektek! Először is örömmel értesítek mindenkit, hogy végre elkészült a telefonom, már minden hasznos alkalmazást sikerült visszatelepítenem és még mindig nem kapcsolt ki és bárki felhív, azt hallom és a hívó is hall engem szóval már majdnem teljes az örömöm, csak amikor tegnap visszaimportáltam a névjegyzékem a nem tudom hány száz név helyett nem tudom hány száz Unknow (ismeretlen) emberem van és a csak a részletekből tudom kitalálni, hogy ki kicsoda, de sajnos tárcsázni, SMS-t küldeni nem tudok nekik. Ez még a következő feladat lesz ennek megoldása.

Nem friss hír, de egy picit magasabb szintre léptem a zenehallgatás terén, ugyanis beruháztam egy igazi komolyabb fülesbe, - egy Sennheiser HD-203-as típusba. Nagyon szépen szól, magas és mély egyaránt kijön belőle, a hűvösebb idő tájékán pedig fülmelegítőnek is kiváló, - szóval meg vagyok elégedve vele.

Teszteltem az itthoni nagy fülesem, amin Skype-olok és a Sennheiser fülest és meg kell állapítsam, hogy ég és föld a különbség, - természetesen nem egy kategóriába tartoznak.

Egészen friss hír, még szinte ropogós, hogy egy új igen trendi és hasznos dologgal készülök a téli estékre és a téli edzésekre, ugyanis pár perce felkalandoztam az eBay-re és varázslatos dologra tettem szert. Íme!
Ez nem más mint egy világító cipőfűző. Idehaza is árulják már potom 3 ezer forintért, de én ennél skótabb voltam és egy ezresért leütöttem szállítással együtt. Komoly termék lehet, aminek a leütési ára 99 cent és a szállítás többe kerül, mint maga a termék. Biztos ezt is kici kinai kezek készítik és tokkal vonóval együtt 4,57 dodóba került. Kíváncsi leszek rá, - lehet kapok 2 méter spárgát, de lehet kapok valami nagyon jópofa dolgot. Bár nem hiszem, hogy egy örök darab lesz, de majd meglátjuk. Ha megérkezett természetesen majd beszámolok Nektek.

Még mindig nincs telefonom!

2010. október 10-én úgy döntöttem, hogy elég volt, hogy szívat a telefonom, ezért felkerestem a szervizt és leadtam a készüléket (T-Mobile Pulse - HTC), - melegszik és nem működik jól - javításra. Meg is kaptam az igazolást, hogy átvették, meg cserekészüléket is kaptam és vártam és vártam. Elvileg azt az információt kaptam az ügyfélszolgálaton és a javítási papíron is az szerepel, hogy 15 naptári nap áll rendelkezésükre a javításra. Annak rendje és módja szerint bemegyek 25-én a szervizbe és hoppá, - szombaton nincs szerviz csak ügyfélfogadás, az is ilyen csökkentett létszámban.

Egy picit morcos lettem és megkérdeztem Bálint barátomat, hogy mi tévő legyek, mert itt feketén-fehéren nem tartották be a határidőt és elvileg így nekem a céggel szemben akár jogos követeléseim is lehetnének.
- Nagyon egyszerűen megfogalmazta, hogy igazam van, de hiába pampogok, akkor sem lesz hamarabb készülékem.
Ma újra felvértezve ellátogattam a T-Mobilehoz, hogy már ma a 17. napnál tartunk és akkor kérem a "TV-m", de még nincs is Debrecenben, - valahol Pesten van még a készülék és legjobb esetben csak holnap, vagy szerdán érkezik vissza, mert fődarabot cseréltek benne. Fa**a! Ez aztán a jó hír!

Mi van akkor, ha így sem lesz jó? Amikor bevittem akkor egy srácnak ugyan ezt a típusú telefonját 6-szor küldték fel Pestre javíttatni és azóta sem jó. (Itt jegyezném meg, hogy az enyém is már másodjára volt szervizben) Nem tudom, vajon ki lehet farolni ilyen esetben a szerződésből? Meghosszabbodik a garanciám azzal, hogy szervizben volt a készülék?
A neten azt láttam amikor beléptem az elektronikus ügyintézés alá, hogy amíg nem jár le a hűség nem is vehetek új készüléket. Szóval bukón állok! Se sör, se pogácsa!
Ha bárkinek van tanácsa, azt szívesen veszem, mert jó lenne tudni pontosan a jogaim. Köszi!

Látogatás az üzemorvosnál

"Eljött a nap, lázas minden gondolat..." irány az üzemorvos. Ha menni kell, akkor menni kell, nincs mese. Szerencsére mára sikerült időpontot is kapni, így hát felkerekedtem Péter kollégával és leugrottunk a Petőfi térre. Neki viszonylag egyszerű volt, mivel csak egy szemüveget szeretne csináltatni és ehhez kellett az üzemorvos igazolása és amíg bent volt ennek ügyintézésére én közben egy csíkon csurgattam végig a sárga csíkot, hogy minden rendben van, majd ezt követte a komoly vizsgálat. Egyensúlyozgatás 1 lábon magastartásban, oldalsó középtartásban, majd látásvizsgálat, ahol szintén jól szerepeltem, majd ezt követte az EKG.
Annak rendje és módja szerint nagyon kényelmesen elhelyezkedem az ágyon, a hölgy mondja relax, - nekem sem kellett több, munkaidőben relax, - az sima liba, így hát heverésztem egy kicsit miközben ment az EKG gép és dobta ki az adatokat.
Első vizsgálat, majd eltelik egy kis idő és még egy EKG. Már ekkor sejtettem, hogy mi van, mert pénteken véradáson is így jártam, hogy annyira relaxáltam, hogy baromira leesett a pulzusom. Még pénteken a rendelőbe 48, itt 50-es pulzust produkáltam és hölgy egy kissé meglepett volt.
Első kérdése, - "Magának mindig ilyen alacsony a pulzusa? " Mondom, sportolok és hosszú távokat futok. Következő kérdése, hogy mennyi szokott lenni edzésen. Diplomatikus választ adtam, - Amennyire akarom, hogy felmenjen. Mikor mennyi! Ha gyorsabb vagyok akkor olyan 160 körül.
Na itt rontottam, mert a 160 kiverte a biztosítékot, mert, hogy ez túl magas. Mert 50-es pulzusról 160-ra ez túl nagy ingás és ezt ki kellene vizsgáltatni. Próbáltam magyarázni, hogy nem 50-ról felugrasztom 160-ra, hanem fokozatosan, de ezt már nem sikerült elmondanom, és csak a kardióvizsgálat forszírozta a hölgy, hogy mindenképpen lásson egy kardiológus, és menjek el sportorvoshoz is, de főleg kardiológus vizsgáljon meg. Azt már nem is mertem mondani, hogy a versenytempóm 172-175 körül van és egy félmaratonnál 183-186-os pulzussal szoktam beérkezni, mert még nem írja alá az alkalmasságom.
Legutóbb, amikor itt jártam, akkor is mondtam, hogy futok, meg edzek, akkor meg az volt, hogy "Jaj, ne fusson, inkább ússzon! Jaj, jaj, jaj!"
Szerencsére minden rendben volt, megnyugtattam a doktornőt, hogy elmegyek kardiológushoz, valahogy szerzek egy beutalót, vagy sportorvoshoz elmegyek és csináltatok egy vizsgálatot.

Boka 1 hét után

Egy hét telt el a kis balesetem óta és igyekeztem a lehető legtöbbet megtenni, hogy mihamarabb meggyógyuljon a bokám. Naponta többféle krémmel kezelgetem, vigyázok rá, aminek eredményeként a vérömleny már felszívódott, de a duzzanat sajnos még nem egészen.

Gondolom az irodai "láblógatás" sem tesz jót neki, de sajnos elég nehéz megoldani a felpóckolást, a jegelést meg pláne.

Általában ez utóbbi 2-t itthon csinálom csak, - sajnos rövidebb ideig, de ha bent is tudnám gyógyítgatni, biztosan hamarabb talpra tudnék állni.

Csináltam ismét néhány képet az egy hetes bokámról, íme: klikk ide: --> Peti egy hetes bokája
Elvileg október 9-én szeretném bevetni az új szerkezetet, addig pedig csak pihentetés és pihentetés. Ma találtam néhány jó kis gyakorlatot, amivel a szalagokat, izmokat meg tudom erősíteni, de ezeket a gyakorlatokat majd csak a hét vége felé fogom kipróbálni, amikor már erősebbek és gyógyultabbak lesznek a szalagok.

Ragazzi 2x2

Lassan egy hete, hogy lerobbantam a bokámmal, és mivel napról napra csak javulok, ezért ma úgy döntöttem, hogy kerekezek egy kicsit.

Első gondolatom az volt, hogy kimegyek Pallagig az erdőn keresztül aztán majd vissza, de olyan jól esett a pedálozás, hogy egy kicsit megnyújtom a távot és Pallagnál a kocsma mellett átgurulok Alsó-Józsára és úgy megyek majd csak haza.

Az erdőn keresztül csak úgy suhant a Ragazzi, pik-pak elértem a kocsmát, majd amikor már egyre mélyebbre és mélyebbre hatoltam az almáskertek sűrűjébe, akkor kezdtem rádöbbenni, hogy ez bizony merész vállalkozás lesz, mivel a hétvégi esőtermés hatalmas vízzel és sárral teli medencéket hagyott maga után.

Egyre nagyobb és mélyebb pocsolyákon keresztül vezetett a földút, aztán az első tengelyig érő pocsolya után megállapítottam, hogy jó kis gépem van, mert stabil, jó a hajtáslánc rajta, a gumik tapadnak.

Ahogy beértem Józsára egyre jobb és jobb úton sikerült haladnom az elkerülő nyomvonaláig, ahol még egy csapat lovast is beértem. Ekkor már Ragazzi sírta volna a mosást, de úgy voltam vele, ha hazagurulok, akkor majd egy benzinkútnál sterimóval lecsapatom.

Elkerülő út, - remek puha talaj, jól szétázva, - Ragazzi elől a legkisebben, hátul a legnagyobbon, a gumik csak úgy szippantják fel a homokot, de ezen is átvergődtem és kerestem volna a hazautam, de úgy megváltozott a környezet és a gaz is benőtte az általam ismert ösvényt, hogy egy másik dűlőt választottam.

Szép elindulok az új utamon és a következő kép fogadott. Már a nap erősen lemenőben volt és a napi felmelegedés miatt elkezdett a föld kipárologni és olyan kép fogadott mint a remek kis szellemes filmekben. Kb. úgy derékig ért a misztikus homály, - nagyon izgalmas volt. Sajnos a kép nem az igazi, de szuper volt nagyon a látvány!

Felfedező és merész mivoltom miatt nekivágtam az ismeretlen dűlőnek. A fák egymásba boruló koronája miatt egyre kevesebb fény hatolt be a sűrűbe és így felnyomtam a dinamóm, ami annak ellenére, hogy ekkor már elég szutykos volt a Ragazzi szépen működött és jó fényt biztosított. Olyan úton haladtam az erdőben, hogy vagy 2-3 pókhálót frankón beharaptam, csalán tartotta karban a karom és lábam azon területét, ahol nem fedte ruha és akácosok fejmagasságban lévő vesszői tették még izgalmasabbá az utam, de ekkor még nem tudtam mi a fekete leves...

Amikor aztán kiértem az erdőből és egy olyan útra jutottam ahol végig a iszapmedencében kellett haladnom. Simán tengelyig ért a sáros, iszapos létyó. Ha a szélére fel akartam menni, ott meg süppedős sár volt, szóval maradt a sárlében való bringázás. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy valamikor az út alja kavicsos, vagy törmelékes lehetett, mivel ott nem volt merülés, ott lehetett menni. A dinamó simán ment így is és láttam mindent, - aztán a 35-ös úton Józsa irányába a MOL benzinkútnál értem ki a Kartács utca helyett, de végre kiértem., majd egy remek balos Debrecen irányába és iszkiri haza. Otthon bringa, én, cipő, ruha mosás következett.

A kis túrámról összességében azt mondanám el, hogy egyáltalán nem féltem! Inkább csak az zavart, hogy nem ismerem fel a környéket! Tudtam, hogy hol vagyok, de megzavart a sötétség és kerestem volna az ismert ösvényt.
A bringa szuperül vizsgázott, átvitt olyan helyeken, ahol egy 4x4-es autónak is becsületére vált volna. Rájöttem, hogy a biopace (ovális hajtótárcsa) igazán milyen csodálatos, ha nyomatékot tesz rá az ember és milyen jól működik terepen. Szerencsémre a Ragazzi 28-as, így a mélyebb vizeket is gond nélkül tudtam venni és persze a jó gumiknak /Continental/ köszönhetően némi sárfolttal de simán hazaértem. Most már megértem azokat akik terepbringáznak, hogy milyen lehet ott a fíling amikor leküzdenek egy ilyen szöttyögős dűlőutat, vagy átvágnak vadregényes erdei ösvényeken. Szuper kis élménnyel gazdagodtam! Hurrá!

Újra nagy a baj!

Tegnap már nagyon örültem, hogy végre ki tudtam pihenni a hétvégi tokaji teljesítménytúra fáradalmait és folytathatom a kassai felkészülést a félmaratonra, ahol saját rekordomat szerettem volna megjavítani.

Sajnos örömöm nem sokáig tartott, ugyanis az első etapot, ami Pallag oda-vissza egész jól abszolváltam de a sötétség miatt inkább kijöttem az erdőből és a Nagyerdei krt. mellett lévő bringaúton folytattam az edzést, ahol váratlanul egy kommunikációs aknafedő (négyzet alakú) 1-2 cm mély süllyesztésében aláfordult a bokám elég csúnyán.
Akkor már tudtam, hogy ez nem csak egy sima ficam, hanem több annál, mert ku***a fájt. Gyorsan lesétáltam a villamos kanyarban lévő kúthoz és jó 5 percig engedtem rá a hideg vizet, de még akkor sem csillapodott a fájdalom, aztán "hazasétáltam" közben megfáztam, mert a trikó persze vizes volt rajtam, így most az is kínoz, de leginkább a bokám aggasztó.
Még tegnap este bevettem 2 Voltarent és egy Algofelxet a fájdalomra, meg jegeltem, ma pedig egész nap homeopálinkás :) gyógyszerekkel kezeltem, - így annyit tudtam elérni, hogy valamennyire tudok járni, de leginkább a duzzanat és az a csúnya véraláfutás aggaszt. Legutoljára így 1997-ben az USA-ban a gumiasztalon fordult ki, ahol ennél durvábban vérzett be. Amúgy ezen a lábamon először 1995. május 31-én ment ki a bokám, akkor 1 hét fekvő és 2 hét járógipszet kaptam.
Remélem mihamarabb lelohad a duzzanat, de így már elég esélytelen, hogy elindulok a kassai félmaratonon és harcba tudok szállni az 1:20-as időért. Amúgy is, hogy meg tudjam csinálni szinten mindennek egyben és 100%-osan kellett volna, hogy legyen, de egy 1:21, 1:22-nek is örültem volna. Így örülök, ha ezt kiheverem.
Most 4 hét edzésmunkát dobtam el magamtól... Volt már rosszabb, amikor 3-4 hónap munkája ment el a balesetem kapcsán. Most minden erőmmel a gyógyulásra koncentrálok, hátha...

