Sport és fájdalom

Úgy terveztem tegnap , hogy 16:30-kor (fél órával hamarabb) megpattanok az irodából, hogy időbe kiérjek a Főnix Csarnokba a Futsal teremfocira, mivel Gönczi Peti szerzett néhány free jegyet. Már éppen búcsúzkodom a kollégáktól, állok a kabátomba, amikor is a főnököm keres a céges telefonon. Hát vazze, 8 percen keresztül beszéltünk olyan dolgokról, amelyeket igazán élőszóban egyszerűbb lett volna egyeztetni. Ennyit arról, ahogy eljövök hamarabb! Majdnem szopócső lett a kijutásom a csarnokhoz, de a tigrislábakfutószervek megmentettek, ugyanis még futva éppen elértem a 3E típusú trolit. Mintha tudták volna ezek a, hogy másnap kiképzést kapnak, mert úgy tekertek.

Állok a trolin, nézek ki a fejemből, és úgy éreztem, hogy soha nem érkezem meg.
Hosszas zötykölődés után 16:58-kor leszálltam és ekkor már vártak a srácok, Pászti, Tutus, Gönczi Peti /alvilági néven Zsazsa/ és Bálint /nem hivatalos körökben Kotász Dr./. A cimborák seritallal készültek a meccsekre (Brazília-Irán; Törökország-Magyarország) és meg Cola-Light-tal. A nagy rohanásomnak semmi értelme nem volt, mert kb. fél 7-kor mentünk át a Főnixbe, ahol egy gyors ruházat átvizsgálást követően felmentünk a 3. emeletre, a V.I.P. részre. Zsazsa elvileg V.I.P. jegyet szerzett, de a V.I.P. páholyhoz se mágneskártyát, se kulcsot nem kapott, így a 2. emeletről, a büfé mellől élveztük a meccseket. Így is nagyon jó volt, nagyon szép gólokat és cseleket láthattunk. Az első meccset persze, hogy a brazilok nyerték, a másodikat pedig mi. Ez további örömködésre adott okot a fiúknak, így tovább szürcsölték a sernedűt én meg light-toltam tovább.
A meccsek végén, úgy döntöttünk, hogy ezt meg kell, hogy ünnepeljük, így visszaminetünk a Zöldfa nevezetű műintézménybe, ahol egy darabig vertük a rezet, majd elsétáltunk Zsazsáék új házához . Végcélunk a Mosoly Presszó lett, ahol Zsazsa valamit elfakkerolt a zenegépen és egy Metallica számot kb. 8-szor hallgattunk meg, de túléltük.

Kb. éjfél körül beült a mellettünk lévő asztalhoz 3 igazi szőke buta nő! Nem gondoltam soha komolyan, hogy ez a szőke nős vicccsalád igaz, de a kivétel erősíti a szabályt. Brutálisak voltak és akkor finoman fogalmaztam. Kor alapján 19-20 év körüliek voltak és az egyikőjüknek, Juditnak volt a 19. szülinapja. Na szóval odaültünk hozzájuk és hallgattuk a tömény hülyeséget. Az a baj, hogy a blog nem képes visszaadni azt a ricsítást és vihogást, amit ezek a lányok kiadtak magukból. HIHETETLEN!!
Miután a lányok túl voltak néhány vodkán és gyömbéren, még rosszabb állapotba kerültek, persze, hogy a K.O. állapotot elérjék már mi is besegítettünk, így kirendeltünk nekik 2 kör vodkát és a "Fenékig, különben soha többet szex!" aprópóval be is lökettük velük. A 3 lány közül a Judit - a szülinapos - került a legrosszabb állapotba, mint a flipperben golyó, úgy ment ki a kétbetűsbe. Szerintem Judit hagyott a bejárat mellett egy vörös bundás ravaszdit.

Ime Judit! 19 éves joghallgató. Szőke. Buta. Egyszerű mint a bot és vihog, mint a sakál, és úgy csapkod a kezeivel, mint egy cirkuszi fóka.

Még szerencse, hogy ők bontottak hamarabb sátrat és mentek tovább a Lovardába. A képen még megfigyelhető Judit lényegére mutató mutató ujj. Juditban ez volt a lényeg, a kommunikációt nem kell forszírozni. Amúgy közösen megállapítottuk és a tudomására hoztuk, hogy Ő egy remek lány, mert ennyire egy darabig senki nem tudta elszórakoztatni a kis csapatunkat. De minden móka egyszer véget ér és olyan 3/4 2 körül elpályáztunk haza!
Most azt gondolhatjátok, hogy jó bunkó vagyok, hogy egy pityókás szőkét így lealáztam, de az az érzésem, hogy a józan és a tütüs állapot között nincs olyan mély szakadék.
Most valami okossággal kéne lezárni a blogot, hogy így-úgy-amúgy, de semmi éppkézláb gondolat nem jut az eszembe PONT