Enyves gennyes!

Szombaton egy kis társadalmi munkát vállaltam fel G. Peti barátomnál. A meló arról szólt, hogy le kell pusztítani valamilyen formában a falról az enyves festéket. Nem egyszerű móka, már most mondom! Hogy milyen ez a festék? Azt kell, hogy mondjam rá, ősrégi. Már az egyiptomiak is használták és a megmaradt rajzok állapotát tekintve határozottan kijelenthetjük, hogy maradandó. De milyen volt ez a réteg Petiéknél? A fal eredeti fehér meszes rétegét először befestették sárgára, majd talán zöld és arany minta került rá, aztán az enyves zöld és végül tapéta!!! Nem volt gyenge, szerencsére Peti már a tapétát lecincálta. Egy kiadó reggeli után és némi hajnalig tartó CS (Counter-Strike-ozás) után elég keményen kinylasztottam a falat. Először persze nedvesítettem a falat, és spakni-power. De elég nehezen gyütt le a takony. Aztán majd 2 óra után kidolgoztam a technológiát, csak az kellett hozzá, hogy Peti hazaszaladjon Anettel és Petrával.
A csel továbbra is fal megvizezése volt, de a spaknit lecseréltük drótkefére. Mint az állat úgy tépte a zöld hullámot, de azért kellett is sikamikálni. Amikor végeztük a csuszkurálással, akkor nedves szivaccsal csak át kellett törölni és szép lett a fal, de azért festés előtt meg egy csiszolás kellesz és falfixel is át kell kenni még az egész szobát.
Összességében egészen jól haladtunk, és ha az elején nem kúrunk el vagy 2 órát a spaknizásal, akkor be is fejezzük az egyik szobát. De legalább a technológia már a zsebünkben van, így a csapat létszámát növelve hamar elő lehet készíteni a házat a festésre.