Ezek a képek sajnos nem arról adnak tanúbizonyságot, hogy egy rövid lefolyású dolog előtt állok. Klikk ide: Peti rossz bokája

3 téma egy estére

Ma este úgy döntöttem, hogy 3 témában szeretnék Veletek némi információt megosztani, -ezek között lesz olyan amely némileg muzikális, lesz amelyik az egészséghez kapcsolódik és olyan, ami velem kapcsolatos. De nem is szaporítanám tovább szót, hanem csapjunk a lecsóba, lássuk az első történetecskét, íme:

A minap a szokásos bevásárlóközpontomban jártam és az egyik fogkrém gyártó cég (direkt nem mondok márkát) Colgate promóztatta, szóval reklámoztatta az új Colgate Sensitive Pro-Relief (~ professzionális, vagy profi megkönnyebbülés, enyhülés) fogkrémjét, mert mostanság mindenkinek egyik napról a másikra érzékenyek lettek a fogai, és kaptam egy termékmintát a kislánytól, hogyha bejön a cucc, akkor még itt lesznek kb. a héten és akkor 900 Ft-ért kapok egy tubus krémet és 3 termékmintát is. Erősen elgondolkoztam a dolgon, meg elolvasgattam a tájékoztató anyagot, - nagyon nincsenek érzékeny fogaim, de azért a tubust is megnézegettem és a következőre bukkantam, íme:

Nagyításért klikk a képre. Az érdekes részt be is kereteztem pirossal, de a lusták kedvéért elárulom, hogy mi van bepirosítva: "...az érzékeny területet 1 percen át, hetente egyszer vagy ritkábban."
Állj, állj, állj! Mi az, hogy hetente egyszer, vagy ritkábban? Az egyszert, hogy lehet ritkábban csinálni? Hetente félszer, vagy negyedszer? Vagy egyharmadszor hétfőn, szerdán kétharmadszor és vasárnap utoljára? Valahol értem én, hogy max. hetente egyszer, aztán majd 2 hét múlva újra, de akkor mi a pékért nem írják azt, hogy havonta néhány alkalommal? Mi az, hogy hetente egyszer vagy ritkábban? Valami okos fordítóprogram biztos ezt dobta ki! Gratulálok!

"Ez itt a zenebutik, a zenebutik, a zenebutik", - muzikális bejegyzés következik, mégpedig annak apropóján, hogy van egy szám, ami betétdala egy filmnek és ez a nóta annyira el van találva, hogy dejómán!
Először a Campuson hallottam Hamvai P.G. keverte fel, majd aztán nagyon sokáig egyáltalán nem hallottam, csak benne volt a fülembe és legutoljára pedig a hajdúszoboszlói Aqua futáson játszotta az egyik srác és akkor rárepültem és kifaggattam, hogy mi ez a zene és kitől van.
Szóval a Berlin Calling című filmnek az egyik betétdala, a szám pontos szerzője és címe: Paul & Fritz Kalkbrenner - "Sky And Sand". Amikor ezt Hamvai lenyomta tök lazán bekeverte a tuccogós muzsikák közé és talán azért ragadott meg annyira, mert annak ellenére, hogy van ennek is tempója, de mégis olyan megnyugtató. Isteni mellette, alatta futni, olyan jó, hogy nagyon! Javaslom mindenképpen, hogy hallgassátok meg vagy úgy, hogy klikkeltek a fülhallgatós képre, akkor indul a YouTube, vagy feljebb a szerzőre és a címre és akkor mp3 formában, - ez utóbbin akár le is lehet így tölteni!

Mára az utolsó történet következik, amelynek címe az izomláz és az izomsérülések. A témának az ad aktualitást, hogy tegnap voltunk a tokaji teljesítménytúrán és mára némi fájdalommal ébredtem és elég nehezen akartak elindulni a lábaim. A megszokott higanymozgásom a fasorban sem volt, - úgy közlekedtem mint egy robot. Aztán korábban olvastam arról, hogy az izomláz az nem feltétlenül csak a tejsav miatt van, hanem mikrosérülések is okozhatják. Találtam is erről egy remek cikket, amiből beollóznék némi infót: A közkeletű magyarázat szerint az izomlázért a megterhelés következtében az izmokban felgyülemlő tejsav a felelős. Ez a vegyület anaerob, vagyis oxigénhiányos állapotban keletkezik, amikor az izom elegendő oxigén híján a tápanyagokat energetikailag igen kedvezőtlen módon csupán tejsavvá tudja lebontani. Ilyenkor az izmok anyagcseréje romlik, és a felszaporodó tejsav akadályozza az izmok összehúzódását, továbbá a sav-bázis egyensúly savas irányba tolódik el, amitől az izmok megduzzadnak. Ez okozza a kellemetlen fájdalmat.
Ez az elmélet azonban nem magyarázza azt, hogy az edzett emberek miért kapnak izomlázat (hiszen minden erős megterhelés után keletkezik tejsav a szervezetben, az élsportolók esetében is). Illetőleg azt sem, hogy miért több órával, vagy akár az edzést követő napon erősödik fel az izomláz, amikor a tejsav felezési ideje nagyjából 20 perc, ami azt jelenti, hogy ennyi idő alatt bontódik le a felgyülemlett tejsav mennyiség fele. A választ elektronmikroszkópos vizsgálatok adták meg, amikkel kimutatták, hogy az izomlázat az izmok mikrosérülései, szakadásai is előidézhetik. Ezek az apró izomsérülések már az edzés során vagy a végén is érezhetőek, mivel a parányi szakadásokon keresztül víz kerül az izomszövetbe. A víz hatására az izomrost körülbelül egy-másfél nap alatt megduzzad és megnyúlik, a szakadás helye pedig begyullad: ezek okozzák együttesen a tulajdonképpeni fájdalmat. Forrás: Origó - Simonyi Gáspár
Na ezek után kijelenthetem, hogy egy kicsit oda is vágtam és rehaboltam is magamnak, ugyanis ma meló után elfutottam a termálba és áztattam is, ami jót tesz a kis izmaimnak és remélem már holnapra jobban leszek.
Mára ennyi fért Peti mókatárába, jó kagylózgatást, és lefekvés előtt fogmosás!

Bakancsos Bortúra Tokaj, 35-37-40-42 km

Egész héten az járt az eszembe, hogy mikor megyünk már végre teljesítménytúrára. Eredetileg tegnapra ütemeztük a rózsaszentmártoni jubileumi 10. túrát, de aztán az időjárás közbeszólt és nem indultunk el, - mint kiderült jól is tettük, mert az egész túra alatt szakadt az eső, szóval tiszta dagonya volt.
Mára viszont szép idő lett és nagy örömmel vágtunk neki a túrának. Több táv is volt, - mi a 35 km-es, ha jól emlékszem Furmint távon indultunk, ami már az itiner szerint 37 km volt, de mi kemények vagyunk. Ja, hogy persze most is János barátommal mentünk, mert a másik futótársam Attila a párjával a rövidebb 25 km-es etapra neveztek.
A rajt és a cél egyaránt Tokajban volt, és először felmentünk a tokaji kilátópontra, majd onnan fel a Kopaszra, majd átmentünk Tarcalra, ahonnan utunkat Bodrogkeresztúr irányába vettük, innen Bodrogkisfaludra mentünk, majd vissza a Kopaszra a tv toronyhoz és innen vissza Tokajra. Időközben szebbnél szebb helyeken jártunk, rengeteg szőlőtőke közt futottunk, de a lényeg, hogy egy varázslatos környezetben töltöttünk el egy szép délelőttöt. Örömünket csak kisebb eltévedések csökkentették, ennek eredményeképpen némi plusz kilométert tettünk a lábainkba. Először Bodrogkeresztúr után, amikor is egy olyan helyen volt jelzés, hogy alig vettük észre és a leírásban sem volt pontosan meghatározva, hogy pontosan melyik jelzést kövessük, majd pedig amikor jöttünk lefelé a Kopaszról a zöld jelzés volt megadva és mi arra is mentünk és valahol Tokaj másik végén értünk le, ahonnan még kellett még vagy 1,5 km-t visszafutnunk és olyan ösvényen jöttünk le, hogy talán az egész úton nem volt olyan taknyos és nyálkás és susnyás-csalanos mint ott. A cipőnk nagyon durván nézett ki, a képen látszik...
Úgy látszik, hogy én ha túrázni megyek, akkor mindig leamortizált cipőben érkezek haza, amit legalább 2 óráig kell sikálni. Jut eszembe a képeket itt találjátok: Bakancsos Bortúra
Most pedig elhúzom a csíkot sikamikálni, mert ha megszárad a sár, akkor még nehezebb leszedni a trutyit.

Békakirálykorona

Nem véletlenül választottam ezt az igen bonyolult összetett szót a mai bejegyzéshez, hiszen volt ma minden, -béka, király (ez legkevésbé, de majd valamit ráhúzok) és korona.

Szóval ha sorban megyek, akkor talán a királlyal kellene kezdeni, mert ma király napom volt, mivel szabin voltam (ugye mondtam, hogy ráhúzom valamire), bár nem valami nyugisan telt, mert beadtam a telefonom szervizbe- soha ne vegyetek T-Mobile Pulse telefont - de mondták, hogy minden anyagomat bukom, így aztán elkezdtem archiválgatni és végül majd egy órás ácsorgás után átvették és felküldték Budapestre és most 15 napig egy Sony-Ericsson telefonom van. Na de mindegy kibírom, de most ugorjunk a korona témára.

A korona sajna nem egy ilyen békakorona, hanem mivel az egyik fogam halmozottan hátrányos helyzetben van ezért fogászati tanácsadóm, fogorvosom, kedves barátnőm, javaslatára megléptük azt a lépést, hogy az egyik felső hátsó fogamat egy védőpajzzsal, koronával látunk el és így szuper lesz. Úgy mentem el, hogy ma bátor leszek, de aztán kb. megint olyan voltam mint Al Bundy.
Ahogy elkezdődött a móka és felvisított a turbina azonnal belefeszültem a székbe, elszállt minden bátorságom, aztán a második szuri után már javult a helyzetem és már akkor nem is vészes dolgok történtek velem. Igenis kibírható, csak nyuszkó-muszkó voltam, olyan mint Al Bundy a fenti videóban. Klikk a képre a moziért!

Hazaútban Miskolcról viszont sajnos tragédiák tömkelege történt, ugyanis nagy igyekezetem ellenére is, az eső utáni békainvázióban sajnos néhány békát elküldtem a másvilágra. Lassítottam is és próbáltam kerülgetni amennyire lehet, de néhányat sajnos elgázoltam. Amikor beparkoltam a garázsba, akkor éreztem valami furcsa szagot, kb. olyan volt mint a nedves kutyaszőr. Szerintem ez békák testszaga volt, akiket sajnos kilapítottam. Sajnálom a kis jószágokat!
Csak ugráltak és ugráltak, aztán placcs...
Hát így telt ez a nap, - reméljük, hogy holnap szép idő lesz és elmegyünk Rózsaszentmártonra a 10., jubileumi teljesítménytúrára.

Eső, katsák, rózsaszín égbolt

Egy elég hosszú és hajtós nap után nem voltam valami hú de lelkes, hogy ebben a remek időben kell kimennem edzeni, de ahhoz, hogy holnap tudjak pihenni és esetleg egy karcsú sörözés is beférjen, - ahhoz ma kellett termelni.

Gyorsan az eső sorja közt hazatekertem, öltözés, kenőcsölés melegítő krémmel, cipő és start. Az elején viszonylag jól ment a futás és az eső sem zavart igazán, viszont az utolsó 3 km-en már feleannyira sem élveztem az edzést mint az elején. Az órám szíja bekrepált, a ruhám átázott, a cipőm cuppogott a víztől, a szél a mellemhez verte az esőt, - szóval nem mondanám, hogy top érzés volt, de edzés közben mindig értek olyan apró élmények, amik tartották bennem a lelket és melengették a szívem, a testem.

Az egyik ilyen élmény, hogy a Csónakázótó mellett az Adyn kint pörögtek a kacsák és mintha ott sem lettem volna úgy totyogtak, rikácsoltak, - jó volt nézni, hogy nem riasztom meg őket és nem repülnek el. Kb. 2-3 méterre voltak tőlük, de egyáltalán nem zavartatták magukat. Szuper volt!

Aztán letelt a penzum, irány haza. Amikor az egyetem előtt jártam, akkor vettem észre, hogy az ég, ami előtte egy elmosódott szürke paca volt, teljesen átváltozott és mintha angyalok eperhabbal kenték volna be az eget, olyan szép színű lett az ég. Ilyen szép rózsaszínű eget régen nem láttam, aztán sajnos mire hazaértem már eltűnt az eperhab és ismét szürke pacák lepték el az eget. Sajna nem volt nálam gép, pedig érdemes lett volna megörökíteni.
Ezek az élmények teljesen kárpótoltak a vízért és a hidegért, - bár a forró fürdő sem esett rosszul.

Az első díjazott!

Lezárult!

Hosszas és kimerítő szavazatszámlálás után végre megszületett az első Tigriscitrom díjjal kitüntetett megasztárunk, aki nem más mint a képen látható Farkas János művész úr, aki a leadott 6 szavazatból mindenkit elsöprő 3 szavazattal megnyerte a kis házibajnokságunkat.

Véleményem szerint a győzelemhez nagymértékben hozzásegítette Jánost a varázslatos pecsétgyűrűje, a magas fokú zenei képzettsége, tiszta baritonja, Richard Claydermant megszégyenítő zongora virtuozitása és természetesen a hölgyek, - Nikolett, az egyet jobbra, egyet balra alakításával, Erika, aki kígyózó testmozgásával elvarázsolta a férfitekinteteket, és nem utolsó sorban Niki, aki olyan mesteri mozgásokat mutatott be, hogy ezeket legközelebb valamelyik Madonna klipben fogunk újra látni.

Őszintén szólva az én favoritom Dávid Sanyi volt, de mindig örülök, ha egy ismeretlen tehetséget emelhetünk ki ebből a mai zavaros és sokszínű zenei miliőből. Gratulálok Farkas Jánosnak, és ha a képre klikkeltek, akkor az egyik slágergyanús nótáját hallgathatjátok meg, viszont aki az egyvelegét szeretné dúdolászni munka közben az inkább klikkeljen ide: Farkas János és a lányok

Patent kis játék, jó zenével

Most kaptam ezt a remek kis játékot Gomez pajtástól, - a lényeg, hogy az első klikk után ugrálgatni kell felfelé a csengőkön és cél, hogy minél magasabbra juss fel. Ami nagyon kedves az egészben, hogy nagyon szép muzsika szól alatta!

