Itt a farsang, áll a bál,keringőzik a kanál,
csárdást jár a habverő,
bokázik a máktörő.
Dirreg, durrog a mozsár,
táncosra vár a kosár,
A kávészem int neki,
míg az őrlő pergeti.
Heje-huja vigalom!
habos fánk a jutalom.
Mákos patkó, babkávé,
értük van a parádé.
Ezután a kis rövid bevezető után, elmesélem gyorsan a múlt hét csütörtöki élményem a Farsangi bállal kapcsolatban, amely a Kölcsey Központban került megrendezése.
Már nagy izgalommal vártam ezt a napot, mivel a szórólapokon és a meghívón is szerepelt, hogy tánccipőben ajánlatos érkezni. Az este programja a Strauss művekre volt felfűzve, így egyértelmű volt, hogy tánc, csak a keringő jöhet számításba. Ez így is történt, a 2. félidőben kb. a 2. számtól kezdve csak keringőzős muzsikát játszott a DFZ és a fellépő táncosok felkérték a nézőket egy kis pörgésre. Volt egy bácsika, aki annyira bepörgött, hogy miután a befejezte a táncot még egy picit meg is szédült, még szerencse, hogy a táncos lány jó kondiba volt és megfogta. Mivel a szüleimmel a választó sor első sorában ültünk, így egy csinos kis hölgyike engem is elkapott egy fordulóra..............., öööö táncolni, de megmutattam neki, hogy itt van a kutya elesve. Elkaptam, jól megfogtam és aztán hajrá. Pörögtem és pörgettem, forogtam és forgattam, de aztán a hölgyike illedelmesen megköszönte a táncot és visszakísért a helyemre. Nem mondom, hogy teljesen nyugodt voltam, egy picit a torkomban volt a szívem, de jó érzés volt táncikálni.
A koncert után hazarepítettem az Őseim, majd visszamentem az Inca Café-ba, mert az egyik muzsikus - Anikó -, elhívott a koncert utáni party-ra, amelyet nem utasíthattam vissza. Nagyon jó kis csapat verődött össze. Megismerhettem néhány jó arcot, kicsit a néptáncos múltam jutott az eszembe, amikor mi is egy nagyműsor után már a függöny mögött elkezdtünk pezsgőzni, és mindig elmentünk valahova beülni még hörpinteni valamit. De szép idők voltak azok! Rendesen hiányoznak!
Már nagy izgalommal vártam ezt a napot, mivel a szórólapokon és a meghívón is szerepelt, hogy tánccipőben ajánlatos érkezni. Az este programja a Strauss művekre volt felfűzve, így egyértelmű volt, hogy tánc, csak a keringő jöhet számításba. Ez így is történt, a 2. félidőben kb. a 2. számtól kezdve csak keringőzős muzsikát játszott a DFZ és a fellépő táncosok felkérték a nézőket egy kis pörgésre. Volt egy bácsika, aki annyira bepörgött, hogy miután a befejezte a táncot még egy picit meg is szédült, még szerencse, hogy a táncos lány jó kondiba volt és megfogta. Mivel a szüleimmel a választó sor első sorában ültünk, így egy csinos kis hölgyike engem is elkapott egy fordulóra..............., öööö táncolni, de megmutattam neki, hogy itt van a kutya elesve. Elkaptam, jól megfogtam és aztán hajrá. Pörögtem és pörgettem, forogtam és forgattam, de aztán a hölgyike illedelmesen megköszönte a táncot és visszakísért a helyemre. Nem mondom, hogy teljesen nyugodt voltam, egy picit a torkomban volt a szívem, de jó érzés volt táncikálni.
A koncert után hazarepítettem az Őseim, majd visszamentem az Inca Café-ba, mert az egyik muzsikus - Anikó -, elhívott a koncert utáni party-ra, amelyet nem utasíthattam vissza. Nagyon jó kis csapat verődött össze. Megismerhettem néhány jó arcot, kicsit a néptáncos múltam jutott az eszembe, amikor mi is egy nagyműsor után már a függöny mögött elkezdtünk pezsgőzni, és mindig elmentünk valahova beülni még hörpinteni valamit. De szép idők voltak azok! Rendesen hiányoznak!
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése