Egy kicsit garnierkedem!

Remélem vágod, hogy miért ez lett a címe a bejegyezésemnek? Mert mi a Garnier szlogenje?

Törődj magaddal!

Hát most sajnos muszáj, mivel ma voltam dokinál és megállapította, hogy a mandulám elég gáz, de még szerencsére nem tüszős és felírt egy remek kis gyógyszert. De ne szaladjunk ennyire a dolgok elébe, ugyanis már tegnap sem voltam valami túl fain állapotban, de azért bemenetem 8-ra megbeszélni a főnökömmel.

Kb. olyan 1 óra körül jöttem el, hogy időben odaérjek a háziorvoshoz 2 órára. Már előre bekészítettem a papírom, ami alapján nem kell vizit díjat fizetnem. Szépen oda is értem olyan 3/4 kettő körül - ekkor már az 5. voltam. Elvileg 2-kor elkezdődne a rendelés, az asszisztens "lányok", tehát hölgyek, már bent pörögtek, de a doki csak laza fél órás késéssel ért be. Na nagy nehezen elkezdődött a rendelés. De az olyan tempóval folyt, hogy azt hittem, hogy ott fogok éjszakázni. Komolyan azt hittem, hogy soha nem fogok bejutni. De aztán eljött az én időm, - bő egy órácska után - végre bejutottam. Az én vizsgálatom, nem tartott kb. 5-10 percet sem. A 10 az már sok..., kb. 5 perc volt. Belenézett a számba, meg liholgattam néhányat és megkaptam a diagnózist pazarul. Valami latin hablaty volt, de kb. még kettőt vártam és a recept is kezembe volt és alles gutes már húztam is a csíkot. Most felmerül a kérdés bennem, ha engem 5 perc alatt elintézett a többieknél mi a sza*t csinált? Nem hinném, hogy életmentő műtét folyt odabent.
Recepttel a kezembe loholok a gyógyszertárba, hogy majd gyorsan kiváltom a receptet és megyek az ősökhöz kajálok és veszem be a gyógyszit és pihi meg minden. Ahogy beérek a gyógyszertárba a helyzet hasonló. Kilométeres sor, pedig mind a két kassza megy, az előttem lévő hölgynél vagy 15 recept. Ááá, mondom magamban, ilyen nincs. Valaki baromira nem akarja, hogy mihamarabb meggyógyuljak. Végre odajutok a pénztárhoz, miután itt is jót álltam magamért, erre odajön a pénztároshoz egy faszi, meg egy másik gyógyszerész mágus, hogy akkor megmutatná a bankkártyás terminál használatát és várjak már néhány percet. De legalább most is tanultam valamit. Ha pénztáros leszek valaha és a kasszába kell ülnöm, nem fogok meglepődni egy bankkártya láttán.
Végre! Én jövök! Recept el, pity-puty és máris mondja a lány, hogy 1989 Ft. Na ekkor zuhantam egy nagyot, de sikerült gyorsan összeszednem magam. A franc se gondolta volna, hogy ilyen buzi drága gyógyszert kapok. A hülyének is megéri, nemhogy nekem és ezzel kivágtam egy 2000-est a 20000-es mellől, és odavágtam a csajnak, hogy: "Tartsd meg az aprót te mocskos állat!" Na jó nem így volt, de rákérdeztem, hogy nem lett volna valami olcsóbb? De mint kiderült 1800-1900 forint körül lett volna egy másik cucc. Így sarkon fordultam és mentem hazafelé. Kajáltam bevettem a kis gyógyszerem és gyerünk a Borbira. Előtte még útba ejtettem a PLUS-t, ahol némi joghurt vásárlásával dúsítottam a hűtőm állományát és azóta, amióta itthon vagyok csak kúrálom magam, vagyis garnierkedem.