Próbáljátok ki, először klikk a hópehelyre, majd a szövegre -bár én felhúztam magam rajta egy kicsit, de amúgy szerintem is szuper, - ja 4290 pontot értem el.

A játékért most klikk ide a képre!


Ui.: Aki a muzsika címét el tudná küldeni, annak nagyon hálás lennék!

Egy hűséges Olvasómnak!

Egy nagyon kedves és hűséges Olvasómnak és persze minden Olvasómnak szeretnék kedveskedni a következő számmal, amit a méltán híres Karel Gott adott elő 1977-ben. Ez a szám nem lehet más mint a Lady Karneval, amit meghallgathattok a YouTube-on keresztül, ha IDE, vagy a képre klikkeltek, de fanatikusok le is tölthetik, ha ide kattintanak: Lady Karneval.

Persze a mi Gyurink is elénekelte ezt a meseszép kis nótát, ami szintén megtalálhattok az YouTube-on, ha ide nyomtok: Korda György - Lady Karneval, vagy fanatikusoknak ez is elérhető itt: KGy-LK

Jó szórakozást kívánok hozzá!

1 hete Ragazzi!

Már egy hete a Ragazzival járok munkába, ugyanis a héten lesz 2 hete, hogy egy kora reggeli zsibizés alkalmával rábukkantam erre a gépcsodára.

Eredetileg 17.000 Ft-ra volt kitéve, de aztán sikerül egy ezressel olcsóbban elhozni, - lehet, hogy lehetett volna még alkudni, de szerintem ez az ár is elég jó, mert annak ellenére, hogy nem mai darab a kicsike, ahhoz képest elég jól fel van szerelve.

Lássuk a teljesség igénye nélkül, - Continental első- és hátsókerék, dizájnos rácsos lámpa, Shimano első 3 tárcsás Biopace-es (ovális lánctányér) és hátsó nem tudom hány tárcsás hátsó fogsor, menő színkavalkád, feketére fényezett sárvédők, dupla macskaszem mind a két keréken, kitámasztó, stb.

Ami a legizgalmasabb a Ragazziban, hogy az elején csak azt láttam, hogy Made in Germany, - aztán egy ismerősöm hívta fel a figyelmem, hogy ho-hó, ez igazán Made in W. Germany!!!
Azaz, a kicsike igazi NSZK termék még, és ezt meg is erősítette a szerelős cimborám is, aki a felszerelt technika alapján 1990-1991 körülre lőtte be a gépet.
Egy igazi gépcsodával közlekedek, ami lassan már 20 éves lesz, ha csak nem már el is múlt. Sajnos azért a szekérre már volt némi ráfordításom is, pl. egy pedál, mert csak 1 volt rajta, 1 hátsó lámpa, 2 db belső gumi és egy dinamó, - ami volt rajta eredetileg, de sajnos nem bírta a tempóm. Halkan jegyezném meg, hogy a dinamó francia volt, -ennyit a francia megbízhatóságról.
Amúgy nagyon kényelmes közlekedni a biciklivel, főleg ha puhábbra hagyom a gumit, - ekkor viszont nem lehet vele haladni, mert megeszi az út az energiát, a súly a lendületet, mivel még igazi acélvázzal van szerelve. Ami még hátránya - a Csepellel szemben- , hogy a 3 liftből nem fér be csak 2-be, vagyis 1-be, mert a középsőben csak a bringa, én, meg esetleg egy ember,- szóval marad a legnagyobb lift, - de akkor "Fiúk, Ragazzi(k)," gépjárműre!

Újabb felfedezettem van!

Kedves Olvasóim!

Nem igazán halmoztatok el szavazatokkal a szuper megaprodukciók kapcsán, de nincs mit a szemetekre vetnem, hiszen, én sem írtam túl sokat egy ideig a blogba. Mivel a kis kedvenceim nagyon fontosak számomra, - köztük is Dávid Sanyi, ezért meg-megszoktam hallgatni néhány számát és ilyenkor a YouTube feldob további szuper előadókat, - köztük is például Zsuzsa Mihály művész urat, akinek több száma közül a számomra legkedvesebbet választottam ki, amelynek a címe: Brazil
Ez a muzsika annyira pöpec, hogy muszáj voltam leklimpírozni a szövegét - mert sehol nem volt rajta a neten - valamint mondanivalója is mélyszántású, valamint aki kareokében elő szeretné adni, annak pedig már nagy könnyedséget jelent, hogy nem kell vadásznia a szöveg után.
Szóval a nótáért vagy klikk a képre, vagy IDE, vagy fentebb a Brazil szóra. A fanatikusok pedig ha ide kattintanak, akkor pedig akár le is tőtikézhetik e remek muzsikát Brazil_letöltés

BRAZIL

Brazil!
Brazil a ritmus és a nyár
Brazil a fiú és a lány
Brazil a színes karnevál. Brazil!
Rio de Janeiro
Éjjel a Copacabanán
Édes az élet, s a banán
Ez az én szappanoperám
Vár egy forró brazil fekete
Szambázok kicsit vele, egy édes kis bestia, brazil
Csak szamba és brazil. Brazil!
Na gyere Szamanta, ne légy most bamba, szambázz csak bátran, jöjj a karomba
Döntsél ma romba, vagy inkább rumba?
Brazil!

Világvége következik!

Ma annak ellenére, hogy hamarabb fejezhettük be a munkát - így is később jöttem csak el - elég szaladgálósra sikerült a délután és még némi ellátmányt bent is hagytam a munkahelyemen, - szóval nem igazán maradt időm arra, hogy rendesen bevásároljak, ezért úgy döntöttem, hogy a Loki meccs után, - ami borzasztóan szánalmas volt - ugrok el gyorsba a Tecskóba 1 tejért, 1 kenyérért, és joghurtér.

Ahogy közeledek a áruházhoz, látom, hogy iszonyat mennyiségű kocsi áll a parkolóba, akkor már sejtettem, hogy fullos lesz a Tuskó, de ezekre szükségem volt, és bizakodtam, hogy gyorsan bevásárolok.
Komolyan mondom nem hiszem el, hogy 1 napig bezár minden bolt és az emberek pánikszerűen megrohanják az áruházakat és olyan mennyiségeket vásárolnak fel, mintha a világvége jönne. Az előttem lévő pár megvett 4 üveg pezsgőt 2 Martinit, aztán általában pia volt az embereknél. Egy család éppen mostanra időzítette a szutyok 1 kazettás CD-s kisrádió megvásárlását, vagy éppen a mögöttem lévő hölgy negyed 10-kor vette meg a sertéscombot.

Hihetetlen! Nem is tudom mi lenne ezekkel az emberekkel, ha bevezetnék nálunk is azt, hogy vasárnaponként bezárnak a boltok. Szerintem akkor szombaton kifosztanák az összes áruházat.

Azt is megfigyeltem, hogy több család számára - ahol gyerek is van - a bevásárlás egy komplett program. Mert ugye elmennek a Tuskóba, a kisgyerek kipróbálja az összes játékot, apa a hifiosztályon szüttyög, anya a remek Tesco-gazdaságos kardigánt/pongyolát próbálgatja, - lehet enni fasza Tescos pizzát hígított kólával, hideg van, akad még némi sajtos kiflivég is, a szőlőből is le lehet csípni 1-2 szemet, szóval ideális családi program. Kell még ennél több, aztán hazamennek egy kis bagettel és dejómán.

Összefoglalva a lényeget, - ha ünnep jön nem köll beszarni, mert a garázsbót biztosan nyitva lesz, ha tütü kell, - a palackos boltok mindig nyitva vannak, mert még ünnepen is vannak száraz torkú népek. Ruhát valóban nem lehet venni, IJ (így járt).
Legyen a vasárnap mindenkinek ünnepnap!

Hogy a viharba ne...?

Már a jó múltkorában is kacérkodtam a gondolattal, hogy milyen jó lenne elcsípni egy remek képet a villámlással és égzengéssel megfűszerezett viharról, de aztán szomorúan bele kellett törődnöm, hogy a kis százezer éves kompaktommal esélytelen vagyok ilyen kunsztra, de azért nem adtam fel a gondolatot.

Újabb varázslatos viharos este, újra villámot szeretnék fotózni, de ismét csak használhatatlan képek születtek.

Aztán egy elég elvetemült gondolatom támadt, és átváltottam videóra, majd az anyagot átkonvertáltam mov kiterjesztésből aviba, aztán kikockázva a videót csak sikerült egy ütőképes képet levadásznom.

Sajnos most sem teljesült a vágyam, hogy a szemközti ház villámhárítójába, vagy a mellettem lévő ház tetején lévő csillagvizsgálóba belecsapjon a villám, de azért egyszer kétszer elég közel volt.

Végre már itthon is kapható

Nagy örömmel fogadtam, hogy végre a Gustában kapható - és csak ott, se Tesco, se Cora, se Spar - a Dr Pepper (Doktor Peppör) nevezetű üdítőital. A Wikipédia a következőket írja a Dr Pepperről:

"A Dr Pepper egy, az Amerikai Egyesült Államokban népszerű szénsavas – eredetileg mandula ízű – üdítőital-márka, amelyet a Cadbury-Schweppes cégcsoport forgalmaz. Története 1885-re nyúlik vissza, amikor először hozták kereskedelmi forgalomba, majd 1904-ben a Saint Louis-i világkiállításon mutatták be. Nevét arról a vegyészről kapta, aki az összetételét kidolgozta. A Dr Pepper nem kólaféleség, hanem többféle gyümölcs ízéből összeállított ital. Mivel külön palackozói hálózattal nem rendelkezik, általában szerződéssel palackozzák a Coca-Cola vagy a Pepsi üzemeiben." Forrás: Wikipedia

Sajnos még aranyárban mérik ezt az itókát, jelenleg egy 0,33-as doboz 200 Ft körül mozog, a 0,5 literes palack a Gustában 299 Ft-ért kapható.

Most kérdezhetnétek, és jogosan, hogy miért is Dr Pepper, meg ennyiért bármilyen márkájú 2 literes üdítőt lehet vásárolni.

Na igen, de aki még nem kóstolta, az igazán nem tudja milyen ennek az íze, - ezt vagy lehet imádni, vagy utálni, én sajnos az előbbiek közé tartozom és remélem betör a magyar piacra, bár szerintem nem, mert anno a Cherry Coke is mekkora szám volt, most meg a kutya nem issza, szóval nem hiszem, de azért reménykedem, hogy sokan megszeretik és talán olcsóbb is lesz egy picit.

Rendes harc volt!

Nem új témával jövök, hanem a szokásos galambháború újabb híreit szeretném megosztani Veletek.

A legutóbbi galambriasztási fellángolásomkor saját magam készítettem 2 db - béta verziós - varjúimitátort, amiket viszont a viharos szél a túlvilágra küldött, de nagyon jól betöltötték a szerepüket, mivel nem volt galambom. Akkor még 4 db szélforgót is elhelyeztem a lodzsára a hatás fokozás érdekében. Semmi burrogás, galambolás, még ide se szálltak!

Ma viszont amikor jövök haza látom, hogy 2 kisebb példány ott baházik a virágládámba. Rohanok az ablakhoz, le se izélnek, néznek rám bután. Verem az ablakot, semmi! Kirontok az erkélyre, semmi! Na mondom adok a pofátoknak. Levettem a hátizsákom és azzal egy jót odacsergettem, mire elrepült mind a kettő, de az egyik abba a kanyarba vissza akart térni, - újabb lóba a zsákkal, püff még1x totális megsemmisítő találat. Utána már nem volt kedve visszarepülni a rohadékoknak.

Aztán megtudtam a házban a helyi Magdi anyustól, hogy az alattam lakó - alapjában is szellemi pankrációban maradandó sérüléseket szerző - hölgy nemcsak a radiátorcső randalírozásban bajnok, hanem eteti és "neveli" is a ku**a galambokat. Csak nehogy véletlenül írjak és kitegyek egy anyagot a házban, hogy a galamb, mint repülő patkány milyen betegségek okozója lehet, hátha eljut az agyáig!
Rohadék, - itt van a 2 kiba**ot lodzsám és nem száríthatom a ruhát kint, mert ilyen barmok laknak a házban. Elnézést, de számomra ez egy eléggé akkut probléma és nem igazán látom a tuti megoldást! Ez ilyen formában nem igaz, mert tudok egy csomó védekezési módot, - mechanikus terror szúrós dolgokkal, pszichoterror varjúval, vegyiterror méreggel, vagy csak egyszerűen lelövöldözöm a galambokat!
Jut eszembe, szavaztál már?

Újra elkezdem...

Ma újra elkezdtem a komoly felkészülést egy őszi versenyre, így délután, vagy inkább már estefelé kimentem egy rendes edzésre, melynek keretében csapattam egy elég korrekt bő 17 km-es távot, ami abból állt, hogy kifutottam Pallagra, majd vissza, majd még 2 feszültség köre és haza.
Azt kell, hogy mondjam, hogy megviselt, pedig nem is voltam zúzós tartományba, csak 145-152 BPM, ami viszont nagyon szépen tudtam teljesíteni, mert Pallagra kifelé 16:31-et, még visszaúton 16:30-at futottam. Most nem a mellemet szeretném döngetni, de simán 4:40-es kilométereket jelent, de tudok én ennél jobbat is, majd ha már jönnek a hűvösebb napok, erősebb is leszek, és akkor ebből az időből simán tudok majd még faragni.

De hogy mire is megy ki a játék, mire ez a felkészülés? 2010. szeptember 26-án vasárnap lesz Güssingben (A) egy félmaraton, ahol nagyon szeretnék egy új egyéni csúcsot futni, ami azt jelenti, hogy jobbat kellene menni 1:23:33. Ez az idő 3:57-es kilométereket jelent, de már van a tarsolyomban egy nem hivatalos 1:22-es idő is, de itt biztosan ki lesz jól mérni és teljesen sík a terep, szóval csak én lehet az akadály az új idő megszerezésénél.

Ui.: Szavazzatok :)

Ez már nem kínoz, hanem egyszerűen kivégez...

A múltkor bogarászva a YouTube-ot a sok selejt között egy igazi gyöngyszemre bukkantam. Farkas János művész úr és 3 orkja egy igazi megaprodukciót mutatott be a Budapest TV varázslatos díszletei között.

Természetesen nem csak ő az egyetlen, akit most Nektek be szeretnék mutatni, hanem K.O. Lacit és még néhány világszárt.

A produkciókért csak klikkeljetek a képekre és máris jönnek a dalok, majd VISSZA gomb és jöhet az újabb produkció, - és el ne felejtsetek szavazni!

K.O. Laci és csapata, vagyis K.O. Laci és a futómalac és a háttérboxosok.
A nóta és a videó pikantériája, hogy se a futómalac, se K.O. Laci nem tudja, hogy mikor kell bekapcsolódni a számba, a sava borsa pedig produkciónak az énektudás!






"Szinte jobb, mint az eredeti" - így érzete Poór Péti bá'. Ezzel a véleménnyel én nem szeretnék vitába szállni, szerintem nem!
A domina ruhás, zombira maszkírozott néni, vonaglós mozgással szégyeníti meg a "rocknagymama" kiváló számát. A ruházatból már csak egy ku**a nagy csillogó kereszt hiányzott, - majd javasolom Mariannak, hogy bővítse a dizájnt.
Nem mellesleg ehhez a videóhoz készültek a legjobb buborékok, amiket feltétlenül olvassatok el!

A szamba királya Gara Lacika, akinek az arcára Korda Gyuri sponzorálásával varrták a vigyort. Ez már annyira szánalmas, hogy végig sem bírtam nézni.

Szerencsére az operatőrök megörökítették Gara bácsi szambát imitáló mozgását, és akit teljesen elbűvölt a zenekar és nagyon figyelmes, az le tudja nézni a szinti elejéről nem Gara bá' weboldalának a címét, hanem a Nosztalgia zenekar elérhetőségét.





Hölgyeim és Uram! Most következik az örök favorit, a BP Tv egykori csalogánya, az öreg hölgyek bálványa, a női szívek lángra lobbantója, az a férfi, akit még én is láttam élőben egyszer Pesten, a háromszögtánc I. osztályú művelője, a gigasztár, ..... DÁVID SÁÁÁÁÁÁNDOR!
A favorit nótám Sándortól a Kék ég, sa tenger című remekmű, de érdemes megnézni valamennyi produkcióját Sanyinak, főleg azt, ahol a Carolina c. nótát versben és teljes átéléssel adja elő. Még szerencse, hogy nem látjuk, hogy mit csinál odalent. Carolináért ide klikk: CAROLINA
De nem rossz produkciója a Gedeon bácsi, vagy a Paloma Blanca. Én biztos, hogy Dávid Sándorra teszem a voksom.
Szavazzatok!

Jaj, már megint mire bukkantam?

A tipikus tyúk, vagy a tojás esete következik.
Múlt héten elmentem megnézni az Eredet című filmet, amit mindenkinek ajánlani tudok, mert nagyon izgalmas és elgondolkodtató. Szóval ücsörgök bent a moziban, kezdődik a film, és a Legendary Pictures logója is megjelenik előttem, mire azonnal elkezdett forogni az agyam, hogy ezt a logót mintha már korábban láttam volna, és valóban láttam is egy ehhez nagyon hasonló logót az egyik debreceni szálloda anyagiban.

Ez lenne a Legendary Pictures logója és akkor most lássuk a másikat, amelyik a Hotel Divinus***** logója, amit akár hogy szépítünk, de nagyon hasonlít a LP szimbólumához. Persze, most felmerülhet a kérdés, hogy esetleg plagizálásról lenne szó, de ezt nem tisztem eldönteni, beszéljenek helyettem a képek.

120 napja néma csend! Avagy hova tűnt Damon Hill?

Kedves Olvasóim!

120 napja, hogy egy betűt sem írtam a kis blogomba, azt kell, hogy mondjam, hogy elhanyagoltalak Benneteket kedves Olvasóim. De mi is történt 120 nap alatt? Rengeteg dolog, futottam, ettem, ittam, partiztam, no és persze dolgoztam, megöregedtem megint 1 évvel, -most már 33 éves vagyok, meghosszabbodtam munkaügyileg, igyekszem asszony/feleségnek valót keresni, szalonnát sütöttem a múlt héten hagymával, meg házigazdáskodtam, szóval tényleg sok mindent csináltam.
Amire nagyon büszke vagyok, hogy csapatban ismét körbefutottuk a Balatont, erről képeket is láthattok a következő linken, ha ide kattintotok: FUTÁS aztán az UB2010 alatt fogjátok megtalálni a verseny képeit.
További szép napot!

A mindenségit!

Most megy egy film a Discovery csatornán a fél tonnás tinikiről és íme az egyik "jószág" aki már bőven túllépte az egészséges határt. A gyerek 19 éves és kb 300 vagy 500 kg-ot nyom.

Ami kihúzta nálam a gyufát és felkúródtam az az, hogy az anyja, aki zabáltatta, - nem etette - minden nap 8000 kalóriás adagot tett elé és ez az ostoba asszony azon siránkozik, hogy meghalhat a gyereke.
A család első gyereke 19 hónapos korában meghalt, így az anyuka abban élte ki a szeretetét, hogy etette - hízlalta - a gyereket. Azt hiszem, hogy anyukára is ráférne egy agymosás.

Napi életkép

Szóval a mai napi életkép a házunk alatti palackozott italok boltjában történt. A kis helyzet úgy kezdődött, hogy még éppen sötétedés előtt sikerült haza érnem a fodrászattal összekötött bringázásból, ugyanis megjártam Józsát (ott van a fodrászat) és Hajdúböszörményt, és úgy gondoltam, hogy megérdemlek egy bodzás Radlert, mert elég gyors voltam és kitartó. (és főleg szerény).

Ácsorgok a sorban - mert ebben a boltban mindig sor van, a fene megette azt a sok kiszáradt gigájú embert, aki még ki se ér a boltból, már is fordul vissza a 0,5 dl-es tüske üvegével - erre mögém áll be egy rom a hölgy (nagyi) és az unokája. A következő játszódott le:
- "Mama! Ez egy versenybicikli? Mama! Nézd milyen vékony a kereke! A papával is mentünk már ilyenen, amikor elestünk."

Ekkor következett a kielemzésem.

- "Mama! Nézd, felfelé áll a cipője orra! Mama, a cipője tudod miért kopog? Vas van a talpán! Tudod mama, vas van az alján, a talpán!
- "Maradjá má' Dezsőke!"

Ezek után megvettem a kis Radleremet és elkortyolgattam. Óriási szöveg: "Maradjá má Dezsőke!"

Népek Tavasza - Népek havasa

Hát az a szó /tudom, háttal nem kezdünk mondatot/ tavasz, egy kis túlzás, ahhoz képest amit megéltem a Népek Tavasza miskolci teljesítmény túrán.

Amikor megérkeztünk futótársammal kb. 5-6 fok volt és metsző szél. Gyorsan "neveztünk" majd dideregve átöltöztem /rutintalan versenyző, -otthon kell beöltözni/ és szépen elindultunk.
Az elején még egész istenes volt az út, minimál sár és viszonylagosan jól járható erdei ösvény és mivel még csak most indultam először egyedül ilyen túrán, ezért igyekeztem csapódni, hogy nehogy eltévedjek nagyon.

Szóval ahogy sikongatva hasítottam a métereket az út is egyre havasabb lett és egyre csípőkingyolóvá vált, mivel a rögös út, nem éppen kedvez a szalagoknak és az ízületeknek de hamar túltettem magam rajta, igyekeztem nem nagyon figyelni rá és nem sokára a táj is változott.

Haverok! Voltak olyan szakaszok, hogy majdnem ketté sercintettem az alsóm, egyrészt olyan emelkedő, hogy az elemek mellett /hó, sziklák, jég/ még a kidőlt fákon is át kellett G.I. Joe-zni és ráadásul pont olyan magasban voltak, hogy alatta nem férsz el éppen, ha meg felette igyekszel átvergődni, akkor meg kis híján itt-ott tojásrepesztés volt.

Amitől legjobban beparáztam egy olyan meredek lejtő, szakadék (Sebes-víz völgy) hogy végig hó és jég, gatyafék 1000-rel, kapaszkodsz amibe bírsz, és mindezek mellett a jobbodon még ott folyik egy nem gyenge kis patak. Ezt ha jól tudom Uhrin Benedek bácsi is megénekelte, de ez, ahhoz képest horror volt. Csak erős idegzetűeknek ide klikk ---> KISPATAK-ért

Aztán 10-nél és 20-nél bevertem egy-egy isostar energia szeletet és minden ok volt a kajával, ilyen - gyengék fegyverének számító - zsíros kenyeret el is kerültem, hogy szokjam a koplalást, meg hogy ahogy Sóbert Norbi mondaná, célom volt, hogy égjen a zsír; inni pedig isot és majd már csak vizet vettem magamhoz.

Minden szép volt és jó visszatérve a túrához csak éppen, ahogy elkezdtem lefelé venni az irányt, a havat felváltotta először a latyak és majd a dagonya.

Ja, jut eszembe, még nem vagyok egy hegyi kecske, de már sokkal merészebben jövök lefelé, mint tavaly, mert 2009-ben a Bükk 900-on (ez is egy teljesítménytúra, ahol ellátmány nélkül kell kitúrázni a Bükk 20 legmagasabb csúcsát) felgyúrtam magam.

Szóval sár és sár megspékelve rohadó falevéllel, de én szárnyaltam. 23 km-nél eldöntöttem, amikor már annyira nem élveztem a túrát, hogy lesz ami lesz, már nem érdekel a ruhám, a cipőm, xarok a sárra, csak érjek már be.

Igyekeztem mindent figyelmen kívül hagyni, csak éppen a szervezetemet nem tudtam, ugyanis elhasználtam a sóimat. Kicsit hasonló lett a történet mint Krakkóban, csak nem annyira durva, most a magnézium fogyott el, ugyanis a vége felé a fáradtság és az Mg hiány miatt 2x is begörcsölt a jobb combom, így meg kellett állnom, hogy valami nyújtást imitáljak.Aztán a vége már minden happy volt, kokárdás, hiányosan, egy szál csákóban ácsorgó hölgykoszorúk sorai között tettem meg az utolsó néhány métert, jaj bocsi bealudtam egy pillanatra, szóval egész frissen értem be a célba, aztán becsókoltam vagy 5-6 pohár tejját, de valahogy a zsíros kenyeret hagymával nem kívántam.

Akkor most jöjjenek a számok:
Táv: 30,67 km
Szint: 1280 m
Idő: 04:26:26
Állapotom a túra után: 30%
Újra megcsinálnám: 100%
Nagyot alszok: 100%

Szóval dióhéjban ennyit erről a túráról. Megküzdöttem az elemekkel, esett a hó is, fújt is, sár, latyak, csípőpusztító utak, - de megérte.

Kormány

Valamit elindítottam!

A nagy darázs felújítás megindító hatású volt, mivel egy hasonló járgánnyal rendelkező olvasó keresett meg a blogon keresztül, hogy a kormányról és a felújítás részleteiről adjak már némi információt.

Szóval csak most, csak Neked elkezdtem vadászni a kormányszárat és kiderítettem, hogy ez egy KCNC Fly Ride típusú kormányszár. Ez viszonylag elég versenyképes árban - néhány ezer forint körül - már beszerezhető. Most nem tudnám mondani, hogy mennyi volt az enyém, kb. 6000-7000 Ft körül. Mivel én alacsonyabb vagyok, így egy rövidebb szárat és inkább felfelé ívelőt választottam, de persze vannak hosszabbak is, itt igazán csak a buksza dönti el, hogy milyet szeretnél.

Egy kicsivel több bogarászást vett igénybe, hogy kiderítsem, hogy miként lehetett majd ezt a kormányszárat beépíteni. Átnéztem néhány oldalt, mire rábukkantam, hogy pontosan, hogy is hívják ezt a "kormányrúd toldalékot" szépen.

Szóval, stücni toldalék, vagy kormánycsapágy adaptert. Nem nagy varázslat csak venned kell egy BBB Extender BHP-21-est vagy hasonlót, - ebből is van több fajta, és minden OK lesz.
Akkor most jön a kulisszatitok! Szóval, ha kiválasztottad a kormányszárat és sikerült beszerezni az adaptert és elolvastál minden fórumot, pl a bikemag.hu oldalon a szereléssel kapcsolatban, akkor most megmondom a tutit.
Szóval a frankó gyári kormány soványabb mint a kormányszáron a rögzítési hely, így nem tudod a csavarokkal fixen megszorítani, hogy nem mozduljon el. Ha jól emlékszem, akkor a szervízdében azt mondták a srácok, hogy kb. fél miniméter a differencia, ezért a kormányszarvra a jól rögzíthetőség érdekében egy sörös dobozból kivágott kis darabkát kell beépíteni és akkor már tutira jól lehet megfogatni.
Remélem sikerült némi hasznos infóval szolgálnom. A kormányszáramról és a adapterről összeszedtem néhány képet. Klikk ide: Kormánymű

Az első duruzsolások

Végre!

Annyira vártam már ezt a pillanatot! Sem az idő, sem pedig egyéb tényező nem akadályozott meg abban, hogy kivigyem a darazsat egy picit megjáratni.
Igyekeztem gyorsa haza, majd gyors átöltözés, bringás gatya, rikító zöld kabát, kesztyű, stb.
Először arra gondoltam, hogy ha minden összejön, akkor a nagyhegyesi körforgóig megyek el és vissza, de sajnos még arra várni kell egy picit, így csak a látóképi csárdáig jutottam és onnan már muszáj volt visszafordulnom, ugyanis, sem én, sem pedig a darázs nem volt esti közlekedésre alkalmas állapotban. Így is mire visszaértem Debrecenbe, már rendesen sasolni kellett az utat, hogy lássam, nehogy véletlenül gödröt, vagy kátyút fogjak meg.

Szuper a gép! Sőt, nagyon szuper. Olyan jó tekerni, igazi kis edzőgép lett. Elől szinte nem is használom a kicsi fogaskereket, mert akkor nagyon pörög, általában csak hátul használom a 2-3-4-es fogasokat. Ha majd lesz újra egy kis megtakarítás pénzügyileg, akkor egy komolyabb bukósisakba fogok beruházni. Addig nem szándékozom többet költeni a szekérre. Első a biztonság!
Titokban már bogarászgattam a bukókat, és láttam mindenféle modellt, meg már fórumokon is olvasgattam. Van néhány kifejezetten szép és megbízható sisak, de azért csendes elárulom, hogy a jobb bukók még az eBay-en is valahol 100 USD körül kezdenek mocorogni.
A legdurvább, hogy van az UVEX nevű márka, - aki nézte a téli olimpiát, az láthatta ezt a márkát a bobosok és szánkósok fején. Ezt a sisakot a németek gyártják és az eBAy-ről még mindig olcsóbb megvenni az amerikai eladótól, mint lerendelni Németországból, amit nem is igazán lehet, Magyarországon meg pláne drágább.
Azt is csendesen jegyzem meg, hogy Magyarországon minden sporteszköz jóval drágább, mint a környező országokban. Az egyik futótársam pl. Szlovákiából rendelt magának futócipőt és postával együtt nem került annyiba, mintha itthon vette volna meg.
De visszatérve darázshoz, szóval nagyon jó volt meghajtani, már nagyon várom a meleg és hosszabb napsütéses napokat, hogy meló után - mint anno tavaly - még simán ki tudjak tekerni Hortobágyra meg vissza, vagy hogy meg tudjam csinálni a Debrecen-Balmazújváros-Hajdúböszörmény-Debrecen kört.

Süss fel nap! Fényes nap!